Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-10-26 / 22. szám
4 Szegény Cser László! Ügy látszik, nem tudja, mit vállalt magára ennek az üszögpusztai kastélynak a felújításával! Az építkezés befejeződött, megnyílt az egyik kastélyszárnyban a szálloda, a másikat irodáknak rendezték be, s a Pécsi Állami Gazdaság igazgatója bizonyára azt hiszi: túl van az árkon. Pedig a gondok majd csak ezután kezdődnek! Egy ilyen műemlék épületet ugyanis nemcsak helyre kell valahogyan pofozni, hanem állandóan karban is kell tartani! Pécsi újságíró kollégám aggodalmaskodott így, amikor az üszögpusztai Batthyány-kastélyról szóló riportomat olvasta. És — mintegy bizonyságként — valamelyik fiókja mélyéről előkotort egy lapkivágást, a Dunántúli Napló 1985. június 8-i számából; — Olvasd csak! — biztatott — mit írtunk nemrégiben a siklósi várról! Arról a műemlékegyüttesről, amelyet nincs negyedszázada, hogy a pincétől a padlásig teljesen felújítottak! Olvasom: mintegy két és fél millió forint értékű felújítási munkálatokat fejeznek be az idén, a többi pedig már csak feltételes módban sorolódik: ki kellene cserélni a várudvar téglaburkolatát — öt-hat millióért; ki kellene 1. A várfalakról megnyílik a kilátás egész Dél-Baranyára 2. A siklósi vár bejárata 3. A gótikus erkély belülről, rekonstruált boltozattal 4. A siklósi vár gótikus zárt erkelye 5. A siklósi varban talált otthonra Gádor István kerámia kiállítása 6. Ágyúgolyók és targoncák a szigetvári vármúzeum egyik sarkában 7. E falakat nem Zrínyi, hanem a török emelte javítani az úgynevezett gyilokjárókat — hétszázezerért; rekonstruálni kellene a belső homlokzatokat — kilencmillió forintért... Másnap, már Siklóson, a helyszínen, meggyőződhettem róla: nincs abban semmi túlzás, amit a lap írt. Húszegynéhány esztendővel a teljes helyrehozatal után újabb, részleges renoválásra szorulna — ahogyan az ismertető írja — „az egyik legépebb, legegységesebb történelmi emlékünk”. Azt pedig nem kell senkinek bizonygatni, hogy a vár két jelenlegi „gazdájának”, pontosabban fenntartójának, a siklósi városi tanácsnak és a megyei idegenforgalmi hivatalnak nincs és nem is lesz annyi pénze, amennyiből e munkálatok költségeit fedezni lehetne. Ugyanerre a végkövetkeztetésre jutott Szigetvár városának tanácselnöke is másnap, amikor a vár visszafoglalásának 300. évfordulójával kapcsolatos terveit vázolta. 1689. február 13-án, két és fél évi harctól megtörve hagyta el Hasszán bég lefegyverzett seregével a várat, s tutajozott vissza a Dráván hazájába, 1989-re pedig a városvezetés és az ország legnagyobb várbaráti köre helyre szeretné állíttatni a török hódoltság korából származó műemlékeket. A siklósi várnál az a baj, hogy nagy a műemlékegyüttes: a várkastély, a gótikus kápolna, a külső és belső falak, a védművek, a tornyok, a ferences rendház és templom — hogy csak a legfontosabbját soroljam fel mindannak, ami a belső várban és a körülötte lévő, falakkal körülölelt, hat hektárnyi várterületen található. Szigetvárott viszont az okoz gondot, hogy nagyon sok a török kori és más műemlék. Ott van először is maga a vár, pontosabban a várfalak és bástyák monumentális együttese, amit körüljárni is fáradságos, hát még karbantartani! (Talán nem felesleges említeni, hogy ezt a monumentális védművet sohasem lakta Zrínyi Miklós és serege. Zrínyi erőssége rőzséből és agyagból épült, e vaskos falakat pedig téglából rakták magasra, mégpedig a törökök.) A várban található még Szulejmán szultán dzsámija, benne a Sziget történetét bemutató vármúzeummal. A város főterén áll Ali pasa dzsámija, az egykori Újváros területén épségben megmaradt egy karavánszeráj, aztán itt látható Török Bálint háza, amelyben Tinódi Lantos Sebestyén is egy időre otthonra talált... Nem is „leltározom” tovább. Talán ennyiből is látszik, hogy valóban gazdag ez a 12 000 lelkes városka műemlékekben, s éppen e gazdagság miatt — pontosabban: e miatt is — szegény e sok műemlék helyrehozásához és állandó renoválásához nélkülözhetetlen anyagi eszközökben. És mégis, ennek ellenére, állványerdő keríti már a főtéri templomot — Ali pasa egykori dzsámiját — mert a római katolikus egyház, a városi tanács és az Országos Műemléki Felügyelőség összefogott, hogy eredeti formájában állítsa helyre (kibontották, illetve rekonstruálták például a „szamárhátas” ablakokat), de úgy, hogy eredeti funkciója megmaradjon, azaz misézhessenek is benne. Folyik már Török Bálint házának a felújítása. Tatarozzák már az egykori sóházat is, múzeumot rendeznének be benne, Zrínyi relikviákkal, ha az emlékeket Pécsről visszaszerezhetnék. Az idén befejezik a ferencrendi kolostor és zárda helyreállítását, zeneiskola nyílik majd benne. Aztán állványzatot látok a várfal mellett is: az idén másfél milliót sikerült kiszorítani a legveszélyesebb omlások helyreállítására. De ez csak csepp a tengerben. Ezt már dr. Román András kandidátus, az Országos Műemléki Felügyelőség (ezután, a rövidség kedvéért csak OMF) műemlékfelügyeleti osztályának a vezetője mondja. Mert Sziget várának a rendbehozatala súlyos tízesetleg százmilliókba kerülne. Pedig ezt a várat is, akárcsak a siklósit, nem oly rég, 1966- ban, Zrínyi Miklós és csapata kitörésének, hősi halálának 400. évfordulójára hozták rendbe. \ — Igaz, nem teljes értékkel — teszi hozzá / /->/ 17
