Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-26 / 4. szám
Advent a Hargitán Szomorú me Az oldalbejáratokon ijesztő, szőrmébe bújtatott, tulokszarvú, szörnyfejű alakok jönnek kiabálva, kereplőkkel. Kezdődik a mese, az Advent a Hargitán. Nagy várakozás előzte meg Budapesten a Nemzeti Színházban Sütő András darabjának januári ősbemutatóját. Irodalmunk nagy vigasza — Illyés nevezte így a romániai magyar írót — most is igazolta, hogy indokolt az odafigyelés : feledhetetlen, szomqurú-szép, ejgondolkodtrffó’drágát alkotott. A színpadon a díszlet egyszerűségével, jelzéseivel fogja meg a nézőt. Barna faház, búboskemencével, faragott bútorokkal, körötte és felette pedig rezgő-fenyegetően lepedők fehérsége. Hatalmas hegycsúcsokat sejtetnek: az itt élő embereket nem kímélő jégistenek otthonát. A Nagy Romlást, ahonnan bármikor alázúdulhat a hógörgeteg, a halál. A mese egyszerű, szép és szörnyű. A falu lakóit állandó veszély tartja rettegésben. Nem szabad kiáltaniuk. de még hangosan szólniuk sem, mert akkor maga alá temeti őket a lavina. így, örök félelemben élik szemre szegényes, de a szép szót hallva, lélekben gazdag életüket. Bódi Vencel minden karácsonykor egy új lámpást készít, de ajándéka nem lel gazdára. Az idős ember fenyőfáját dióval, almával díszíti — és vár. Várja egyetlen leányát, aki egy tengerészbe habarodva, nagy veszekedés és egy örökkön bánt apai pofon után elhagyta az ősi hargitai fészket. y --A niagát^vt^vendég ^rkezése iőn meg, Rékáé, aki az anyagi jót remélve, megszédülve elhagyta gyerekkori hű szerelmét. Zetelaki Gábort, s egy „állami mordályos emberrel” állt össze —, de jégmadárként eddig is vissza-vissza járt. Most karácsonyestén Réka testi valójában is betoppan az öreghez. Kisvártatva jön a még mindig sóvárgott fafaragó, Gábor is. A fiatalok reszketnek egymásért, de a fiú képtelen megbocsátani a csalárdságot. Sebei felfakadnak, ellágyuló szavaiba újra és újra keserű méreg vegyül. Végül megtudja, hogy Réka várandós. Ez az utolsó csepp, Gábor elrohan, s a lány utánakiált: szeretlek! A lavina megindul: maga alá temeti Gábort. A második rész húsz év múltán játszódik. A gerendán már 26 lámpácska sorakozik, gazda nélkül. Vencel vár. És vár Réka is. Vár és keres. (Rékát Kubik Anna játssza, dehogy játssza: kelti életre, az átváltozások és érzelmek széles skálájával nyűgözve le a közönségét.) A gyermekmesékben a jó rendszerint elnyeri jutalmát, és a gonosz megbűnhődik. De most itt is megtörténik a csoda. A huszonhetedik mécses magától gyullad ki. kettős lánggal ég, s Vencel érztaz üzenetet: lányiéi valahol, és gyermeke,, rs van. Réka pedig á‘ kezébe vett jégdarabban rálel az eltűnt kedves gyűrűjére. Fellármázza a falut (halkan persze), és könyörög Istenhez Gáborért. Könyörög Vencel is. „Add vissza bár a halottainkat Uram, és mi helyetted is^feltámasztjuk őket a ragaszkodásunkkal. Az élőket messzire viszed, a holtakat ismeretlenségben tartod, hogy növeld ezzel is a mi magányunkat. Erdeidben meghagyod a fákat egymás mellett, és a csilla* gaidat sem szórod szerte, .hogy ne lássák egymást. Miért éppen a mi gyermekeinket juttatod a szélfútta bogáncsok sorára? És ha már így jársz el velünk, miért nem hagyod meg nekünk a kiáltás jogát legalább? A kiáltás hangján kellene szólnunk az elveszettekhez, Te pedig a hallgatás parancsával sújtasz bennünket. Fölibénk emelted a Nagy Romlás hótornyait, hogy alattok a suttogásunk is félelmet keltsen a szívünkben.” A keresés végül eredménnyel jár. Rábukkannak a megfagyott Gáborra, és életre lehelik. De micsoda fintora a sorsnak! A fiú, akimit sem változott, Rékában húsz év£ítán Réká- anyját ishteri fel— Réka hazaindul, hogy a fekete ruhát a régi színessel cserélje fel. Ám közben Kisréka érkezik. Gábor boldog: úgy hiszi, újra megtalálta kedvesét. A szerelmi jelenetnek Réka átkot szóró hangja vet véget. Gábor elrohan, fegyverdörrenés hallik — és megremeg az egész fehérség ... Réka és Gábor odavész. Kisréka és Bódi Vencel pedig vár tovább — de ugyan mire? Bódi zárószavai: „Keressük egymást az élők között, míg élünk, és majd kutatni fognak bennünket a halottaink. Csak legyen elég mécsesünk a várakozáshoz ...” A Nemzetiben vastaps köszöntötte a darabot, a közönség hoszszan, állva ünnepelte az előadást. SUTÖ ANDRAS ADVENT A HARGITÁN Rendező: SÍK FERENC. A rendező munkatársa: HÁY ANDREA. Díszlet: BAKÓ 1ÓZSEF. Jelmez: SCHAFFER JUDIT. Zene: ORBÁN GYÖRGY. Zenei vezető: NAGY ÁRPÁD. Játékmester: BODNÁR SÁNDOR. . Árvái Réka - Kisréka - KUBIK ANNA Zetelaki Gábor - FUNTEK FRIGYES Bódi Vencel - SINKOVITS IMRE Mária, Bódi lánya - GOTZ ANNA Zetelaki Dániel - AGÁRDI GÁBOR H. GY. FOTÓ: GÁBOR VIKTOR
