Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-11-23 / 24. szám
Minta világbajnokság — magyar módra 3alla József ezúttal alul, de a dobogón az ezüstöt kapta foto: farkas jOzsef A spanyolok 1985 tavaszán ugyancsak nehéz helyzet elé állították a Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA) vezetőit. Fél évvel a szabadfogású világbajnokság előtt hirtelen visszakoztak. A nagy vetélkedő házigazda nélkül maradt, igaz csak egy-két napra, hiszen többen jelentkeztek „beugrásra”. A Magyar Birkózó Szövetség — az 1986-os világbajnokságok előzetesen kijelölt rendezője — az elsők között érdeklődött. Milan Ercegan, a FILA jugoszláv elnöke nagy örömmel vette a jelentkezést. S hogy az október közepén Budapesten lefolyt esemény végül milyen sikert aratott, annak igazolására csak két rövid véleményt idézünk... „Minden idők legnagyobb világbajnokságát rendezték meg. Köszönet érte. Hasonlót várunk 1986-ban is Budapesten” — Milan Ercegan, a FILA elnöke írta e sorokat a magyar szövetségnek. „Három világbajnokság és Toledóban tizenhárom Világ Kupa rendezésében kaptam szerepet. Tudom hát, hogy mennyi gonddal jár a házigazdák feladata. Budapest azonban mintát, modellt adott, olyat, amilyet nehéz lesz ismét megismételni” — táviratozta Joseph Scalzo, a FILA amerikai tisztségviselője, aki különben a magyar birkózósport vezetőivel a további kapcsolatok erősítéséről, újabb edzőtáborozásokról, válogatott viadalok rendezéséről is tárgyalt Budapesten. A világbajnokságra visszatérve, a magyar szervezők kellő tapasztalatok birtokában vágtak neki az előkészületeknek, hiszen 1982 novemberében kötöttfogású Világ Kupát, 1983 áprilisában mindkét fogásnem Európa-bajnokságát rendezték az új sportcsarnokban. Csakhogy a világbajnokságon részvételi csúcsra lehetett számítani: többek között Brazília, Puerto Rico és Kambodzsa birkózói is jelentkeztek, bár versenyzőik még sohasem indultak világbajnokságon. így azután 35 ország sportolói léptek szőnyegre, ami kettővel meghaladta az eddigi, 1971-ben feljegyzett szófiai rekordot. A vetélkedés a várakozásnak megfelelően a szovjet és az amerikai birkózók látványos, nagy párharcát hozta. Ivan Jarigin alaposan megfiatalított csapata most kettővel kevesebb aranyat szerzett, mint két éve Kijevben. öt elsőséggel így is a legjobbak voltak, míg az Egyesült Államok együttese a vártnál jobb szerepléssel, két elsőséggel távozott. A további három bajnoki cím Bulgáriába, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba és Kubába került. Az amerikai birkózósport hét olimpiai bajnoka közül három jött el Budapestre. Mellettük olyan reményteljes főiskolások érkeztek, mint Kevin Darkus és Bili Sherr, akik fölényes magabiztossággal jutottak egészen a döntőig. Az 57 kilós Darkus hat győztes mérkőzése után csak a fináléban szenvedett vereséget Bjeloglazovtól, aki immár negyedik aranyát szerezte. Bili Sherr, a 90 kilós újonc pedig egykedvűen hajtogatta vetélytársai lábát kedvenc fogásához, a négyesalakú lábkulcshoz, s hat győzelme közül a legszebb, a legértékesebb a szovjet Európabajnok Tibilov elleni sikere volt. Azután a döntőben az iráni Mohebbi sem tudta megállítani. A vereség annyira megviselte az iráni idegeit, hogy át sem vette az ezüstöt, az eredményhirdetés közben egyszerűen kisétált a Budapest Sportcsarnokból. Sherr előtt egyébként még az olimpiai bajnok Mark Schultz is a dobogó tetejére léphetett, a 82 kilós kategóriában. Kelevitz Zsigmond sem okozott csalódást. A rokonszenves sportember kétéves volt, amikor kivándorló szüleivel Ausztráliába érkezett. A