Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-26 / 4. szám
Mester Nándor, a Valentin Alsina-i dalkör elnöke átveszi Varga Mihálynétól a Magyarok Világszövetségének kitüntetését. A háttérben Czanyó Adorján, a Dél-Amerikai Magyar Hírlap főszerkesztője Magyarok a Rio de la Plata mentén Megkésett tudósítást küldünk az Ezüst folyó két nagyvárosának, Buenos Airesnek és Montevideónak egy-egy magyar közösségénél tett látogatásunkról. Virradatig tartott a bál Valentin Alsinában, a Magyar Dalkör klubjában. Vagy ötszázan gyűltek össze, hogy megünnepeljék a kör megalapításának 50. évfordulóját. Argentína majd minden részéből érkeztek magyarok a fővárosba, és jöttek ia szomszédos Uruguayból, a montevideói Magyar Otthon képviseletében is. A vacsora menüjén neim látszott, hogy az ünneplők évtizedek óta argentin földön élnek. Volt töltött káposzta, rántott csirke, dobostorta és rigójancsi is. Aligha maradhatott valaki éhen; csupán savanyú káposztából több mint hetven kiló fogyott, miként ezt Nicolas Klein, a dalkör egyik patrónusa elmondta. Miközben még gőzölögtek a kondérokban az ételek, s a klubot betöltötték az ínycsiklandozó illatok, a magyar nóta többeket táncra késztetett. A Magyarországgal szomszédos népek zenéjéből is kaphattunk ízelítőt, hagyomány immár, hogy a dalkör ünnepségeire meghívják az óhaza nemzetiségeinek Argentínába szakadt fiait is, horvátokat, szlovéneket, svábokat. A szülőhaza üdvözletét Varga Míhályné, a Magyarok Világszövetségének munkatársa tolmácsolta, aki ismertette dr. Randé Jenőnek, a szövetség főtitkárának üzenetét. Varga Mihályné a Világszövetség nevében kitüntetéseket nyújtott át a dalkör még élő alapító tagjainak és mai vezetőségének. Hazánk Buenos Aires-i nagykövetségét Peják Zsiva nagykövet, Béla Imre tanácsos és Nagy József konzul képviselte, akik a következő sorokat jegyezték be a dalkör Aranykönyvébe: „Kívánjuk, hogy még sokáig jó erőben, egészségben munkálkodhassanak nemes célkitűzések megvalósításáért: a magyarságtudat erősítéséért, Argentínában élő honfitársaink összefogásáért; a magyar és az argentin nép közötti hagyományos barátság elmélyítéséért.” A jubileum alkalmából Mester Nándor elnök emlékeztetett rá: huszonnégy magyar határozta el 1935. május 15-én Valentin Alsinában, az Oliden utcában, hogy magyar kórust alapítanak. A dalkör célja fél évszázad elteltével is időtálló, ma is arra törekszik, hogy a tagság (akár beszél magyarul még, akár már nem), legyen büszke származására, becsületes munkával, áldozatkészséggel erősítse a magyarok jó hírnevét, ápolja szülei tradícióit, természetesen mindezt oly módon, hogy az ne akadályozza, hanem éppen segítse kibontakoztatni a hűséget az új hazához, Argentínához. A Valentin Alsina-i magyar dalkör 1943 novemberében avatta fel adományokból felépült otthonát, ahol az évfordulós rendezvényt is tartották. Érdemes lapozgatni az egyesület már említett Aranykönyvében. A klubban járt vendégek bejegyzései kö itt olvashattuk a magyar labdarúgó-válogatott üdvözletét, mégpedig három időpontból, 1977-ből, majd a világbajnokság alkalmából 1978-ból és végül 1980-ból. Fellépett a klubban a Rajkózenekar, s az előadóművészek közül például Szendrey-Karper László, Ágay Karola és Huszti Péter is. Lapozgatván az Aranykönyvben, több újságíró kollégánk üdvözlő és köszönő sorait is olvashattuk. Buenos Airesből tovább utazván Montevideóba, az előzmények után már természetes volt, hogy felkerestük ott is az uruguayi Magyar Központot. Látogatásunk éppen olyan időpontra esett, amikor vagy harminc kisgyerek ,.küszködött” szüleik, nagyszüleik nyelvének elsajátításával. Megható volt látni, hogy a felnőttek milyen igyekezettel, mekkora áldozatkészséggel tartják ébren a kicsinyekben a magyarságot, az óhaza ismeretét. A kultúrközpontban a gyerekek hétvégenként, koruk alapján két csoportban, tanulnak magyarul. A többség éppen hogy csak érti a magyart, ám örömmel tapasztaltuk, hogy néhány cserfes kisgyerek bármelyik budapesti játszótéren is nagyszerűen megértetné magát. — Szomorú, bár természetes, hogy a második, és a későbbi generációk esetén már nehezebb fenntartani a nyelv ismeretét. