Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-10-26 / 22. szám

KULTURÁLIS FÓRUM BUDAPESTEN

Kézfogás

Nagy jelentőségű nemzetközi eszmecsere kezdődött október 15-én Budapesten: olyan tanácskozás, amelyre feszültségekkel terhes Korunkban különösen odafigyel a világ. A helsinki záróokmányt aláíró 35 állam magasrangú képviselői jöttek el a magyar fővárosba, hogy megvitassák a kulturális alkotás, terjesztés és együttműködés kérdő-,, seit.

Magyarország történetében most első ízben fordul elő, hogy egy olyan állami szintű nemzetközi értekezlet házigazdája lehet, amelynek részvevői eltérő társadalmi rendszerekhez tartozó, sok tekintetben ellentétes politikai irányzatokat is képviselő országok. De nem csupán ezért fontos számunkra, magyarok számára, a kulturális fórum. Országunk a kis országok közé tartozik, nyelvünket kevesen ismerik — és a külföldön élő magyarok nyilván példák tucatjait tudnák idézni, hogy bizony kultúránkat is kevéssé.

Bartók és Kodály része az egyetemes kultúrának, néhány képző- és iparművészünk ugyancsak világszerte ismert, s újabban a magyar film is népszerű (igaz főként a fiatal európai értelmiség körében), de irodalmunkkal például — amelyet okkal tartunk egyedülállóan gyönyörűnek — már egészen más a helyzet. Nekünk különösen fontos érdekünk, hogy kulturális értékeink sokaságát megismerjék mások, hogy szorgalmazzuk a kultúrák kézfogását, az alkotások kiegyenlítettebb cseréjét.

A fórum megrendezéséről a helsinki konferenciát követő madridi tanácskozáson döntöttek; hazánkat francia kezdeményezés nyomán érte az a megtiszteltetés, hogy házigazda lehet. (A budapesti fórum egyébként a második ilyen típusú rendezvény. 1980-ban Hamburgban tudományos fórum volt — ám az két hétig tartott, míg a budapesti tanácskozás hathetes, s a közvéleményt, tudjuk jól, a kultúra kérdései különösen foglalkoztatják.)

A tanácskozás kulturális kérdésekről folyik, de politikai jellegű. Politikai jellegű, mert a kultúra, a művészetek legjelesebb képviselői

soha nem az önmagáért való alkotást tartották feladatnak és mindig az emberi és társadalmi fejlődés sorskérdéseire keresték a választ. S még egy fontos mozzanat: évszázadok tapasztalatai mutatják, hogy a kultúra, a művészet hidakat tud verni az egymást sokmindenben meg nem értő államok között is. Ahogy Bényi József külügyminiszter-helyettes, a fórumon részvevő magyar delegáció helyettes vezetője fogalmazott nemrég lapunk hasábjain: „A kultúra, a művészet, az irodalom mindig túllépett a határokon, összekötött embereket, népeket, országokat."

A kulturális fórumot a Budapesti Kongresszusi Központban Lázár György miniszterelnök szavai nyitották meg.

A kormányfő újólag kifejezte köszönetét a bizalomért, hogy a Magyar Népköztársaság fővárosa adhat otthont e fontos tanácskozásnak.

— A kulturális fórum napirendjén szereplő kérdések megvitatását

— mondotta — különösen időszerűnek érezzük ma, amikor oly nagy szükség van a nemzetközi feszültség enyhülésére, az államok közötti kapcsolatok fejlődését segítő kölcsönös bizalom erősítésére. A kulturális értékek cseréjére, a kulturális kapcsolatokra mindig is úgy tekintettünk, mint a népek közötti megismerés és megértés előmozdításának egyik fontos eszközére.

— Az európai kultúrát — folytatta Lázár György — mindig a sokszínűség, egyben az alapvető humanista értékek közössége, a nemzeti kultúrák szerves kapcsolata és kölcsönhatása jellemezte. E tanácskozás részvevői kis és nagy országokat, szerencsésebb és hányatott sorsú nemzeteket képviselnek. Hisszük azonban, hogy — a helsinki záróokmány megfogalmazásával élve — minden kultúrának megvan a maga érdeme és értéke, ezért joggal tarthat igényt arra, hogy szellemi-kulturális eredményei más népek számára is hozzáférhetővé váljanak.

— Kormányunk érdekelt abban, hogy a kulturális fórum eredményesen betöltse küldetését a helsinki folyamatban, hozzájáruljon a közös értékek tudatának erősítéséhez, az államok közötti együttműködéshez, a kultúra művelői közötti kapcsolatok további bővítéséhez.

A magyar miniszterelnök beszéde után került sor a küldöttségek vezetőinek felszólalására (a sorrendet sorsolással döntötték el), majd a konferenciának a nyilvánosság előtt zajlott bevezető szakasza után megkezdődtek a zárt ülések. A négy szekció témáit az előzetes megállapodások rögzítették. Eszerint a részvevők az egyik bizottságban a képző- és iparművészetről tanácskoznak, a másodikban az előadóművészet problémáiról esik szó, a harmadikban az irodalom, a könyvkiadás, a kevéssé elterjedt nyelvek támogatása a téma, míg a negyedikben egymás kultúrájának ismeretéről folyik eszmecsere. (A küldöttségek véleménye szerint az utolsó témakör a legtágabb és talán a legbonyolultabb. Itt esik majd szó egyebek között a kulturális sokszínűségről, a kulturális örökség és eredetiség megőrzéséről is.)

A fórum idején egyébként Budapest — túlzás nélkül fogalmazhatunk így — az európai kultúra fővárosa lett. A fórummal egyidőben ugyanis seregnyi rangos kulturális eseményre kerül sor. A Magyar Televízió számára a részvevő államok műsor-összeállításokat ajánlottak fel, az Operaház gálaest színhelye, a budapesti Kossuth moziban a 35 ország filmtermését reprezentáló szemlét tartanak, kiállítások, hangversenyek követik egymást, egy sor művészegyüttes érkezik. A budapesti kézfogás, akár jelképként értékelhető: a jószándékú emberek békét akarnak, közeledést és együttműködést, nem pedig konfrontációt. A budapesti fórum rendezői — a házigazda figyelmességével és felelősségével is — azt szeretnék elősegíteni, hogy ez a jóakarat, a nemzetközi légkör enyhülését segítő megértés kerekedjék felül a kongresszusi központban.

5