Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-10-11 / 20. szám

A

Z újskgkiríy h

y

o

a

a

á

b

a

h

Joseph Pulitzer halálának 75. évfordulójára

Pulitzer 1883-ban megvásárolta a The World című csőd szélén álló lapot. Csakhamar új újságírógárdát képzett ki, és a lap példányszáma már az első négy hónap után megduplázódott. A konkurencia egyre aggódóbb szemekkel leste minden megnyilatkozását. 1887-ben, a lap esti kiadásának évében (Evening World) a két újság együttes példányszáma messze felülmúlta bármely más New York-i lapét, ami természetesen nem kis profithoz juttatta a tulajdonost. Pulitzer a vagyont s hírnevet eredményező sikerét itt is reformokért küzdő, harcos kiállásának köszönhette. A közérdekkel szemben a magánérdeket sohasem támogatta. Nem volt megvásárolható. Kezdettől úgy jelent meg, mint aki elsősorban a dolgozó osztályok érdekeit védi, jóllehet, a példányszám, a terjesztés növelését legalább ilyen fontosnak tekintette.

A siker titkai

Egyszerre két akarat, két személyiség munkált benne. Az egyik, a politikus, aki eltökélte magában, hogy befolyásolni fogja 1884-ben az elnökválasztást (ha már önmaga nem lehetett jelölt), aki célul tűzte ki a tömegek nevelését, hogy rádöbbentse őket társadalmi helyzetük problémáira és az ebből kivezető reformok szükségességére. E reformer mellett a másik, harcot folytató személyiség az üzletember volt. E kettős küzdelemben az üzletember feladata volt, hogy különféle eszközökkel megteremtse és elérje azt a példányszámot, illetve jövedelmet, ami egyrészt megszabadítja adósságaitól, másrészt lehetővé teszi számára a tömegek meghódítását, széles olvasótábor kialakítását. Meggyőződése volt, hogy a reformer tehetetlen lett volna az üzletember nélkül. Tömegbázisra volt szüsége ahhoz, hogy a népet nevelni, befolyásolni tudja.

Az olvasókat három olyan tulajdonsággal nyerte meg, melyeket naponta vitt bele lapjába :

1. könnyed, olvasmányos stílussal, 2. érdekességek, az ízlés határán belüli szenzációk közlésével, illetve a közhangulatot felrázó sajtókampányok folytatásával, 3. a társadalmi problémák feltárásával és az ezzel kapcsolatos, kritikus igényességre neveléssel.

Pulitzer észrevette például a nagy számban érkező bevándorló tömegeknek az amerikai életre gyakorolt hatását. Érdekeiket képviselve sikeres lépéseket tett újságolvasóvá nevelésükért, hogy megismertesse őket új hazájuk intézményeivel. Tény, hogy őelőtte a szegények hangja nem jutott kifejezésre egyetlen lapban sem.

Ezenkívül tisztában volt azzal is, hogy a sajtó hitelességének általános szintje milyen alacsony, a tárgyilagosság pedig jószerével ismeretlen volt. Az újságok címoldalain, vezércikkeikben politikai elfogultság, részrehajlás és egyéb túlzások láttak napvilágot. Ezért céltudatosan törekedett arra, hogy munkatársait a tények tiszteletére nevelje. Utasítására a szerkesztőség falain nagy, háromszavas plakátok jelentek meg: „Pontosság! Tömörség! Pontosság!”

Gyakran ismételgette: „Egy újságnak a hitelesség az, mi nőnek az erény”. A The World szerkesztői lelkiismeretességben, vezércikkeinek hitelességében rövidesen felülmúlhatat-Előző számunkban közöltük Csillag András írásának első részét Pulitzer József pályaindulásáról. A Szegeden élő jeles kutató beszámolt az amerikai újságkirály gyerekkoráról; a gazdag makói kereskedőcsalád elszegényedéséről, Pulitzer Amerikába kerüléséről, kezdeti hányattatásairól. Az írás második, befejező része a sikerek krónikája.

lanná vált. Üj vonásként a vezércikkeiben független platformról indított szerkesztői támadásait aktuális leleplező hírekkel, terjedelmes, riport jellegű tudósításokkal támasztotta alá.