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen mi, az öregek is, amikor itt a klubban összegyűlünk egy-egy kártya- vagy kuglipartira, gyakorta keverünk spanyol kifejezéseket mondatainkba — mondja Rosen féld Gyuri bácsi, a kul túrközpont titkára. Örömteli érzés volt látni hogy itt, a montevideói magyar kultúrközpontban milyen gonddal és igyekezettel ápolják az óhaza szeretetét és ismeretét. DANKÖ ADAM ORTUTAY L. GYULA desapám, anyagi helyzete miatt, csak keveset utazhatott külföldre. Ausztriába azonban többször is eljuthatott. így ismerte és szerette meg Bécset. Bécs volt a városa ... Talán maga sem tudta, hogy miért fűzi oly rajongás Bécshez.. . örült a bécsi életnek, mint egy regényhős. . . Örült a fénylő sernek a „Spattenbrei”-nél és a csontos marhahúsnak a „Meissl és Shanden”-nál; István-toronynál, „Riedlnél főzik a legjobb kávét és Sacherné árulja vendégeinek a legszebb gyümölcsöt.” (A vörös postakocsi.) Az első világháború előtt, ha mód volt rá, felült délfelé a „Gavallér vonat”-ra egy-egy színházi estéért, vagy lóversenyért. Sokszor utazott Szemere Miklós alias Alvinczi Eduard, kedvenc regényhősének kíséretében. ,,A bécsi Derby napja volt, amikor a tizenkilencedik századbeli hagyomány szerint a legszebb május van Bécs városában . . . Alvinczi Eduárd a Károly hercegről nevezett bécsi fogadóban az első emeletet az összes vendégszobáival.. . lefoglalta meghívott vendégei részére ... volt egy versenylova, amellyel a bécsi Derby díját megnyerni remélte ... sokszor megálmodta ezt a pillanatot.. .” (Kékszalag hőse.) Krúdy azután évekig nem juthatott kedves városába, így különösen nagy örömmel fogadta az emigráns báró Hatvány Lajos meghívását 1925-ben, jó hatvan esztendővel ezelőtt. Ezzel kapcsolatos levélváltásuk, melyből alább idézek: Kedves Laci .. . több mint valószínű, hogy még ebben a hónapban igénybe veszem az ön szíves felhatalmazását és akár autón, akár vonaton Lainzba érkezem . . . Mindenkit köszöntök, aki önnek kedves . .. 1925. július 14. Az ön lekötelezettje és régi jó híve Krúdy Gyula Drága Gyulám! Köszönet soraiért... Otthon már csak Maga áll a talpán az írók közt. Persze, hogy olvasom a Világot. Nagyon élvezem, eszem, iszom, falom a Maga írásait. Biedermayerbe göngyölt bombák, ártatlan, sőt mi több hívogató „Tokai aszú” vagy „Egri bikavér” felírású palaczkban vitriol. Nagyszerű szabadalmazott forma. No, de minderről ha itt lesz, Drága Gyulám autón jövök Salzburgból minden hőgután keresztül. Ez nem való zsidónak és rendes gojnaik. Majd Milotayért küldök autót. Maga Drágám jöjjön vasúton, vagy úri hajón ... Magának látni kell Mindent. Szomorú regények szaladgálnak itt az utcán .. . Sürgönyét várom, köd és czukorbárója Laci Kedves Lacim, levele birtokomban van, az üzenete a szívemben. Amint itt némely dolgaimat elrendeztem, magánál vagyok . . . Nagyon boldog vagyok irodalmi véleményéért, mert bevallom, gyakran gondoltam írás közben azokra is, akik nem a pesti kávéházakban forgatják unatkozva az újságokat. Akik tudnak olvasni a sorok között... Azt hiszem, hogy Bécsből hozok magammal annyi nekem való témát, amely elegendő lesz egy esztendőre . . . 1925. július 24. Tisztelő barátja Kr. Gyula Immáron Bécsből, feleségének írta a következő levelet: Kedves Zsuzsikám . .. Mióta itt vagyok, kétszer voltunk el este. Egyszer a schönbrunni várszínházban, másodszor a Coblentzi nyaralóhelyen. Napközben autóztunk Laxenburgba vagy Hietzingbe. Benn Bécsben egyszer voltam én, a Burgot megnézni. Estére otthon. Általában közbámulatot keltek régi hírem után, mai szolidságommal. Én fekszem le elő-14
