Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-10-12 / 21. szám
ITT-OTT TALÁLKOZUNK irodalom: egy kisebbség sorsa és üzenete címmel. „Tizenhatmillió magyarban gondolkodunk”, hangzott el gyakran a hozzászólásokban és a viták során is a konferencia szellemi mottójává vált mondat. Az irodalomtörténész is azt hangsúlyozta, hogy egyetlen -magyar irodalom létezik: amely a világ magyarsága között a legfontosabb kapocs lehet, s így különleges a feladata a magyar nyelv és kultúra őrzésében, ápolásában, a magyarságtudat megóvásában. Az előadásokat követő beszélgetésekben is felvetődött a kérdés, vajon mi az ismertetőjegye a világ bármely pontján megjelenő magyar irodalomnak azon kívül, hogy magyar nyelven íródott? Mindenki egyetértett Pomogáts Bélával abban, hogy a közös ismérv a kulturális hagyományokban, az etnikai összetartozás tudatában és az esztétikai értékrend azonosságában keresendő. New York, Indiana, Maryland, Ohio, Florida, New Jersey — ezek a nevek voltak olvashatók a Lake Hope-i parkolóban az egymás mellett sorakozó autók rendszámtábláin. Az ütközőket piros-fehér-zöld címkék díszítették, kövér felirattal: „ITT-OTT TALÁLKOZUNK.” Immáron tizenhatodik alkalommal szervezte meg konferenciáját az amerikai Magyar Baráti Közösség. A találkozónak ezúttal is az Ohio állambeli nemzeti park adott otthont. A kis tó mentén, a zöldellő erdőben fekvő faházak egy héten át magyar szótól voltak hangosak, s az üdülőközpont egyetlen nagytermében magyar nyelvű előadásokat, hozzászólásokat, vitákat tartottak. Az előadóterem egyik szeglete magyar könyvesbolthoz hasonlított: itt Püski Sándor és felesége árulta gazdag kön vízkészletét, lemezeit, kazettáit. Körülbelül százan gyűltek össze a konferenciára, az Egyesült Államokból, Kanadából, de Magyarországról, Ausztriából, Argentínából, Venezuelából is érkeztek érdeklődők. A tizennyolc éve létező közösség szükségesnek érzi, hogy kapcsolatot tartson az anyaországgal, meghallgasson mindenkit „itt és ott”. Tagjai rends^opsen látogatnak Magyarországra: reszt vesznek az Anyanyelvi Konferenciákon, a különféle magyarországi kongresszusokon. Egy hétig tartó baráti találkozójukra is rendszeresen hívnak előadókat Magyarországról: járt náluk az elmúlt években Czine Mihály irodalomtörténész, Fekete Gyula, Csoóri Sándor, Köteles Pál író, Salamon Konrád történész. E mostani konferencia vendége Pomogáts Béla irodalomtörténész volt, akinek meghívása már jelezte az idei összejövetel fő kérdéskörét: ezúttal a világ magyarságának irodalma állt az érdeklődés középpontjában. Nagy figyelem kísérte Pomogáts Béla gondolatait, aki két előadást is tartott A mai magyar irodalom Magyarországon, nemzetiségi sorban és diaszpórában és Az erdélyi magyar 1. A találkozó emblémája 2. A résztvevők egy csoportja 3. Püski Sándor rögtönzött könyvesboltjában A SZERZŐ FOTÓI Györgyey Klára, a Yale egyetem tanára — mint Örkény István munkáinak angol fordítója is — az abszurd színházról és a magyar író művészetéről tartott előadást. Held József történész, a New Jersey állambeli Rutgers egyetem dékánja Hunyadi Jánosról beszélt élvezetes stílusban. A Bécsből érkezett Monoszlóy Dezső Mécs László költői munkásságát elemezte. A szintén Bécsben élő Szöts István filmrendező a konferencia hallgatóságának legújabb, három esztendőn át írt forgatókönyvét mutatta be, amely Batthyány Lajos életéről és peréről szól. A rendező reméli, hogy a Magyar Televízió hamarosan sorozatot készít belőle. Szőts István magával vitte Lake Hope-ra a negyvenes évek elején Magyarországon készített híres filmjét, az Emberek a havason-1. A Magyar Baráti Közösség egyik alapítója, az Ohioban élő Ladányi András érdekes részleteket mutatott be a Mihály fi László operatőrrel közösen készülő dokumentumfilmjéből. Ohio állam Toledo városának negyedében már csaknem száz éve, három nemzedék óta élnek együtt magyarok, őrizve nemzeti tudatukat. A gazdaságilag hanyatló, múltjából élő kerületben bizonytalanná vált az élet az ott élők számára. Ezt próbálja majd hitelesen ábrázolni a teljes alkotás, de már a konferencia tiszteletére összeállított huszonöt perc is érzékeltetni tudta a majdani egész mű hangulatát. A szép tópart magyarokkal telt meg délutánonként, s sokan még a vízben ácsorogva is az előadásokon hallottakat elemezték. Az egyik délután mégsem a tópartra vonult ki a társaság, hanem ismét az előadóterembe ment, hogy meghallgassa Éltető Lajos, Nagy Károly és Pomogáts Béla beszámolóját a Veszprémben lezajlott V. Anyanyelvi Konferenciáról. Ott elhangzott előadásából olvasott fel részleteket Pomogáts Béla. Nagy Károly Ohióban is megismételte Veszprémben vázolt gondolatait arról, hogyan segíthetnék az újabb, Magyarországon kiadott tankönyvek a második, harmadik generációs, Amerikában felnövő magyar gyermekek alapfokú nyelvtanulását. A hozzászólók közül többen is javasolták, lehetőséget kellene teremteni arra, hogy az idegennyelvi környezetben élő szülők az anyaországban készült videokazettán vehessenek gyermekeiknek az magyar nyelvű rajzfilmeket, ifjúsági televíziós alkotásokat, hiszen ma már a gyerekek olvasás helyett mind több időt töltenek a televízió képernyője előtt. A záró napon, a baráti közösség közgyűlésén a vezetőség beszámolt a már több mint ezer tagot számláló csoport munkájáról, anyagi helyzetéről, s további támogatást kért a jelenlévőktől. A hét nap szabadság elteltével a jövő évi viszontlátás reményében búcsúztak el egymástól idősek és fiatalok, hogy visszatérjenek városukba, munkahelyükre, s folytassák mindennapi munkájukat. FALUS TAMÄS 4
