Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-10-12 / 21. szám
:'ci i Énekóra Melbourne-ben Tizenkilenc csokor virággal, piros-fehér-zöld lobogókkal, „kísérőként” pedig tüzes kisüstivel fogadták Melbourne-ben a XXVIII. öttusa Világbajnokságra érkező magyar küldöttséget, a sportolókat és kísérőiket, valamint a velük tartó sportújságírókat. Hajnali hat tájban, alighanem a világ egyetlen légikikötőjében sem részesült még magyar sportküldöttség ilyen kedves fogadtatásban. A korán kelő, vagy talán egész éjjel virrasztó fogadóbizottság ausztrál földön élő magyarokból állt, akik már az első alkalmat kihasználva jelét adták az óhaza iránti ragaszkodásuknak, szeretetüknek. Szalai József, Linka László, Maurer Sándor, Sárosi György és a többiek már ott, a melbourne-i repülőtér előcsarnokában meleg szívvel éreztették, hogy a világbajnokságon sem lesz hiány a magyarok buzdításából. S a magyar színeket képviselő Fábián László, Mizsér Attila és Demeter József valóban a hazai környezetre emlékeztető hangulatban versenyezhetett. A melbourne-i lapok — nem alaptalanul — a Török Ferenc vezette magyar együttest kiáltották ki a világbajnokság egyik esélyesének. Az ausztrál tudósítók csaknem mindent tudtak a magyar öttusáról, s annak jelenlévő képviselőiről. Megírták, hogy Török Ferenc tagja volt a magyar öttusasport eddigi legsikeresebb triójának, a Balczó—Móna—Török „aranycsapatnak”, s azt is, hogy az 1966-os, ugyancsak Melbourne-ben megrendezett VB-n Török Ferenc a futás hajrájában úgy vetődött be a célba, hogy alig tudott feltápászkodni... Azt viszont semmiképpen sem akarták elhinni a derék ausztrálok, hogy a szövetségi kapitány alig egy héttel az ausztráliai utazás előtt ünnepelte 50. születésnapját! — A csapatversenyt a fizikai számokban, tehát az úszásban és a futásban külön klasszist képviselő szovjet együttes nyerheti. Az egyéniben pedig Fábián Laci lehet az első, hiszen az itt egybegyűlt nagymenők közül már mindenkit egyszer vagy többször legyőzött, — nyilatkozott dr. Török Ferenc a rajt előtt. A melbourne-i Mezőgazdasági Vásár és Kiállítás lovasstadionjának lelátóin alig kétszázan gyűltek össze, s ebből a kétszázból vagy százötven magyar volt! Zúgott a „Hajrá magyarok!” és a „Hajrá fiúk!”. A neheze csak ezután következett, a mindig sok bosszúságot okozó lovaglás. Mizsér Attila ugyan szemet gyönyörködtető pontos és okos versenyzéssel megnyerte a világbajnokság első számát, a szakvezetők mégsem örültek igazán, mert a Mizsérnél esélyesebbnek tartott Fábiánnak ezen a napon nem jött ki a lépés, mindössze 878 pontot szerzett. Lényegesen kevesebbet, mint a maximális 1100 pontig jutó Mizsér, de még a 940 pontos újonc Demetertől is jócskán lemaradt. A vívást a Monash egyetem egyik sportcsarnokában rendezték, ahol a kora reggeli bemelegítésnél 6 fokot mutatott a hőmérő. Az öttusázók a csűrték között fázósan gubbasztottak a padokon, ki három melegítőbe öltözve, ki pokrócba, fürdőköpenyekbe burkolózva. Mizsér Attilát éppen ilyesfajta „alaszkai” öltözékben örökítette meg az egyik helyi lap, a „The Herald” fotóriportere. „Attila szerint nyomorultul rossz az idöjárá unk” — szólt a képaláírás. A Herald vidámabb képet is közölhetett volna, de csak akkor, ha a fotóriporter a késő esti órákban érkezik, amikor a magyarok egymás nyakába borulva ünnepelték a „szakaszgyőzelmüket”, a párbajtőrvívásban kiérdemelt első helyüket. Mizsérrel madarat lehetett volna fogatni: a 24 éves öttusázó pályafutása során most először — de legjobbkor — ért el 1000 pontot ebben a nehéz, maratoni hosszúságú erőpróbában. A melbourne-i olimpiai uszodában, ahol 1956-ban az ötkarikás játékok szereplői is versengtek, a modern pentatlon világhírességei is kitettek magukért. Legfőképpen az olasz Toraldo, aki 3:13.95 perc alatt ért a 300 méter végére, de nem volt panaszra oka az úszóból lett öttusázó Fábiánnak sem, aki alig több mint 3 másodperccel maradt el a kitűnő olasztól. Fábián mellett Demeter és Mizsér is alaposan megjavította az egyéni csúcsát. Másnap délelőtt a vadregényes környezetben felépült Yarra lövészpályán eldőlt a verseny: az első nap óta vezető s a hajrá előtt is az élen álló Mizsér kiválóan célzott, Fábiánék viszont annál gyengébben lőttek és a konkurrens szovjet csapat szinte ajándékba kapta az aranyat. A lövészettel egy napon, lebonyolított 4000 méteres terepfutásban az ezüstöt azért sikerült megszerezni, Mizsér pedig világbajnok lett, úgy mint előtte 1970-ben Kelemen Péter, korábban Balczó András, a magyarok közül elsőként pedig 1953-ban Benedek Gábor. Mizsér Attila a terepfutás során éppenhogy csak elhagyta az 1800 métert jelző zászlót, amikor a jobb lábáról leesett a szögescipő. S hogy ne veszítsen értékes másodperceket, inkább folytatta a futást egyik lábán cipőben, a másikon zokniban, pedig az eső áztatta pálya nagyon csúszós volt. Mizsér Attila gyermekkorától készült a családi hagyományok folytatására, hiszen apja híres versenyzőből lett edző. A magyarok, a küldöttség tagjai, s velük együtt a lelkes ausztráliai honfitársaik a célban mindent elkövettek, hogy az újdonsült világbajnok számára felejthetetlenné tegyék az ünneplést, sírva-nevetve borultak a nyakába, aztán vagy tucatszor a magasba dobták. „Jó, jó, most már igazán elég” — szabadkozott Mizsér, majd szokás szerint megkezdődött a világbajnoki autogrammok osztása. Aláírás került még arra az elgyötört, kitágult, egykor fehér zoknira is. amely Mizsér lábán a szögescipőt helyettesítette. Ez az emléktárgy a szövetségi kapitányé lett. Az ünneplők azután még arra is örömmel vállalkoztak, hogy Victoria állam rendőrzenekarának többször is elénekeljék a himnuszt, mert őket kicsit váratlanul érte Mizsér győzelme. A kórust és a zenekart dicséri, hogy mikor felkúszott az árbocra a háromszínű magyar zászló, az „Isten áldd meg a magyart” dallamai is felcsendültek — könnyeket csalva a boldog győztes és a lelkes szurkolók szemébe... Az öttusázókat és a kísérőiket a melbourne-i napokat betetéző ünnepi estélyen búcsúztatták a kint élő magyarok. SZALAY PETER 26
