Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-10-26 / 22. szám

jelenlegi dunai partszakaszon. A csatorna az itt levő falvak határában, tehát a szántóföldön és legelőn húzódik majd. A tározó partjára üdülőtelepet akarunk építeni. Ebből ma annyi érezhető, hogy hihetetlenül megnőtt az itteni telkek ára: ma itt a legmagasabb a telekár egész Csehszlovákiában. Az érintett három község szigeten él ezentúl: a határ felé az Öreg-Duna, az ország felé pedig az üzemvízcsatorna fogja közre ezt a földet. Az erőmű gátja azonban egyben közúti hídként is szolgál majd, ezenkívül két kompjáratot is indítunk.

A gátak tövében nagy a munka. Két gép vastag műanyag fóliát terít a földre. Az üzemvízcsatorna felső szakasza nem mederben helyezkedik majd el, hanem a talaj szintje fölött. A fólia megakadályozza a víz lejutását a talajba, mellette szivárgócsatorna szabályozza a talajvizet.

A gátak hatalmas építkezéshez vezetnek. Európa egyik műszaki szenzációja tárul a szemem elé. Több száz méter hosszúságú és szélességű, 42 méter mély gödörbe rakják le a tervezett erőmű alapjait. Folyik az építkezés, a gödörben daruk sorakoznak. Mi ebben az érdekes? Az, hogy az óriási gödörben semmi talajvíz nincsen, körülötte pedig már 1 méter mélységben lucsog a földben a víz. Az építők betonnal körbeinjekciózták a munkaterületet — így az emberek és a gépek a víz szintje alatt is szárazon dolgoznak:

— Egy ekkora méretű természetátalakító munka nyilvánvalóan jelentősen befolyásolja a környezetet is: megzavarja a talajvízháztartást, esetleg erdőket, szántóföldeket tesz terméketlenné. Mit tesznek Önök ez ellen? — fordulok ismét dr. Nagy Lászlóhoz.

— Nem titok, hogy sok szakmai vita előzte meg a jelenlegi megoldás kialakítását. Az ökológiai változások kölcsönhatásának öszszesítő vizsgálatához az idén 33 új környezeti tanulmány készült el. A korábbi és az újabb kutatások szerint a vízlépcsőrendszer nem okoz helyrehozhatatlan környezeti károsodást, sőt a tervezett létesítmények a természeti környezet fokozott megvédését szolgálják. Ezek megvalósítását a kormány kötelezően előírta. Olyan megoldásokat kerestünk, amelyek lehetővé tesznek utólagos korrekciót is annak érdekében, hogy az erőművek elkészülte után is gondolkodhassunk a természeti egyensúly zavartalanságáról.

— Az egyik legnagyobb gondot nyilvánvalóan a talajvízszint megváltozása okozza. Egyes helyeken megnő a talajvíz, másutt szinte elapad. Mit tesznek ez ellen?

— A Szigetközben olyan rendszert alakítunk ki, amely kiegyenlíti a ta'lajvízszint területi változásait. A felső szakaszon, ahol a tározó közelében nagyobb a víznyomás, nyilvánvalóan még belvízveszély is keletkezne, ha nem építenénk megcsapoló csatornát. Ennek vizét a jelenlegi holtágak öszszekötésével vezetjük át az alsóbb, a talajvízben várhatóan szegény területekre. Így a térség talajvízszintje a mindenkori igényekhez igazíthatóvá válik.

— A szigetközi falvak kapnak majd elegendő ivóvizet?

— Igen. A gond jelenleg a szennyvíz elhelyezése. Az a helyzet, hogy a Szigetköz alatt — részben a csatornázás hiánya, részben a mezőgazdaságban alkalmazott kemikáliák miatt — már ma is szennyvízlencse

alakult ki. A biztonság érdekében ezért ivóvizet csak mintegy 100 méteres mélységből termelünk ki. A kiépülő szigetközi regionális vízmű is hasonló kutakból szolgáltatja majd az ivóvizet.

— És a szennyvizek?. Nem fenyeget-e az a veszély, hogy a megnövekedett vízszint miatt a Duna menti településekre visszaömlik a saját szennyvizük?

— Ott, ahol gravitációs bevezetésre nincs lehetőség, szivattyútelepek emelik át a szennyvizet. Emellett a kormány 2 milliárd forintot tervezett arra a célra, hogy szennyvíztisztítókat építsünk. Ügy gondolom, hogy a szennyvíztisztítók megépülése és a szomszédos országok hasonló erőfeszítései után a Duna vize tisztább lesz, mint eddig.

— Mi lesz az Öreg-Duna sorsa? Ha elvesszük tőle a vizet, jelentéktelen mellékággá satnyul — ez pedig nagyban befolyásolja a mellette lakók életét, mezőgazdasági munkáját.

— A közel 30 km hosszú Öreg-Dunán 50- 200 köbméternyi víz folyik majd le másodpercenként. Ez kb. akkora vízmennyiség, mint amennyit a Tisza visz Szolnoknál. Tagadhatatlanul kisebb lesz ez a Duna-ág, de attól nem kell tartanunk, hogy elsatnyul, elposványosodik. Arra is lesz lehetőség, hogy évente többször ráengedjük a vizet a Dunaágak környékén levő árterületekre, s így visszaállítsuk az ártér talajának vízbőségét.

