Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-12-28 / 25-26. szám
Bajnoknő Ausztráliából A lelátóról jelentjük Az az emlékezetes verseny 1955-ben Varsóban. Neszmélyi Vera (jobbról 87-es rajtszámmal) , 1 ' W's -L i m Neszmélyi Vera, aki most újra fut FOTÓ: FÖLDI ERIKA A B. világbajnokságra készülő magyar női kézilabda-válogatott hazai főpróbája kiválóan sikerült. A Csík János vezette csapat nyerte az Elegant Kupáért kiírt tornát. Az első helyet eldöntő mérkőzésen a magyar együttes 20—19-re győzött a kétszeres világbajnok Német Demokratikus Köztársaság válogatottja ellen. * Nem kísérte siker a két legjobb magyar sakkozó szereplését Montpellier-ben. Sem Portisch Lajos, sem Ribli Zoltán nem jutott tovább a világbajnokjelöltek versenyén. * Három magyar atléta szerepel az idei eredmények alapján összeállított világranglista élcsoportjában. A két távolugró közül a Világ Kupán is résztvett Szalma László a hatodik (830), a Nyíregyházáról Tatabányára kenuit Pálóczi Gyula pedig hetedik (825). Az újpesti gátfutó Bakosi Béla pedig legjobb európaiként a kilencedik (13.45). * „Neszmélyi Verát csak világrekorddal lehetett legyőzni Varsóban!...” — olvassuk a sportláp kissé már megsárgult lapjain, a kereken harminc évvel ezelőtt, 1955 augusztusában megjelent tudósítás címében és közben emlékezünk ... — A lengyel fővárosban rendezett Világifjúsági Találkozón Varsóban nagyon jól ment, hiszen az elődöntőben megjavítottam az Európarekordot, »a döntőre viszont egy kicsit elfáradtam. de az ausztrál Shirley Strickland így is, valóban csak világrekorddal tudott legyőzni — mondta a ma is oly kedves, mosolygós bajnoknő, szüleinek zuglói lakásában, majd nagyot sóhajtott : — De régen is volt... Vera innen, ebből a zuglói lakásból indult reggelente az Angöl utcai általános iskolába. Az 1952-ben Helsinkiben rendezett olimpia magyar sikerei, az emlékezetes tizenhat aranyérem ébresztette fel kedvét a sportolás iránt. A tornaórákon addig is ügyesen, könnyedén mozgó kislány pályafutása az iskolai versenyeken kezdődött. A fiatalok egyik akkori kiváló patrónusa, Paulinyi Jenő testnevelő figyelt fel tehetségére. Így került a Láng gépgyár atlétikai szakosztályába, majd mikor a váltó egyik tagja hiányzott, az iskoláslányt kérték fel helyettesnek, aki azután hamarosan „befutott”. A lila-fehéreknél, Újpesten folytatta, Tenke Zoltán irányításával. Tizenöt évesen, 1954-ben a döntőig jutott Bemben. az Európa-bajndkságon, s ötödik lett a 100 méteres női síkfutásban. Miután Shirley Strickland világrekorddal szakította át előtte a célszalagot, nagy csalódásként érte, hogy 1956 őszén nem került be az olimpiai csapatba, nem állhatott rajthoz Melbourne-ben. Néhány hét múlva későbbi férjével, a válogatott kosárlabdás Hódi Lászlóval mégis elindult a túlsó féltekére. — Kezdetben Ausztráliában is futottam — mondta a bajnoknő a folytatásról. — A körülmények ugyan akkoriban eléggé mostohák voltak. Hetente egy-két edzésre volt csak lehetőségem, s annak is örülhettünk, ha a futballmérkőzések előtt egy-egy kint szokásos versenyt rendeztek. Az ausztrál bajnokságon így is második lettem, s a váltóban is számítottak rám. Éppen a Brit Nemzetközösségi Játékokra készültünk, amikor egy szombat délelőtti edzésen rámrontott egy kutya és valósággal szétharapta a vádlimat. Ezzel életem egyik fejezete, az atlétika lezárult. — Ezt követően hogyan alakult az élete Ausztráliában? — Kis kötőüzemünkben dolgoztam, afféle mindenesként. Terveztem, szabtam, könyveltem, vezettem az üzletet. És közben — most már 23 éves — Adrienne lányomat is neveltem, akiből angol, történelem, földrajz szakos pedagógus