Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-02-02 / 3. szám

GYŐZTESEKKEL DARDZSILINGBEN HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL Kerestetés „Minden magyarban él valami Körösi Csorna lelkesültségéből, a kalandvággyal párosult tudás­szomjból, a világgá sodródott fiú nyugtalanságá­ból, aki könyvtárakon és őserdőkön fúrja át ma­gát, hogy elveszett szülei nyomára akadjon” — ahogy Illyés Gyula írta. így van-e csakugyan? Az emlékév szerint: igen. Diák voltam magam is, az alföldi református főgimnázium tanulója, amikor először láttam a dardzsilingi síremlék képét. Ezt levelezőlapokon diákfilléreinkből megvásárolhattuk; s a lap hát­oldalán Széchenyi szavai mondták: „Brit Társa­ság emelte tudományos érdemeiért. Nem magas helyzet, nem kincs a nemzetek védőre, hanem törhetetlen honszeretet, zarándoki önmegtagadás és vas akarat." Négy év múlva már magam idéz­tem e sorokat: a Magyar Keleti Társaság 1946- ban országos diákpályázatot hirdetett Hogyan él bennem a Kelet? címmel. S most, 1984. október 20-án oitt olvashattam a legnagyobb magyar testamentumát a fekete már­ványtáblán, a sír mögötti emlékfalon, az országos Gsoma-vetélkedő általános- és középiskolai diák­győzteseinek társaságában. Csaknem húszezer ál­talános- és középiskolás páyázoitt. Rodostó, Se­gesvár, Bartók New York-i sírja, Dardzsiling: a magyar művelődés szent helyei. S ez van leg­magasabban: ahová a nemzet, bárhová hullt is a világban, mindenünnen oda lát. Egy biztos ma­gassági pont, archimédeszi pont, amely által, akár­mi mélyről, kimozdulhatunk fölfelé. Lóczy leve­lét idéztem a rögtönzött emlékbeszédben: „Itt va­gyok Csorna nyugvóhelyén — közel egy hónapja már. A megbízást, amelyet otthon adtak, komo­lyan vevém, és Csorna sírját meglátogatni elhatá­rozott szándékom volt... A Kincsincseunga és Mount Everest láthatók innen, oly fölséges látké­pen, amelyet a költő képzelete föl nem ér”. Mire a Himnusz hangjai elültek a cédrusfenyők tornyaiban, a hazai s indiai virágok koszorúi fö­lött két új emléktábla is díszítette az emlékfa­lat, az általános- meg a középiskolás diákoké, ti­beti s magyar szavakkal: „Tisztelet adassék az idegen tanítványnak!” SZILAGYI FERENC FOTO: BÚZA PFTKR Szomszédság tegnap és ma címmel jelent meg tudósítás a Magyar Nemzetben arról a kétnapos szimpozianról, amelyet az Osztrák Kulturális In­tézet rendezett a Duna-völgyi kapcsolatok elem­zésére, és amelynek egyik előadója Sebestyén György volt. A tudósító, Józsa György Gábor er­ről így ír: „Történelmi esszét olvasott föl Sebes­tyén György, aki nemcsak osztrák íróként és iro­dalomszervezőként, nemcsak a magyar irodalom klasszikusainak, Krúdynak, Madáchnak ausztriai fordítójaként tesz sokat a dunai népek kölcsönös megismeréséért, hanem az »európai együttműkö­dés folyóiratának-», a Kismartonban készülő Pan­nóniának létrehozásával több, mint egy évtizede szolgálja a szomszédos népek közeledésének, ba­rátságának ügyét.... Mostani előadásában azt vizsgálta, miként tud megbirkózni a kelet-közép­­európai szellem, korunk kihívásaival. Hogy e kihí­vásokkal bármit is kezdeni tudjunk — fejtette ki —, le kell építenünk azokat a mítoszokat és legen­dákat, amelyek a nemzeti léttel kapcsolatosak." * Az oslói Solum könyvkiadó Ogsa dette er Euro­pas stemme (Európai hang ez is) címmel Csoóri Sándor és a kolozsvári Kányádi Sándor harminc­negyven versét tette közzé Sulyok Vince váloga­tásában — olvassuk az Élet és Irodalomban. A verseket Sulyok Vince és Odd Abrahamsen fordí­totta. A kötetet Jávorszky Béla ismerteti. Meg­tudjuk, hogy a verseskönyv bevezetőjében Sulyok Vince előbb történelmi, verstani, földrajzi eliga­zításit nyújt a közép-európai ügyekben járatlan norvég olvasóknak, és fölhívja a figyelmet né­hány olyan jellegzetességre, melyek ismerete a magyar vensvilág megértéséhez feltétlenül szük­séges ... Röviden, tömören bemutatja a két köl­tőt, hosszadalmas életrajzok helyett megvilágít­va lírájuk legjellegzetesebb pontjait.........A két fordító pontos, lelkiismeretes munkát végzett, a versek norvég nyelven is létre tudják hozni azt a villamosságot, időnként nagyfeszültséget, mely ennek a két költőnek oly igen sajátja.” * Hazatért levelek. Ezzel a címmel jegyzi Tax­­ner-Tóth Ernő irodalomtörténész a Múzsákban megjelent írását a Himnusz költője, Kölcsey Fe­renc és Kende Zsigmond szatmári alispán roko­ni-baráti kapcsolatáról. Nemcsak politikai kér­désekben leveleztek, de mindennapi életükről is. Kende Zsigmond mindvégig támogatta a gazdál­kodási gondokkal bajlódó