Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-09-21 / 19-20. szám
„ A bizalom a hitvallásom ” A politikust politikája méri meg. Legfőbb bírája a társadalom, amely szavait és tetteit egyaránt minősíti. Csaknem 30 éve, ha valaki Magyarországon igen nagyra akarja értékelni a hazánkat előre vivő politikát, egyetlen jelzőt tesz eléje: „kádári”. Vajon mi a titka ennek? Az, hogy ez a kifejezés azonos értelmű azzal, amely így hangzik: nemzeti, humanista, haladó. Külföldön sokat kutatják e politika „titkát”, s nagy az érdeklődés a magyar pártfőtitkár személye és nézetei iránt is. Ez indította a budapesti Corvina Kiadót arra, hogy idén hat nyelven — németül, angolul, franciául, olaszul, spanyolul és portugálul — közreadjon egy válogatást Kádár János 1957 és 1982 közötti magyarul már megjelent beszédeiből, cikkeiből és a vele készített interjúkból.* A kötet áttekintést nyújt arról, hogyan gondolkodik Kádár János a munkáshatalomról és a szocialista demokráciáról. Tükrözi véleményét a Magyar Szocialista Munkáspárt vezető szerepéről és munkastílusáról. Bepillantást enged a szövetségi politika elveibe és gyakorlatába. Képet ad Magyarország gazdasági és társadalmi átalakulásáról. A könyv befejező része közli azokat a dokumentumokat, országismertető anyagokat, statisztikai táblázatokat, amelyek segítik a kádári elemzések, értékelések hátterének megértését. Nem uralkodni — szolgálni! Kádár János valamennyi idézett írása, beszéde — miként a kötet címe is mutatja — egyetlen gondolat köré csoportosítható: a szocializmus és demokrácia Magyarországon. E két fogalom öszszekapcsolása jól jellemzi a magyar politikus nézeteit. Minden szavát ugyanis az a meggyőződés hatja át, hogy a szocializmus és a demokrácia egymástól elválaszthatatlan folyamatok, s egyik sem létezhet a másik nélkül. A szocializmus akkor adja igazán önmagát, ha biztosítja a dolgozó emberek számára a legmagasabb rendű demokráciát, s a demokrácia akkor teljesedhet ki a legtágabb értelemben, ha a társadalmi igazságosság szocialista eszméi, céljai vezérlik. S éppen azért, mert a demokrácia a szocializmus egyik nagy vívmánya és értéke, Kádár János figyelmeztetett: „ez egyidejűleg jelent rendet és fegyelmet, összhangot a kötelességekben és a jogokban, megfontolt beleszólást a közügyekbe, tevékeny részvételt a munkában, személyes felelősségérzetet és felelősségvállalást a köz javára. Foglalkozni kell azzal is” — tette hozzá —, „hogy az egyszemélyi felelősség' fokozott érvényesülése mellett hogyan lehetne a kinevezett vezetők tevékenységét érdemibb társadalmi ellenőrzés alá vonni. Ennek érdekében pontosabban kell meghatározni, hogy a vezetők milyen beszámolási kötelezettséggel tartoznak a demokratikus fórumoknak és azt is, hogyan érvényesülhet a jövőben jobban dolgozó közösségek véleménye a vezetők kinevezésekor.” Ez a gondolatmenet elvezet a köteten végigfutó másik, igen jellegzetes felfogáshoz, s ez a szolgálat: szolgálni a nemzeti felemelkedés, a nemzetközi béke és haladás ügyét. Ezt hangoztatta egy igen „kényes” helyen és „kényes” időben: 1960 októberében, az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén. „Én magyar munkás vagyok. Világnézeti meggyőződésem miatt nem kevés üldöztetésben volt részem a Horthy-fasiszta rendszer és a hazámat megszálló német fasiszták részéről, de mindig meggyőződésem és lelkiismeretem szerint cselekedtem. Az ember hibázhat és tévedhet is, de én úgy érzem, igaz ügyet szolgálok és büszke vagyok rá, hogy a történelem súlyos órájában hű társaimmal együtt, munkásosztályomért és sokat szenvedett népemért kiállva, ott voltam, ahol lennem kellett és azt tettem, amit tennem kellett”. A küldöttek nagy tapssal fogadták szavait... * János Kádár: Socialism and democracy in Hungary Corvina Kiadó, 1985. A szolgálatot nemcsak magára nézve tartja kötelezőnek, hanem így gondolkodik a pártról is. Szerinte az MSZMP-nek „becsületet az szerez, hogy jól él a hatalommal, nem uralkodik, hanem vezet és a népet szolgálja. Ez a magatartás kötelező a párt minden funkcionáriusára és tagjára”. Amikor idehaza és külföldön őszinte elismeréssel szólnak személyes érdemeiről, ő a dicséreteket e szavakkal hárítja el: „Aki valóban ismeri a magyarországi viszonyokat, s érti az itt végbemenő változások lényegét, annak látnia kell, hogy az elért eredmények milliók összefogásából születtek.” S innen a szívből jövő szavak: „A bizalom az én hitvallásom. Ha bármilyen emberhez fordulunk, olyanhoz is, aki kevéssé ismeri a kommunista eszméket és elmondjuk neki, hogy szükségünk van rá, az ő segítségére, bízunk benne, ez feltétlenül lelkesítőleg hat rá és arra törekszik, hogy igazolja a bizalmat.” „Ki van velünk? Aki nincs ellenünk! Kádár János politikai nézeteit és tevékenységét