Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-10-26 / 22. szám
Ülést tartott az MVSZ elnöksége DR. RANDÉ JENŐ BESZÁMOLÓJA AZ ANYANYELVI KONFERENCIÁRÓL KERÉKGYÁRTÓ LÁSZLÓ AZ ÚJ FŐTITKÁRHELYETTES Október 8-án a budai Várban, az Országos Széchényi Könyvtár új épületében tartotta meg őszi ülését a Magyarok Világszövetségének Elnöksége. A Bognár József akadémikus elnökletével megtartott tanácskozáson értékelték a nyári rendezvényeket. Dr. Randé Jenő főtitkár beszámolójában aláhúzta, hogy 1985 a világszövetség történetének leggazdagabb esztendeje. Sikeres volt a veszprémi anyanyelvi konferencia, ahol mindhárom témában (a magyar egyesületek és egyházak; a képzőművészet szerepe a magyarságtudat megőrzésében, a magyarnak, mint származásnyelvnek az oktatása) tartalmas és színvonalas vita bontakozott ki. E tanácskozásra a világ huszonegy országából 109 részvevő jött el. A konferenciának nagy szerepe volt a kapcsolatteremtésben is, bár — ismerte el önkritikusan a főtitkár — a szálláshelyek szétforgácsoltsága gondokat okozott. A főtitkár a továbbiakban a Magyar Fórum rendezvényeit értékelte. Kiemelte a Weiner Leó-emlékülés sikerét, s méltatta a II. könyvtárostalálkozónak, valamint a magyar agrárszakemberek tudományos találkozójának jelentőségét. Dicsérte a Népművészeti Fesztivál műsorát, ám megemlítette, hogy a rendezők nem mindenben megérdemelt kritikát is kaptak. (Néhány tánccsoport vezetője szóvátette, hogy együtteseiknek kevés idő jutott a programban.) Randé Jenő kitért a nyári táborok munkájára is, majd vázolta a jövő terveit. Az 1986-os év kiemelkedő eseménye lesz A magyarok szerepe a világ természettudományos és műszaki fejlődésében címmel szervezett tanácskozás. Eddig 250 külföldi és 200 hazai szakember jelezte részvételi szándékát. Bács- Kiskun megye vezetői levélben fordultak az MVSZ-hez, javasolva, hogy Kodály szülővárosában rendezzék meg a nagyvilágban élő magyar zeneművészek találkozóját. Az elnökség a javaslatot támogatta. A beszámolót követően vita bontakozott ki a következő anyanyelvi konferencia színhelyéről. Mint ismert, Czigány Lóránt Nagy-Britanniában élő irodalomtörténész felvetette, hogy a tanácskozásnak Sárospatak adjon otthont. Többen, így például Kürti László református püspök, Béres Ferenc énekművész, lándzsát törtek Patak mellett, más felszólalók viszont egyéb városokat javasoltak (Imre Samu akadémikus például Nyíregyházát, de volt, aki Egert indítványozta). Döntés végül nem született, a részvevők Randé Jenő javaslatát fogadták el, hogy az MVSZ „térképezze fel” a lehetőségeket, s ezután térjenek vissza a kérdésre. Bach Zsigmond Pál történész professzor javasolta, hogy Budavár visszafoglalásának 300. évfordulójához kapcsolódva, jövőre rendezzenek történésztalálkozót. Szabó Zoltán, a Magyar Fórum elnöke a sporoni egyetem jövő évi rendezvényének, a magyar erdészek találkozójának előkészületeit ismertette. Lőrincze Lajos nyelvészprofesszor síkraszállt az anyanyelvi konferencia védnökségének gyakoribb, évenkénti tanácskozása mellett. Ezt a véleményt támogatta Keresztury Dezső akadémikus is, aki újólag felvetette, hogy szükség lenne egy olyan magyarságismereti könyv megjelentetésére, amely egyszerre szólna a hazai és a külföldi olvasóhoz. Szántó Miklós, a Magyar Hírek nyugalmazott főszerkesztője azt sürgette, hogy a Magyar Fórum dolgozzon ki távlati, 1990-ig szóló tervet. Az elnökség ezt követően személyi kérdésekben döntött: Szüts Pált, a Magyarok Világszövetségének főtitkárhelyettesét — akit fontos diplomáciai beosztásba kívánnak kinevezni — felmentette tisztségéből. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának javaslatára az elnökség Kerékgyártó Lászlót megválasztotta főtitkárhelyettesnek. Beszélgetés Kerékgyártó Lászlóval A RÉGI HELYEN, ÚJ TERVEKKEL — Kérem, mutassa be magát a lap olvasóinak, szóljon eddigi munkájáról. — Egerben születtem, 45 éves vagyok. Gyermekkorom egyik meghatározó élménye volt az „Egri csillagok”, s leginkább Dobó Istvánt tekintettem példaképemnek. Tulajdonképpen ma is csodálom hősies helytállását, a hazáért hozott áldozatvállalását. 