Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-10-26 / 22. szám
AMI A HUMOR ÉS MAGYAR-BÓL KIMARADT A LISZT-ÉV ELŐKÉSZÜLETEI Boldogan ragadom meg a Magyar Hírek nyújtotta alkalmat, hogy még egyszer visszatérjek könyvemre, elbeszélgessek róla „magunk közt”, az egész világon szétszóródott magyar olvasókkal. Honfitársakkal mégiscsak másképpen lehet szót érteni, mint külföldiekkel. Számukra egészen mást jelent ez a könyv: szívügyet vagy személyes sértést. Ugyanis míg az „Ein Ungar kommt selten allein’’ — amelyet magyarul a „Humor és Magyar” címmel láttam el —, a nyugati sajtóban egyöntetű dicséretben részesült, addig a hazai kritikák elismerésében ittott sértődött keserűség, elutasítás is vegyült. (Néhány tévedésemre is figyelmeztettek. Szót fogadtam — a készülő 3. kiadásban nem mulasztottam el javítások eszközlését.) Kritikusoknak válaszolni soha életemben nem felelt meg ízlésemnek. A bíráló immunitást élvez, akár az országgyűlési képviselő. Amikor pedig a minap nem kerülhettem el, hogy a „Pannónia” nevű osztrák folyóiratba magyar főszerkesztő barátom felszólítására a „Pro und kontra” rovatban reflektáljak egy olvasó véleményére, Molnár Ferencet idéztem: „A céltábla nem lő vissza!” A kritikusokkal való hadakozásnál sokkal fontosabb, ha már magunk közt vagyunk, a magyar olvasókkal megértetni a könyv célját. Ez nem más, mint a magyarság megismertetése földgömbszerte, a magyar ügy nagydobra verése, reklám, propaganda, publicitás, számunkra a szó legnemesebb értelmében. Igenám, de ha az idegenbe bele akarom verni, hogy lám, kicsodák-micsodák vagyunk mi magyarok, nézzetek csak ide, mi mindent köszönhet nekünk a világ — akkor mindent inkább szabad, mint „beleverni”! Csak csínján, diplomatikusan, pszichológikusan, csöppenként „beadni”. így tehát kötéltáncra • vállalkoztam, egyensúlyt keresvén az enyhe gúny, sőt olykor maró szatíra és, hát igen, a dicsekvés, már-már hencegés között. Abban a tudatban írtam, hogy alattam a humor hálója feszül. Ne húzzátok ki alólam a hálót! E szatirikus szakkönyv nem tudományos igénnyel íródott. Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, de hagyjátok meg a humoristának, ami a humoristáé. Ha már eddig megajándékozott türelmével a magyar olvasó, hadd tegyek közzé a „magunk közt” kellemes légkörében egyet-mást, ami nem szerepelt a „Humor és Magyar”-ban. Többek között a következő kedves adomát: Hans Habe így meséli el Marton György színpadi kiadó élményét a harmincas évekből: — Martont egy vezető amerikai filmproducer látogatta meg Bécsben. Az illető első ízben járt Európában. A magyarokról mesésen romantikus elképzelései voltak — cigányzene meg párbajok, forró puszta meg forró szerelem. Gyurka hasz-Kőváry György 1922-ben született Budapesten. Apja Kőváry Gyula a magyar kabaré kimagasló alakja volt. Iskoláit Berlinben és Budapesten végezte, majd újságíróként, fordítóként dolgozott. 1956 óta él Bécsben. Két nyelven ír. öt könyve jelent meg eddig és több mint húsz hangjáték, tévéjáték szerzője. tálán igyekezett meggyőzni a derék jenkit nézetei ósdiságáról. Hiába beszélt neki a haladó iparosodó országról, a nemek egyenrangúságának modernségéről és így tovább. Végül is magyarországi kirándulásra hívta meg amerikai barátját. A bécs—budapesti gyorsvonat a hegyeshalmi határállomásra érkezett. És ekkor a következő történt: mélyen lefátyolozott, gyönyörűszép fiatal nő szállt föl az étkezőkocsiba, amelyben Martonék ültek. Ahelyett azonban, hogy helyet foglalt volna, a szépség a nyitott ajtóban maradt állva, ahonnan kihajolt, hogy egy, a peronon álló huszártiszt kezét szorongassa és visszafojtott könnyek között búcsút vegyen tőle. A vonat lassan megindult. Az étkezőkocsi vendégei nem hittek a szemüknek. Az ifjú katonatiszt a vonat mellett lovagolt. Csicskása követte. Hirtelen paripájának hátáról a hágcsódeszkára ugrott a huszár, feltépte az ajtót, magához szorította a leányasszonyt, karjába vette, csókot nyomott ajkaira, majd, mint ki jól végezte dolgát, ismét a vonat mellett ügető lovára lendült. Marton alig mert felnézni. Meg is szólalt az amerikai tüstént: „Hát így fest a te modern, haladó Magyarországod . . Abból a fejezetből, amelyben igazán csak némi kis túlzással magyar falunak nevezem Hollywoodot, garmadával kellett kihagynom országhódító művészeket. Európában elsősorban Németországot hódítottuk meg. Kis pótlista: Nagy Kató UFA-sztár, bácskai Petrovich Szvetiszláv, Halmay Tibor, Verebes Ernő filmszínész, Ráthoyyi Ákos, Baky József, Borsody Ede, Martin Pál rendező és így tovább. Hollywood magyar inváziójának ecsetelésénél teljességre törekedni lehetetlenség, tehát inkább a töredék teljessége kedvéért azokra szorítkozom, akikre