külföldön sokak egy jelszó alapján ítélik meg, amely bejárta a világot: „aki nincs ellenünk, velünk van!” Mi van e szavak mögött? — erre is választ ad a kötet, amikor közli a főtitkár véleményét a szövetségi politikáról. „E politika zászlajára ezt írtuk: egyesüljenek a nemzet összes alkotóerői, mindazok, akik azt akarják, hogy népünk és hazánk a szocializmus építésének útján haladjon előre, ezen az úton boldoguljon a jövőben. Egyenrangú szövetségesnek tekintünk mindenkit, aki ezt vallja és így cselekszik.” Ebből következett, hogy bár „bizonyos években pártunkban, sőt, nemcsak a mi pártunkban, hanem általában a kommunista pártokban elterjedt az a harci jelszó, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, tehát ellenség, mi megfordítottuk ezt a jelszót. Hiszen különösen ma, nálunk az a helyzet, hogy aki nincs ellenünk, az tulajdonképpen a dolog lényegét tekintve velünk van.” S amikor a 60-as évek végén egy olasz újságíró megkérdezte: érvényesnek tekinti-e még a jelszót, Kádár János egyértelmű igennel felelt, hivatkozva arra, hogy ez nem valamiféle rövid távú taktikai megközelítés, nem is játék a szavakkal, hanem a legsajátabb társadalmi érdekekre épülő nemzeti egység kifejezése, a szövetségi politika lényegi kiindulópontja. Ennek a politikának az országépítő munka sikerei adják a biztos hátterét. Érthető tehát, hogy Kádár János beszédeiben, írásaiban nagy teret szentel a gazdasági és szociális átalakulásnak. Nyíltan beszél a gazdasági problémákról, rámutatva az okokra és a megoldásra egyaránt. Ennek kulcsát a hatékony, tervszerű, fegyelmezett munkában látja. „Honnan adódnak a problémáink? — tette fel a kérdést az MSZMP XIII. kongreszszusán. — „Elsőként abból — válaszolta —, hogy a szocializmus építésének, a népgazdaság fejlődésének új szakaszába érkeztünk. Az extenzív szakaszból az intenzív szakaszba léptünk előre. Döntő lépés ez, mert az extenzív szakaszban még rendelkeztünk szabad forrásokkal, és nem számított, hogy mi mibe kerül, milyen e minősége, csak legyen. Ez a korszak egyszer s mindenkorra befejeződött. Most már hatékonyan kell gazdálkodni, és minőségi terméket kell gyártani a belső fogyasztásra és a nemzetközi piacra egyaránt. E feladat megoldását nehezíti, hogy számunkra nem nagyon kedvező a külső gazdasági környezet. De ezen nem tudunk változtatni.” Nemcsak a fenti idézetben, hanem a kötet minden beszédében és cikkében kidomborodik Kádár János törekvése a helyzet józan mérlegelésére és az ebből adódó ésszerű következtetések levonására. Egy amerikai újságírónak meg is mondta: „Politikai tisztségviselőnek lenni ma Magyarországon azt jelenti, hogy reális válaszokat kell keresni a társadalomban jelentkező kérdésekre. A helyes megoldások kimunkálásánál a valóság tényei, elveink és céljaink egyaránt fontos szerephez jutnak. Magam is arra törekszem, hogy ne vágyainkból, hanem a tényekből kiindulva elemezzük a valóságos helyzetet, majd a szakemberek és az érintettek bevonásával munkáljuk ki a legcélszerűbb megoldásokat.” Magyarnak lenni Kádár János büszke magyarságára, arra, amit ez a nemzet az elmúlt négy évtizedben felmutatott, Büszke azokra a százezrekre, milliókra, akik itthon lelkesen, odaadással, olykor nagyon nehéz körülmények között, erőiket nem kímélve harcoltak, dolgoztak hazánkért, s mindig szép szavakkal emlékezik a magyarságnak mintegy harmadára, amely országunk határain kívül él. „Rájuk gondolva jó tudni — mondotta —, hogy legtöbbjük lehetőségeihez mérten őrzi, ápolja anyanyelvét, nemzeti kultúráját, hagyományait, becsüli a szocialista Magyarországot. Tőlük azt várjuk, hogy nemzeti kultúrájukat ápolva, országuk tisztességes állampolgárai legyenek és a társadalmi haladást, a népek barátságát segítsék elő.” Gyakran foglalkoztatja őt a gondolat: milyen érzés ma magyarnak lenni? Őszinte elégedettséggel beszél arról, hogy hazánkat tisztelet övezi a világ valamennyi táján, van tekintélyünk és becsületünk. „Olyan a helyzetünk — mondotta —, hogy a magyar embernek, aki külföldön jár, nem kell elhallgatnia, hogy a Duna—Tisza tájáról jött, hogy a Magyar Népköztársaság állampolgára, ahol sok, nagyon nehéz feladatot, erős akarattal, életrevalóan megoldottak.” S mit jelent ma Magyarországon magyarnak lenni? — kérdezte tőle egy amerikai újságíró. „Nos azt hiszem, nem kevesebbet, — válaszolta Kádár János — mint egy gyarapodó, a társadalmi igazságosság normáit megvalósítani igyekvő állam polgárának lenni .. E gondolatok jegyében ajánlom a tisztelt olvasó figyelmébe ezt a kötetet. Érdemes közelebb kerülni egy olyan politikus gondolatvilágához, akit minden magyar — éljen idehaza, vagy a világ bármely táján — becsül a szinte aforizmatömörségű hitvallásért: „a nemzet sorsával játszani nem lehet”. PÁLOS TAMÁS 29