Kölcseyt. A költő le­velei szétszóródtak, kevés került közgyűjtemény­be. E téma azért időszerű, ment a közelmúltban Kende Zsigmond külföldön élő leszármazottai, Pestalozziné Kende Éva, Kende Zsigmond és Kende Gábor hazánknak ajándékozták a költő 76 levelét és több más dokumentumot. A most hazakerült gyűjteményben öt, eddig teljesen is­meretlen levél is szerepel. A nagyközönség szá­mára a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításon is bemutatta és kötetben is kiadta, ezúttal először, hiteles szövegüket. Kölcsey eddig ismeretlen le­velét Kemény Zsigmond író-politikushoz, fakszi­milében is bemutatja a múzeumi magazin. * A Magyar Rádió és Televízió hetilapja arról a nagyszabású zenei vállalkozásról számol be, amelynek irányítója és gazdája Joó Árpád, a Ka­nadából érkező mind gyakrabban Budapesten vendégszereplő hazánkfia: Liszt Ferenc halálának centenáriumára a Hanglemezgyártó Vállalat a Rá­diózenekar tolmácsolásában lemezre rögzíti nagy zeneköltőnk valamennyi szimfonikus költemé­nyét és Budapest koncerttermeiben nyilvános rá­dióhangversenyeken szólaltatja meg. A karmes­ter Joó Árpád, a rendező Erkel Tibor. —h— ZSIGMOND Ottót (szül.: Vác, 1937. augusztus 7., anyja ne­ve: Oszaczky Mária) ke­resi édesanyja Vácról. A keresett foglalkozása ko­vács, 1956-ban hagyta el Magyarországot. 2—3 éve írt utoljára a Chicago 111. 60613 4228 N. Ken­­more címről. PÁSZTI Jánost (szül.: Szegvár) keresi unoka­öccse, Pászti Mihály Já­nos Budapestről. A keresett 1908—12. között hagyta el Magyarországot. Címe hiányos: Detroit, Michigan U. S. A. PÁSZTI Istvánt (szül.: Alpár) keresi kereszt­fia, Pászti Mihály János Budapestről. A keresett 1930-ban hagyta el Magyarországot, foglalkozá­sa kereskedő (vendéglős). Valószínűleg Hong­kongban él. MÓZER Zoltánt (szül.: Dévaványa, 1936., any­ja neve: Szőcs Irén) keresi nagybátyja, Szőcs Barnabás Budapestről. A keresett 1956-ban hagy­ta el Magyarországot, tartózkodási helye való­színűleg Sydney, Ausztrália. Mrs. Elizabeth VEREST (Elisabeth Kaszanyi) keresi férjének unokahúga, Veres Irén Gyuláról. Mrs. Veres amerikai születésű, férje 1974-ben halt meg. A keresett 1976-ban írt utoljára a 126 Ridge Wood Av. Beaver Falls Pa. 15010 címről. BOLDIZSÁR Ilonát, Márton Jánosnét (szül.: Pápa, 1929. március 18., anyja neve: Fekete Mag­dolna) keresi sógornője, Ungvári Jenőné, Márton Éva Budapestről. Keresett foglalkozása kereske­dő, 1356-ban hagyta el Magyarországot, lányával együtt, akinek neve: Márton Erika Zsuzsanna (szül.: Budapest, 1952-ben). Utolsó ismert címe: U. S. A. California Montrose Glen McLure 2529 Manhattan Ave. KEPES Tibort (szül.: Rákoskeresztúr, 1934. március 13., anyja neve: Varró Mária) keresi nő­vére, dr. Andaváry Ferencné Kepes Ilona Buda­pestről. Keresett 1956-ban hagyta el Magyaror­szágot, foglalkozása minőségi ellenőr. 1975-ben családjával, német feleségével és két gyermeké­vel, Péterrel és Erikával hazalátogattak Magyar­­országra. Tervezitek egy újabb utat is haza, de 1981 óta semmi hír róluk. Utolsó ismert címük: North Plainfield 25 Washington Ave, New Jer­sey 07060. KOVÁCS Hubát (szül.: Garbolc, 1913 október 10.) keresi lánya, Kovács Sarolta Dunavarsány­­ból. A keresett valószínűleg 1948-ban hagyta el Magyarországot. A kereső édesanyja 1956-ban ment az NSZK-ba, majd együtt Franciaországba mentek. 1959-ben szakadt szét a család, miután Kovács Hubát besorolták egy USA-ba utazó cso­portba. Felesége lemondva erről a lehetőségről, visszautazott az NSZK-ba. Keresett 1959-ben irt utoljára a 14 rue J. J. Rousseau Ave. (Haute Sa­voie) franciaországi címről. ILL Vilmost (szül.: Budapest, 1912. november 19., anyja neve: Sztamcsik Erzsébet) keresi édes­anyja, özv. Ili Lajosné Budapestről. A keresett foglalkozása géplakatos-szerelő, 1956-ban hagyta el Magyarországot. 1971. november 14-én adott hírt magáról utoljára a Guillermo 111 Dean Fumes 1087 Villa Adelina Provincia, Buenos Aires cím­ről. BODROGI Lajost (szül.: 1914.) keresi fia, Bod­rogi Péter Budapestről. A keresett 1956-ban hagyta el Magyarországot. Bécsben pappá avat­ták, osztrák—magyar állampolgár lett. Közben járt Üj-Zélandban, majd visszatért Ausztriába, ahonnan 1962. decemberében írt utoljára. Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik kere­sett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A Magyarok Világszövetsége készséggel továbbít­ja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: Magyarok Világszövetsége, Budapest, H—1905. 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents