Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-10-12 / 21. szám

:'ci i Énekóra Melbourne-ben Tizenkilenc csokor virággal, pi­­ros-fehér-zöld lobogókkal, „kísé­rőként” pedig tüzes kisüstivel fo­gadták Melbourne-ben a XXVIII. öttusa Világbajnokságra érkező magyar küldöttséget, a sportoló­kat és kísérőiket, valamint a ve­lük tartó sportújságírókat. Hajna­li hat tájban, alighanem a világ egyetlen légikikötőjében sem ré­szesült még magyar sportküldött­ség ilyen kedves fogadtatásban. A korán kelő, vagy talán egész éjjel virrasztó fogadóbizottság ausztrál földön élő magyarokból állt, akik már az első alkalmat kihasználva jelét adták az óhaza iránti ragaszkodásuknak, szerete­­tüknek. Szalai József, Linka László, Maurer Sándor, Sárosi György és a többiek már ott, a melbourne-i repülőtér előcsarnokában meleg szívvel éreztették, hogy a világ­­bajnokságon sem lesz hiány a magyarok buzdításából. S a ma­gyar színeket képviselő Fábián László, Mizsér Attila és Demeter József valóban a hazai környezet­re emlékeztető hangulatban ver­senyezhetett. A melbourne-i lapok — nem alaptalanul — a Török Ferenc vezette magyar együttest kiáltot­ták ki a világbajnokság egyik esé­lyesének. Az ausztrál tudósítók csaknem mindent tudtak a ma­gyar öttusáról, s annak jelenlévő képviselőiről. Megírták, hogy Tö­rök Ferenc tagja volt a magyar öttusasport eddigi legsikeresebb triójának, a Balczó—Móna—Tö­rök „aranycsapatnak”, s azt is, hogy az 1966-os, ugyancsak Mel­bourne-ben megrendezett VB-n Török Ferenc a futás hajrájában úgy vetődött be a célba, hogy alig tudott feltápászkodni... Azt vi­szont semmiképpen sem akarták elhinni a derék ausztrálok, hogy a szövetségi kapitány alig egy héttel az ausztráliai utazás előtt ünnepelte 50. születésnapját! — A csapatversenyt a fizikai számokban, tehát az úszásban és a futásban külön klasszist képvi­selő szovjet együttes nyerheti. Az egyéniben pedig Fábián Laci le­het az első, hiszen az itt egybe­gyűlt nagymenők közül már min­denkit egyszer vagy többször le­győzött, — nyilatkozott dr. Török Ferenc a rajt előtt. A melbourne-i Mezőgazdasági Vásár és Kiállítás lovasstadion­jának lelátóin alig kétszázan gyűl­tek össze, s ebből a kétszázból vagy százötven magyar volt! Zú­gott a „Hajrá magyarok!” és a „Hajrá fiúk!”. A neheze csak ez­után következett, a mindig sok bosszúságot okozó lovaglás. Mi­zsér Attila ugyan szemet gyö­nyörködtető pontos és okos ver­senyzéssel megnyerte a világbaj­nokság első számát, a szakvezetők mégsem örültek igazán, mert a Mizsérnél esélyesebbnek tartott Fábiánnak ezen a napon nem jött ki a lépés, mindössze 878 pontot szerzett. Lényegesen kevesebbet, mint a maximális 1100 pontig ju­tó Mizsér, de még a 940 pontos újonc Demetertől is jócskán le­maradt. A vívást a Monash egyetem egyik sportcsarnokában rendez­ték, ahol a kora reggeli bemele­gítésnél 6 fokot mutatott a hőmé­rő. Az öttusázók a csűrték között fázósan gubbasztottak a padokon, ki három melegítőbe öltözve, ki pokrócba, fürdőköpenyekbe bur­kolózva. Mizsér Attilát éppen ilyesfajta „alaszkai” öltözékben örökítette meg az egyik helyi lap, a „The Herald” fotóriportere. „Attila szerint nyomorultul rossz az idöjárá unk” — szólt a kép­aláírás. A Herald vidámabb képet is közölhetett volna, de csak ak­kor, ha a fotóriporter a késő esti órákban érkezik, amikor a ma­gyarok egymás nyakába borulva ünnepelték a „szakaszgyőzelmü­ket”, a párbajtőrvívásban kiérde­melt első helyüket. Mizsérrel ma­darat lehetett volna fogatni: a 24 éves öttusázó pályafutása során most először — de legjobbkor — ért el 1000 pontot ebben a nehéz, maratoni hosszúságú erőpróbá­ban. A melbourne-i olimpiai uszodá­ban, ahol 1956-ban az ötkarikás játékok szereplői is versengtek, a modern pentatlon világhírességei is kitettek magukért. Legfőképpen az olasz Toraldo, aki 3:13.95 perc alatt ért a 300 méter végére, de nem volt panaszra oka az úszóból lett öttusázó Fábiánnak sem, aki alig több mint 3 másodperccel maradt el a kitűnő olasztól. Fábi­án mellett Demeter és Mizsér is alaposan megjavította az egyéni csúcsát. Másnap délelőtt a vadregényes környezetben felépült Yarra lö­vészpályán eldőlt a verseny: az első nap óta vezető s a hajrá előtt is az élen álló Mizsér kiválóan célzott, Fábiánék viszont annál gyengébben lőttek és a konkur­­rens szovjet csapat szinte aján­dékba kapta az aranyat. A lövészettel egy napon, lebo­nyolított 4000 méteres terepfutás­ban az ezüstöt azért sikerült meg­szerezni, Mizsér pedig világbajnok lett, úgy mint előtte 1970-ben Ke­lemen Péter, korábban Balczó András, a magyarok közül első­ként pedig 1953-ban Benedek Gábor. Mizsér Attila a terepfutás so­rán éppenhogy csak elhagyta az 1800 métert jelző zászlót, amikor a jobb lábáról leesett a szögesci­pő. S hogy ne veszítsen értékes másodperceket, inkább folytatta a futást egyik lábán cipőben, a másikon zokniban, pedig az eső áz­tatta pálya nagyon csúszós volt. Mizsér Attila gyermekkorától készült a családi hagyományok folytatására, hiszen apja híres versenyzőből lett edző. A magya­rok, a küldöttség tagjai, s velük együtt a lelkes ausztráliai honfi­társaik a célban mindent elkövet­tek, hogy az újdonsült világbaj­nok számára felejthetetlenné te­gyék az ünneplést, sírva-nevetve borultak a nyakába, aztán vagy tucatszor a magasba dobták. „Jó, jó, most már igazán elég” — sza­badkozott Mizsér, majd szokás szerint megkezdődött a világbaj­noki autogrammok osztása. Alá­írás került még arra az elgyötört, kitágult, egykor fehér zoknira is. amely Mizsér lábán a szögescipőt helyettesítette. Ez az emléktárgy a szövetségi kapitányé lett. Az ünneplők azután még arra is örömmel vállalkoztak, hogy Victoria állam rendőrzenekarának többször is elénekeljék a him­nuszt, mert őket kicsit váratlanul érte Mizsér győzelme. A kórust és a zenekart dicséri, hogy mikor felkúszott az árbocra a háromszí­nű magyar zászló, az „Isten áldd meg a magyart” dallamai is fel­csendültek — könnyeket csalva a boldog győztes és a lelkes szurko­lók szemébe... Az öttusázókat és a kísérőiket a melbourne-i napokat betetéző ünnepi estélyen búcsúztatták a kint élő magyarok. SZALAY PETER 26

Next

/
Thumbnails
Contents