Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-26 / 4. szám
szőr, és én kelek fel legkorábban. A bárónak sok könyve van és ő maga is egy mulatságos ember... A kastélyról mit mondjak? Erzsébet és Ferenc József laktak benne. Az ő bútoraikat használom. Odajárok, ahová Ferenc József is gyalog járt. Éppen annyit dolgozom, mint Pesten, csak ceruzával, mert a bárónak csak egy kalamárisa van. Ö is ír egész nap. Versenyt írunk, mint a bolondok . . . Zsuzsikát és Téged szegénykém ölellek, csókollak, csak ne legyen semmi bajotok. Lainz bei Wien, Hermesvilla. 1925. augusztus 19. Gyula Krúdy nyilatkozata a Die Stunde című lapban 1925. augusztus 25-én: — Természetesen most is írok útinaplót, amit minden utazásom alkalmával meg szoktam tenni. A mostani bécsi útinaplóm visszaemlékezésekkel kezdődik, mert Ferenc József halála óta nem voltam Bécsiben. Akkor mint egy pesti lap kiküldött tudósítója néztem meg a temetési menetet, mely a leggrandiózusabb uralkodótemetés volt, ami Európában valaha is történt. Ma azonban, mint fáradt, kimerült magyar író, üdülést keresek Bécs környékén, azokon a ragyogó helyeken, ahol a régi kastélyok elpusztíthatatlan romantikáját élvezhetem. Laxemburg, ahol kisgyermek koromban Rudolf trónörököst láttam, Schönbrunn, ahol A cornevillei harangokat láttam nagyszerű előadásban, Linz, ahol Erzsébet királynévei egyszer találkoztam a parkban. A bécsi Burg azokkal a Herkules-szobrökkal, amelyek képzeletemben némelykor megelevenedtek és burgzsandár uniformisban a szemben levő vendéglőből vitték a villásreggelit és a korsó sört, állítólag a császár számára. Freudenau, ahol valóságos angol fontokban fogadtuk a csikókat Szemere Miklóssal. — Ilyen és éhhez hasonló dolgok vannak az én régi bécsi útinaplómban. A mai Bécs teljesen új előttem, ahol másféle német nyelven beszélnek, mint ezelőtt. És annyi magyar van most itt, mint a háború előtt akkor volt, amikor Budapesten nem voltak lóversenyek és minden Freudenauban összpontosult. — Azt hiszem, most azért van itt annyi magyar, mert nincs pénzük, hogy megváltsák a jegyüket Budapestre és így nem tudják Bécset elhagyni. A régi emlékeim felidézésére, kimegyek a környékre, bejárom az erdőket, a hegyeket, csak az utcára nem megyek, mert ott minden idegen nekem. Mióta itt vagyok, kétszer voltam az Opera környékén, dacára annak, hogy a régi Bécs e környék nélkül a magyar ember számára elképzelhetetlen volt. — Még Rotschildot sem láttam! Krúdy Gyula E látogatás emléke ihlette talán a Jockey Club, s a Kékszalag hőse című regényeit és a tucatnyi, Ferenc Józsefről szóló novelláját. A Jockey Clubban Rudolf trónörökös és Vecsera Mária szerelmét majd öngyilkosságát beszéli el s a Kék szalagban Alvinczi Eduárd Derlangjét, utolsó Derbyjét, és amely stílszerűen a lóversenypályán történt. A közelmúltban jelent meg Ausztriában újból a Vörös postakocsi, Sebestyén György kitűnő fordításában. KRÚDY ZSUZSA 1. Az író családjával 2. Óbudai házának ablakában 3. Öregkori portréja 4. A Margitszigeten, 1929-ben FOTO: MTI 15 ■ mar*? % KRÚDY GYULA BECSE