Sokan félnek attól, hogy az erőműrendszer második tagja, a nagymarosi veszélyes lehet Budapestre. Egy nagy földrengés következtében átszakadhat a gát és romboló víztömeg zuhanhat a fővárosra, ön szerint jogos ez az aggodalom?

— Nem. Ugyanis két szélső eset lehetséges. Vagy magas a Nagymaros fölötti vízszint — akkor értelemszerűen kevés víz van az alatta levő mederben. Vagy pedig több a víz az erőmű alatt, ilyenkor viszont kevesebb van a duzzasztott területen Mindkét esetnek az lehet a következménye, hogy egy esetleges gátszakadás csupán annyira emeli meg a Duna szintjét Budapesten, mint egy nagyobb, de szokásos árvíz. Azaz, magyarán: a víz legfeljebb az alsó rakpartokat érheti. Egyébként a gátakat úgy tervezték, hogy hetes erősségű földrengésnek még ellenálljon — ekkora földrengés az utóbbi évezredben nem volt Magyarországon. A geológusok szerint nem is valószínű, hogy lesz.

— Eliszaposodnak-e Budapest nagy ivóvízkútjai?

— A vízlépcsők hatására nem. Természetesen továbbra is rendszeresen kotorni kell majd a Duna medrét, hogy káros lerakódások a főváros fölött se keletkezzenek.

Nagy pöfögéssel dolgoznak a kotróhajók az üzemvízcsatorna alsó szakaszán. Itt tér vissza majd a Duna-víz a régi medrébe. Miközben nézem a hajók munkáját, azt számolgatom magamban, hogy ez a vízerőműrendszer jóval drágább, mintegy hasonló teljesítményű hőerőmű. Igaz viszont, hogy az üzemanyaga, a víz, már nem kerül pénzbe, s az üzemeltetéshez is elég néhány tucat ember. Nem szennyezi majd a levegőt, a turbinalapátok pedig, átszellőztetve a vizet, javítják a víz minőségét.

A leendő „üzemanyag”: a Duna, itt folyik a lábam alatt. Mitagadás, a legszebb Strausskeringő hangja mellett sem merném kéknek nevezni. Valahol a barna és a piszkos-szürke között mozog. Annyi bizonyos, hogy a vízlépcső tervezését követő vita az egész ország figyelmét legnagyobb folyónkra irányította. Soha még ennyien nem foglalkoztak a Duna-víz tisztaságával, a környezet megóvásával, mint mostanában. Az erőművek építését a tervek szerint 1995-ben fejezik be. Titokban reménykedem, hogy ez a környezetvédő buzgalom nem fejeződik be a turbinák munkába állásakor.

IRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE:

SÓS PÉTER JÁNOS

ASZ

Sinor Dénes professzor 1916-ban született Kolozsvárott. 1939-ben került Párizsba, tudományos pályáját azonban megakasztotta a háború. A francia ellenállás harcaiban teljesített sikeres, veszélyes feladatokat.

A háború után a Tudományos Kutatók Nemzeti Központjának munkatársa lett Párizsban, majd cambridge-i meghívást

fogadott el. Másfél évtized múlva az USA-beli Bloomington Indiana Egyeteme felkérte egy ural-altaji intézet és tanszék szervezésére és vezetésére. Kezdeményezésére jött létre — a tanszék keretein belül — a közös magyar—amerikai kormánytámogatással indult magyar tanszék.

Balatonalmádiból jövet a Sinor professzor által vezetett kocsi Budapest határába érkezett. „Menj a külső sávba, aztán majd szólok, mikor fordulj el jobbra” mondom. „Ne viccelj! Pesti gyerek vagyok” — hangzik a gyors válasz. így indult az interjú.

— Életed kétharmadát Magyarországon kívül töltötted. Mitől olyan erős mégis az életedet át- meg átszövő magyar gyökérzet?

— A magyarságot belém oltó tényezők valóban erősebbek voltak minden más hatásnál. Kolozsvárott születtem, de tőzsgyökeres pesti vagyok. Budapest légköre számomra teljesen otthonos. Apám, anyám magyar. Egy svájci intézetben nevelkedtem éveken át, aztán magántanuló voltam. A családi környezet öntudatos magyar szellemű volt, a magyar kultúra magas színvonala megragadott, az irodalom hatása különösen erős volt. Móricz Zsigmond remek regénye, a Rokonok nagy élményem és a kezdettől máig Ady költészete kísérte életem.

— Világnézetileg hogyan tájolnád be magad?

— Nem könnyű a válasz. Mindig baloldali gondolkodású voltam, de taszított az akkori ellenzék felszínessége. Talán kilógok a sémákból, de nekem nem volt konfliktusom a két világháború közti magyar politikai rendszerrel. Lehet, hogy kiábrándít amit mondok: töredelmesen bevallom, hogy alkatilag kormánypárti vagyok. Vezetni nehéz, viszont könnyű kívülről kiabálni.

— Fogalmazhatunk úgy, hogy a mélyen magyar, ugyanakkor világpolgár Sinor Dénes alkalmazkodó természet? Hiszen egyforma könnyedséggel telepedtél meg Párizsban, Cambridge-ben és Bloomingtonban; ismerősként utazgatsz Kínában, Tibetben, Mongóliában vagy Kelet-Európa bármely országában.

Valóban az átlagnál gyorsabban szok-10