Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-10-26 / 22. szám
' ■ •*§& méto. -m- * I ^Sggfec: Hogy minek? Hát „egy jó túrós csuszára." No meg azért, mert „a kerthelységben sramli szól ott lehet csak inni jól/' Ezt dalolták valamikor nagyapáink és mulatozás közben így biztatták egymást: „Halászlé meg túrós csusza, ezekről hír Óbuda. Kortyolj reá jó kadarkát, csak be ne rúgj az angyalát!” bucla mindig híres volt m m vendéglőiről, hangulatos m m kiskocsmáiról. A vendéglátás történetével foglalkozó szakemberek szerint ennek gyökere sok évszázadra nyúlik vissza. Óbudán ugyanis ősi foglalkozás volt a szőlőtermesztés és a zamatos jó bort soha nem vetette meg a magyar ember, de még a török sem. Annak idején a törökök a szőlőművelőket nem háborgatták, sőt — a próféta tilalma ellenére — el-eljárogattak egy-egy pohár borra, lágy kenyérre a magyar korcsmákba. A hozzáértők azonban úgy tartják, csak a Mária Terézia idejében betelepített svábok vitték tökélyre Óbudán a vendéglátást, a jókedvű mulatozást. Ennek hagyományait kerestük napjainkban. Az utóbbi fél évszázadban, ha valaki azt mondta: Óbuda — mindenkinek a híres-nevezetes Sipos Halászkert jutott az eszébe. A Kőbányáról áttelepült Sipos Károly 1930-ban nyitotta meg Óbudán, a Lajos utcában vendéglőjét. Bízott jó borában és abban, hogy akkoriban egyedül ő ismerte Budapesten a halfilézés fortélyát. Kezdetben igen szerény étlapot állított össze: halászlét, túrós csuszát, virslit és debrecenit kínált a vendégeknek. Feljegyezték azt is, hogy a nyitás napjára három darab közepes méretű halat vásárolt Sípos mester, ám ez is túl soknak bizonyult: harmadnap a feleségével együtt fogyasztotta el a maradékot, mert nem akarta, hogy kárba vesszen. Sipos urat azonban nem keserítette el a kezdeti kudarc. Ellenkezőleg; addig soha nem látott reklámhadjáratot indított. Űjsághirdetésekben, plakátokon, utcabútorokon és villamosfeliratokon hívott mindenkit a vendéglőjébe. Aztán, amikor már tódultak a vendégek, jó szívvel, kitűnő étellel, s kifogástalan, mégis olcsó borokkal fogadták őket. Egy régi Sípos-vendég szerint „még a székeket is megfújták a vendég alatt”. És mi maradt napjainkban Sipos úr vendéglőjéből? Ha valaki telefonon kíváncsiskodik efelől, elszomorító hírt hall. A központi telefontudakozóban a kisasszonyok állítják: a Sípos megszűnt, telefonszáma nincs. Ajánlják ugyan helyette az új Sípost, amely nem a Lajos utcában, hanem a Fő téren található. De aki veszi a fáradságot és telefonálgatás helyett személyesen utazik Óbudára, meggyőződhet róla, hogy a Sipos igenis létezik. Kell-e erre jobb bizonyíték, mint hogy örökké telt ház van benne és a forgalma sem kicsi. Csak egyetlen — kézzel fogható — adat ennek érzékeltetésére : az ügyes kezű halmesternek hetente átlagosan négy-öt mázsa pontyot kell filéznie. Jó időben a kerthelységben, borongós napokon a nagyteremben szól a zene és a 24