túlsó féltekén kezdett birkózni, s az utóbbi négy esztendőben pompásan fejlődött. Az 1981-es és az 1983-as világbajnokságon még helyezetten maradt, de az olimpián már ötödik lett. — Los Angeles előtt és már korábban is élvezhettem a ferencvárosi birkózók vendégszeretetét — emlékezett Zsiga. — Igen jóban vagyok Kiinga László edzővel és a tatai, meg a mátraházi edzőtáborban már jobban ismernek, mint odahaza. Zsiga jól hasznosította a zöldfehérekkel közösen végzett edzések tapasztalatait. Két, nagy ovációt kiváltó győzelme után ezen a világbajnokságon majdnem bombameglepetést szerzett, hiszen a bolgárok világ- és Európa-bajnoka, Sterev ellen nagyszerűen kezdett. Az első három percben kétszer is megintették a bolgárt, akinek edzői riadtan futkároztak a szőnyeg mellett. A szünet azután segített Stereven, legyőzte Zsigát, aki végül a 9. helyen végzett. A magyar színek képviselői sem okoztak csalódást. Kevesen számítottak arra, hogy a Hegedűs Csaba kapitány és Maróthy István edző vezette magyar csapat egy ezüstéremmel és további értékes helyezésekkel végül a negyedik helyen végez a nem hivatalos pontversenyben. — Nagyon szeretném, ha végre nem lennék egyedül, akadnának követőim — mondta még a világbajnokság előtt Kovács István, a Csepel már visszavonult 82 kilós versenyzője, aki 1979-ben San Diegóban nyerte a magyar birkózás első és eddigi egyetlen világbajnokságát a szabadfogásban, ahol egyébként Rácz, Tóth és Kocsis a kötöttfogásban szerzett aranyat. Nos, Kovács a budapesti viadal után is egyedül maradt. A szakvezetők Bíró Lászlótól, az FTC 48 kilós versenyzőjétől vártak jó szereplést, aki azonban az amerikai Vannitól elszenvedett veresége után végül a negyedik lett. — Ha nem Bíró, hát Bállá! — mondogatták ekkor a nézők. A 130 kilós „Puki” minden idők egyik legjobb szabadfogású pontgyűjtője, akinek pályafutása végeidé járván már világbajnoki címre fájt a foga. Ennek érdekében nagy bravúrt hajtott végre, hiszen előbb a lengyelek kiválóságát, a 215 centis Sandurskit győzte le, majd némi bírói segédlettel, leléptetéssel az iráni Szolejmant is megverte. A döntőben már sérülten lépett a szőnyegre és a szovjet Gobedzsisvili 104 másodperc alatt legyőzte. — Már legalább tíz szovjet versenyzőt próbáltak ki ellenem az elmúlt évtizedben, de majd jövőre!... — mondta Bállá József az ezüsttel a nyakában. Szégyenkezésre így sincs oka, hiszen ez a második hely eddigi sikereinek folytatását jelentette. Montrealban és Moszkvában az olimpián is második lett, két éve pedig az Európa-bajnoki címet is kiharcolta a nehézfiúk között. Podolszky Tibor, a 74 kilós újonc augusztusban kötöttfogásban is indult. Akkor helyezetten maradt, most 7. lett. Még az olimpiai bajnok bolgár Rajcsevnek is beadta a tuserős „amerikai kulcsot”. A nagy verseny előtt sokan mondogatták: „Világbajnokság ide, világbajnokság oda, a birkózás nem érdekli a pestieket, ne számítsanak sok nézőre”. A közönség rácáfolt a jóslatra, hiszen mintegy harminchatezren szurkoltak a lelátókon a nyolc részben rendezett viadalon. Egy valaki nem lehetett jelen, aki pedig erre oly nagyon készült. Mégpedig Zombori Ödön, az 1936-ban olimpiai bajnokságot nyert kiváló birkózó. A csaknem negyven éve külföldön élő, nyolcvanesztendős sportember első alkalommal készült haza, a világbajnokságnak is szemtanúja akart lenni. Az izgalmak sajnálatosan megviselték egészségi állapotát, s a Ferihegyre érkezte után kórházba kellett szállítani, s azóta sem épült fel. Jövőre, az újabb, már kettős világbajnokságon reméljük ott szurkol majd. SZABÓ SÁNDOR 20
