Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-09-21 / 19-20. szám
Bálint Endre festészete Bálint Endre 70. születésnapja tiszteletére gyűjteményes kiállítást rendeztek műveibe) a Műcsarnokban, s megjelent Életrajzi törmelékek című könyve is, amely bizonyítja, hogy írónak is a kivételesek közül való. Munkásságáért Kossuth-díjat kapott a felszabadulás negyvenedik évfordulóján. Könyve bevezető mondata mindjárt a lényeg közelébe sodorja az olvasót, hiszen tanúvallomás korunk művészetéről. Elárulja, Bálint nem izmusok, irányzatok iskolás egymásutánjának, netán versenyfutásának látja a 20. századi művészetet, a modern számára nemcsak a sosemvolt újat jelenti: Későbbi mesterét, a két háború közti magyar művészet legnagyobb alakját: Vajda Lajost, majd Carl Einsteint idézve a modern lényegeként az „ősformáról” szól, „a dolgok titkos, elvont tartalmáról”, századunk „művészete forradalmi szemléletének egyik forrásáról”, tehát ősi és mai rokonságáról. Amelynek kifejezéséhez csak az juthat el, aki képes ellentmondani a csupán időszerű csábításának, elvetni a modern mihamar konvencionálissá váló divatjait, hogy néven nevezhesse — akár a prehisztorikus kor művésze — a közösségnek és minden tagjának egyformán nélkülözhetetlent. Bálint szavával: „az ember elsődleges érintettségeit”, mint Picasso, Klee, Vajda . . csak a játéknak hiszem el az igazát, de 46 * %-• V »—■ -m* • • ’