1963-ban végeztem a Közgazdaságtudományi Egyetemen és a Külügyminisztériumba kerültem. Különféle posztokon dolgoztam itthon, külföldön pedig Etiópiában teljesítettem szolgálatot 1969—71 és 1973— 74 között. 1976 decemberében a Magyarok Világszövetségének és egyben az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének is titkára lettem. Szükségem volt egy bizonyos időre, hogy megismerkedjem az új munkámmal, de úgy érzem, hogy az 1977-ben megrendezett III. Anyanyelvi Konferencia előkészítése során és magában a konferencia munkájában már nem csupán az „ismerkedés” sikerült, hanem szívügyemmé is vált ez a tevékenység. A Magyarok Világszövetségében eltöltött négy esztendő alatt alkalmam nyílt ismeretséget kötni a Nyugaton élő magyarság különféle rétegeinek képviselőivel, sok személyes kapcsolatra tettem szert. Mindezt jól hasznosíthattam akkor is, amikor 1980-ban visszakerültem a Külügyminisztériumba. Lényegében itt az államközi kapcsolatok területén foglalkoztam a nyugati magyarsággal. Lehetőségem nyílt arra, hogy az Egyesült Államokban tett látogatások, valamint egy dél-amerikai út kapcsán megismerkedjem az ottani magyarság életével. Továbbra is részt vettem az anyanyelvi konferenciák, valamint a Magyar Fórum által szervezett értelmiségi találkozók előkészítésében. Legutóbb ott voltam Veszprémben, az V. Anyanyelvi Konferencián is. Két leányom van, ők csak azt nem szeretik a munkámban, hogy a konferenciák és utazások miatt gyakran vagyok távol tőlük. — Mennyiben hasonlít és mennyiben más a korábbi és az új munkája, milyen elképzelésekkel jön viszsza a Magyarok Világszövetségéhez? — Amint már említettem, a két munkakörben sok a hasonlóság A különbség viszont lényeges: a korábbi államközi szinten zajlott, az új pedig társadalmi szinten bontakozhat ki. Az államközi kapcsolatok alakulásának figyelembevétele az új munkaterületemen is fontos lesz, a társadalmi keretek jellege, lehetőségei mégis mások. Ezeket a lehetőségeket szeretném — képességeim szerint — jól hasznosítani a közös cél, a különböző országokban szétszórtan élő magyarok közötti kapcsolatok erősítése, a magyar kultúra terjesztése érdekében. A Magyarok Világszövetségének tevékenysége az elmúlt években lendületesen és egyenes vonalban fejlődött. A Magyar Fórum az értelmiségi tudományos találkozók sorát szervezte meg. Eredményesen folytatódott az egyesületek tevékenységének támogatása. Itthonról kezdeményező lépések történtek a Nyugaton élő magyarság összetartásában, megtartásában nagy szerepet betöltő egyházak, cserkészet felé is. A második-harmadik nemzedékre is fokozott gondot fordítottak. Ennek a fejlődésnek a fenntartásához is szeretnék munkámmal hozzájárulni. Ügy látom, néhány országban többet kell majd tennünk azért, hogy az ottani hivatalos szervek jobban megismerjék a Magyarok Világszövetsége tevékenységét és hogy megnyerjük támogatásukat. Az élet manapság arra késztet bennünket, hogy sok mindent újragondoljunk abból, amit eddig csináltunk. Nyilván vonatkoznia kell ennek a Magyarok Világszövetsége munkájára, az óhaza és a Nyugaton élő magyarszág közötti kapcsolatokra is. Ügy gondolom, hogy a következő időszak személyes találkozói, megbeszélései sok olyan ötletet adnak majd, amelyek a kölcsönös érdekek alapján erősíthetik kapcsolatainkat. Interjú Szüts Pállal MOZGALMAS, ÉLMÉNYEKBEN GAZDAG ÉVEK — Mennyi időt töltött az MVSZ- nél? — 1980 januárjában, hétéves külszolgálat után kerültem a Magyarok Világszövetségéhez. Tehát csaknem hat évet töltöttem itt. Az akkori ajánlat váratlan és meglepő volt számomra, hiszen az itteni munka jellegében különbözött a megelőző évek feladataitól. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy teljesen ismeretlen volt számomra, Az elnökség tagjai a Széchényi Könyvtár tanácstermében hallgatják a főtitkári beszámolót fotó: gabor viktor 3