az Oscar-díjjal kitüntetettek soraiból emlékezem: King Vidor, Benedek László, Andrew Marton rendezők; Pressburger Imre és a Sidney Garrick álnéven működött Vajda Ernő forgatókönyvíró; a legfrissebb kitüntetett: Zsigmond Vilmos operatőr; végül két technikus: Steve Csillag és Emil Kosa junior. Aztán eszembe jut még egy művész. Úgy hívták, hogy Kőváry Gyula, és történetesen az édesapám volt. Annyit megemlítettem róla könyvemben, hogy a magyar kabaré egyik megalapítója volt. Itt most hadd időzzem el kissé annál az embernél, akiről Karinthy Frigyes azt írta, hogy a legintelligensebb színész, akit ismer. Aki a Nagy Endre Kabaré idejében éjszakákat lumpolt át Ady Endrével. Akit Gárdonyi Géza azért ostorozott, miért nem ír tehetségével komoly irodalmat? Kőváry Gyulának ugyanis több foglalkozása volt: színész, író, konferanszié, rendező, sőt színigazgató is. öt karriert futott végig, ötször kezdte újra. 1. Az évszázad első negyedében Budapest abszolút kedvencévé küzdötte föl magát; Kosztolányi Dezső tollából olvasható, hogy ő volt a magyar főváros öt legnépszerűbb emberének egyike. 2. 1928—1933 berlini próbálkozás. Saját kabarétársulat, filmszerepek, forgatókönyvírás Szőke Szakáll számára. Végeredményben nem sikerült megvetnie a lábát Berlinben. Semmit sem sikerült megvetnie, az uralomra került rendszeren kívül. Végül is belátta, hogy ketten nem férnek meg egy csárdában. Hitler maradt, ő hazament. 3—4. Megint vagy negyedszázadocska otthon. Színpadok a Teréz körúttól a Vidámig. Több mint száz film. A háború után Beregi Oszkár hívására egy esztendőt Szegeden lép fel. A nehéz ötvenes években a Falu Színház doyenje. 5. 73 éves fejjel Bécsbe költözik családjához. Különböző színházakban főszerepeket bíznak rá, szerepeiben félreismerhetetlen akcentusa miatt külön beírják, hogy magyar származású. Persze nem lehet elvárni, hogy mindig magyart alakíthasson. Egy tévészerepében finn artistát játszott. A világ minden tájáról érkezett levelekben az olvasók nemcsak gratulációval vagy bírálattal, hanem jótanácsokkal, ötletekkel is ellátnak. (Gróf?) Csekonics Lisszabonból a következőket írja: „A konyhai fejezetbe beillene a mákos nudli mellé a dobostorta. Ezt az egész világon ismerik, Londonban, New Yorkban, sőt még itt is. Megemlítem, hogy Dobos nagyatyám szakácsa volt.” Ha olyasmiről tettem említést, ami a „Humor és Magyar”-ban már megjelent — a humoristák legkompetensebb kartársára, Karinthyra hivatkozom. A nagy Frigyes egyszer folytatásos regény megírására kötött szerződést egy hetilappal. A folytatásokat esetenként, azaz egyenként szállította. A szerkesztő az egyik héten súlyos szemrehányással fogadta: „Ez hallatlan kérem, a múlt héten még egyszer azt a folytatást adta le, amely már az azt megelőző számban megjelent! Hogy történhetett ilyesmi?" „Ügy — válaszolta a mester magától értetődően —, hogy én valaminek a megírására vállalkoztam. Hogy el is kell olvasnom, amit írtam, az nincs benne a szerződésben!” KÖVÄRY GYÖRGY Liszt Ferenc Taborszki Nándorral, a mester magyarországi kiadójával, családi körben Magyarország kettős jubileumra készül: Liszt Ferenc születésének 175. és halálának 100. évfordulójára. A nagyszabású műsorterv részletezése oldalakat töltene meg, ám az ünneplések tekintetében nem lesz különbség főváros és vidék közt. A Nemzetközi Liszt Ferenc Zongorahangverseny Budapesten zajlik le: Esztergomban felavatják Liszt mellszobrát, Mohácson emléktábláját leplezik le, Sopronban pedig a Liszttársaságok nemzetközi találkozóját tartják meg. A programokból kiemeljük a Liszt Ferenc Múzeum megnyitását a zeneszerző hajdani otthonában, a mai Népköztársaság úti épületben. Ott lesznek láthatók a féltve őrzött, illetve rekonstruált hangszerek, bútorok, Liszt könyvei, kéziratai. A Várban, a Zenetörténeti Múzeumban kap helyet egy vándorkiállítás, amin Forral Miklós, a Zeneakadémia professzora évekig dolgozott. A Hungaroton elkészíti — egyéb Liszt-lemezeken kívül — egyetlen operájának első hanglemezfelvételét. Megjelennek eddig kiadatlan Liszt-levelek, és önálló est keretében bemutatják az Operaházban fiatal koreográfusok Liszt-zenére készült balettjeit. A Képzőművészeti Alap naptárt, posztert, a Magyar Posta emlékbélyeget ad ki az évforduló tiszteletére. És mialatt — mondhatni , a háttérben — nemzetközi tudományos zenei konferenciák zajlanak le, kórustalálkozók, kamarakoncertek, nagyzenekari hangversenyek gyönyörködtetik a zeneszeretőket, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Czíffra György közreműködésével Végezetül: a Liszt-év úgynevezett „központi” hangversenyének délelőttjén a Kongresszusi Központ parkjában felavatják Liszt Ferenc bronzszobrát. DÓZSA ILDIKÓ 20