A „rablóbáró-korszak” tetőpontján, az ország rohamos iparosodása közepette úgyszólván senki sem törődött a szociális problémákkal. Pulitzer ekkor pontokba szedte és a The World 1883. május 17-i számában közzétette követeléseit, melyek teljesítésére az országnak nagy szüksége lett volna a társadalmi igazságosság érdekében. A lap tízpontos radikális programja magába foglalta a luxusadók. valamint az örökösödési illeték bevezetését, a nagy jövedelmek progresszív adóztatását, a monopóliumok és a kiváltságot élvező részvénytársaságok megadóztatását, a protekcionista védővámok megszüntetését. Követelte továbbá a köztisztviselői reformot, a korrupt tisztségviselők és a szavazatvásárlás megbüntetését, valamint az eljárást olyan munkaadókkal szemben, akik nyomást gyakorolnak alkalmazóttaikra választások idején. Tízsoros „össznépi” programja végén ez állt: „A terjengős megoldási javaslatok helyett ajánljuk a politikusok figyelmébe”. Az idő múlásával e követelések — egy kivételével — mind törvényerőre emelkedtek . . .

Atkozták és magasztalták

A The World az ország egyetlen nyolcoldalas újságja volt két centért. Stílusából addig soha nem tapasztalt éber társadalmi tudat, vakmerőség, elszántság és erő sugárzott. Pulitzer sajátosan új, egyéni arculatú, minőségi lapot adott Amerikának, melyre annak nagy szüksége is volt. New York városa az „aranyozott kor” fertője, a leggyalázatosabb korrupció és a társadalmi igazságtalanság melegágya volt, amit az ország valaha is látott. A St. Louisból alighogy megérkezett Pulitzer azonnal felismerte, kimutatta, gúnyolta, tiltakozott és harcolt ellene. Természetesen riválisai s azok, akik hasznot húztak a visszaélésekből, megvetették őt, rágalmazták lapját. De alábecsülték bátorságát, látnoki erejét.

Népszerűsége csak fokozódott, amikor nyilvánosság elé tárta, hogy a pénzarisztokrácia egyes tagjai azzal bújnak ki az adófizetés alól, hogy állításaik szerint adósságuk meghaladja jövedelmüket. Pulitzer nem volt rest szakértőkkel felbecsültetni a konkurencia, a Sun, a Herald, a Tribune és a Times című lapok

I . .■/ / '

Ui I r ( ' (

fit < * :

épületeit, melynek során kiderült, hogy azok a valós értéknek csupán töredéke után adóznak — s tette ezt annak tudatában, hogy maga sem fogja elkerülni sorsát. Miközben azonban vezércikkeiben pellengérre állította a pénzkirályok képviselőit, a lap egyéb hírei között szatíra nélkül közölt beszámolót báljaikról, szórakozásaikról, tudván, hogy ezzel a szegények álmodozó világát, kíváncsiságát elégíti ki.

Ha a reakció átkozta is nevét, a szegények magasztalták. Nyilvánosan elsőként mutatott rá és intézett támadást a város gazdag és szegény negyedei közt fennálló szégyenteljes, már-már abszurd ellentmondások leküzdésére, szociális javítóintézkedéseket, politikai cselekvést követelve. Ily módon az első „muckraker”-nek is tekinthetjük. Védelmezte, pártját fogta a kiszolgáltatottan érkező európai, zsidó bevándorlóknak abban az Amerikában, amelyet a többi lapok a korlátlan lehetőségek, az egyenlőség, a jólét és a demokrácia hazájának tituláltak. A The World emberszámba vette a kizsákmányol takat s a nyomornegyedek egyéni tragédiáit reformköveteléseinek alátámasztására használta fel példaként. Nem tréfált Pulitzer, amikor a lap átvételekor munkatársait ezekkel a szavakkal küldte terepszemlére a nyomorúság helyszínére: „Uraim, eddig önök társalgóban éltek s naponta fürödtek. Ezután mindannyian végigmennek a Boweryn.”

Pulitzer persze nem volt forradalmár, de még szocialista sem. Visszautasította az anarchiát is. A felvilágosult kapitalizmusban vélte felfedni a demokrácia nagy reménységét. Maga arra törekedett, hogy leleplezéssel és gúnynyal világosítsa ezt meg. Nagy szolgálatot tett

10