lett. Időközben édesapám is kinntjárt nálunk, s végül — ahogyan mondták — mentőangyal lett belőle, hiszen egy éven át vezette Adelaide-ben a Magyar Ház karnagy nélkül maradt énekkarát. A hetvenes évek elején, még 1972-ben felszámoltuk az üzletet, elváltunk majd másodszor is férjhez mentem: Roger Januske, lengyel származású vegyészmérnökhöz. —És a futás? — A sportot azóta már odakint is nagyobb támogatásban részesítik. Több versenyt is rendeznek. A szívem mind gyakrabban visszahúzott a lelátóra. Így találkoztam egyik régi ellenfelemmel. Kiderült, hogy Wendy Aye a veterán atlétika egyik szervezője, s addig beszélt nekem a váltó hiányzó negyedik emberéről, amíg be nem adtam a derekamat. így történt, hogy huszonnégy éves szünet után 1984-ben újra futni kezdtem. Bevallom őszintén, hogy visszatérésemben azért tízesztendős fiam is közrejátszott. Tudja, ilyen kis gyerek mellett az anyának is illik fiatalnak maradni, mert különben még azt hiszik, hogy az unokámat kísérgetem .. Mrs. Januske, azaz a mi Neszmélyi Veránk ugyanis sűrűn ellátogat fia liskolájába. Különféle akciókat szervez a pedagógusok közreműködésével, szabadidejében pedig a városban élő idős magyaroknak segít bevásárolni, istápolja őket. Szeretné, ha fia ta játékos mozgások, futások révén megkedvelné az atlétikát, bár az újabb hazalátogatás során — apjával együtt — inkább a focistáknak szurkolt, tapsolt a góloknak, minden mérkőzésen kint volt a Népstadionban. — Igazán meglepett, hogy mennyire érdekelte fiamat a magyar történelem, családunk múltja — mondta hazai élményeiről. — Még a temetőbe is ki kellett vinni. Kíváncsi volt rá, hogy hol nyugszik a nagyapám, s mit is csinált, hogyan élt. Annak is örülök, hogy az itthon töltött hetek alatt még jobban megtanult magyarul. — Mikor látjuk ismét? — Jövőre Ausztráliában rendezik a veterán atléták világbajnokságát. Remélem bírja majd a lábam és akkor nem csupán a váltóban indulok. így a magyar atlétikai bajnokság ünnepélyes eredményhirdetése során édesapám, a lelkes versenybíró helyettesít, adja át a 100 méteres női síkfutás győztesének családunk vándordíját, amely kedves megemlékezésként nevemet viseli. S persze amint tudunk jövünk újra, hiszen nagyon jól éreztük magunkat. Ezúttal az a találkozó jelentette a legnagyobb élményt, amelyet a Teleki Blanka gimnáziumbeli osztálytársnőim rendeztek VAD DEZSŐ A Magyar Népköztársasági Kupáért kiírt mérkőzésen a Ferencváros labdarúgó csapata Peremartonban játszott és 2—0-ás győzelmével bejutott a legjobb tizenhat közé. A mérkőzés bevételét az őszi földrengés károsultjainak ajánlották fel. A wimbledoni bajnokpár kitüntetése FOTO: KOVÁCS PÁL Kedves ünnepség színhelye volt a Honvéd margitszigeti üdülője, ahol Buda István államtitkár, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke köszöntötte a magyar—svájci wimbledoni bajnokpárt, s kitüntetéseket nyújtott át a két kiváló sportembernek. Taróczy Balázs a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesült, Heinz Günthardt pedig a Győzelemért emlékplakettet kapta egy díszes, érdemeit méltató oklevél (kíséretében. — Győzelmük, amellyel megörvendeztették a magyar sportkedvelőket a sportbarátság nagyszerű példája — hangoztatta Buda István államtitkár. — Remek érzés, * hogy itt Magyarországon engem is számon tartanak. Annál is inkább, mert odahaza Svájcban ilyesfajta elismerésben nem részesültem — mondotta Heinz Günthardt. A wimbledoni bajnokpár különben újabb, nagy versenyeken szerepel, reméljük sikerrel. Képünkön: Buda István államtitkár átadja a kitüntetést Taróczy Balázsnak, mellette Heinz Günthardt, akivel immár negyedik éve játszik együtt. 39
