Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-09-21 / 19-20. szám
I. Magyar Népművészeti Fesztivál még gyakori volt az árvalány hajas, nemzetiszínű bokacsattogtatós magyarkodás. De a fiatalok hamar megértették, hogy az igazi népi kultúrát kell művelni. A hazai találkozók során lehetővé tettük számukra, hogy a vidéki népi együtteseknél együtt táncolvatanulva „tiszta forrásból” merítsenek. Ezek a találkozások az élő magyar népművészettel, úgy hiszem, meggyőző erejűek voltak. Ezt nemcsak a táncfesztiválok egyre emelkedő színvonala bizonyítja, hanem a külföldön megrendezett magyar folklór-találkozók is megerősítik. A külföldi magyar néptáncmozgalomnak ma már olyan eredeti egyéniségei vannak, mint a New Jersey-ben működő Magyar Kálmán és felesége, a közelmúltban visszavonult franciaországi Babocsai László, de sorolhatnám a többieket is. Az I. Magyar Népművészeti Fesztivál, úgy hiszem, mérföldkő, hiszen egyre több a magyarul már nem tudó, de gyökerei után élénken érdeklődő magyar származású fiatal; valamint egyre gyakoribb a külföldiek részvétele a magyar táncegyüttesek munkájában. Ennek alapja a hazánk és kultúránk iránt megnyilvánuló, fokozódó nemzetközi érdeklődés. Jó példa erre a Los Angeles-i Kárpátok együttes népi zenekara, amelynek egyetlen magyar tagja sincs. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon megrendezett augusztusi találkozó, a külföldi magyar népitáncegyüttesek iránt megnyilvánuló hazai érdeklődés bebizonyította, hogy helyes úton indultunk el tizenöt évvel ezelőtt. A strasbourgi Bartók együttes új vezetője Cristoph Bombola, aki régi tagja az együttesnek. ám származását tekintve született francia. — Hosszú éveket töltöttem magyarok között, de érezhetik, nem beszélem jól a nyelvet. De ez a szív és ez a láb magyar. * Beatrix Boarez a strasbourgi Forgatós együttessel érkezett Budapestre. — Ahol két sarkantyút összeütnek, én mindig ott vagyok. Nagyon vártuk már ezt az utazást Magyarországra, hiszen itt van a kultúra forrása, itt kell a gyökereket kutatni. — De hiszen ön nem is magyar. .. — Nem tehetek arról, hogy franciának születtem, én szívesen lennék magyar, leginkább a néptánc miatt. A magyar kultúra iránti vonzalmam a tánccal kezdődött, belecsöppentem egy magyar csoportba és annyira érdekelt, hogy Magyarországra jöttem, tanfolyamról tanfolyamra jártam, belekóstoltam a néprajzba is. — Egyetlen magyar származású sincs a családjában? — Most már van! Kilenchónapos Zoltán fiam édesapja Svájcban élő magyar. És természetesen népi táncos! * Horváth Lillát, aki Montrealban született és először van Magyarországon, friss tapasztalatairól kérdeztük. — A szüleim sokat beszéltek nekem Magyarországról, gyönyörű fővárosukról és Székesfehérvárról, ahol az édesapám született. Tényleg szép városokat láttam, de szokatlan számomra a nehézkes közlekedés, a zsúfolt üzletek. — Miért jött el a fesztiválra? — ötéves korom óta táncolok, azóta benne élek a magyar kultúrában is. Sokat olvastam az országról, ismerem a történelmét. Kiejtésemet magyar népdalok csiszolták. Iparművészetet tanulok, a divattervezésben mindig alkalmazom a magyaros vonalakat és a hímzésmintákat. Az öt éve alakult Magor tánccsoportban táncolok, nyolcunk közül kettő nem is magyar, egyikünk francia, másikunk marokkói. Az a célunk, hogy a produkció minden tekintetben eredeti legyen, ezért állandóan bújjuk a szakkönyveket, másoljuk a tánclépések leírását, a ruhákat, a dalokat. IsA NÉPMŰVÉSZETI FESZTIVÁL RÉSZTVEVŐI Bartos György, az Anyanyelvi Konferencia Vénökségének titkára: — Csaknem hetven meghívót küldtünk a világ minden táján működő magyar népitáncegyütteseknek, pontosabban azoknak, akiknek létezéséről, munkálkodásáról tudunk, akikkel valamiféle kapcsolatunk van. Közülük huszonötén jöttek el a fesztiválra: a Budapest Tánccsoport (Thunder Bay, Kanada); a Búzavirág Tánccsoport (Victoria, Kanada); a Csárdás Tánccsoport (Edmonton, Kanada); a londoni Magyar Néptánc Csoport (Kanada); a Magor Néptánc Csoport (Montreal, Kanada); az Arany Páva Tánccsoport (Mount Brydges, Kanada), a Bokréta Táncegyüttes (Montreal, Kanada); a Hungária Néptánc Együttes (New York, USA); a Kárpátok Néptánc Együttes (Los Angeles, USA); a Bartók Néptánc Együttes (Strasbourg, Franciaország); a Forgatós Néptánc Együttes (Strasbourg, Franciaország); a Csárdás Tánccsoport (Tourcoing, Franciaország); a Kulacs Tánccsoport (Graz, Ausztria); az Alsóőri Néptánccsoport (Ausztria); a Bécsi Magyar Néptánccsoport (Ausztria); a Marburgi Magyar Táncegyüttes (NSZK); a Duna Néptánc Együttes (Croydon, Anglia); a Manchesteri Magyar Néptánccsoport (Anglia); a Kulacs Tánccsoport (Tubize, Belgium); a Csárdás Tánccsoport (Lausanne, Svájc); a Piroska Tánccsoport (Helsinki, Finnország); Csalló Népművészeti Együttes (Pozsony, Csehszlovákia); a Bodrogközi Táncegyüttes (Királyhelmec, Csehszlovákia); a Szabadkai Népkör Magyar Együttese (Jugoszlávia); a Szivárvány Citerazenekar (Scarborough, Kanada). A több mint félezer táncos három napot, az ország különböző részein töltött az ottani népi együttesek meghívására. Hogy ennek az érzelmi, kulturális „hídnak” a szerepét külföldön mások is fontosnak tartják, arra bizonyság a kanadai Victoria város polgármesterének levele, amelyet Kádár Emma, a Búzavirág Együttes vezetője tolmácsolt. Az I. Magyar Népművészeti Fesztivál legfőbb célja az volt, hogy együtt lakva és táncolva erősítsük meg az összetartozás nemzedékeken átívelő élményét. merkedünk a széki, a mezőségi, a dunántúli táncokkal. Ilyen alkalmakkor térképet terítünk az asztalra és tanulmányozzuk, hol helyezkednek el ezek a vidékek. És nagyon reméljük, hogy egyszer el is látogathatunk oda . . . * — A tánc a véremben van — mondta Bartha Anita, a Magor tánccsoport vezetője, aki szintén Kanadában született. — Már háromszor jártam itthon tánctanfolyamon, volt vendégtanárunk is, jól ismerjük tehát a magyar táncokat. Persze, a magyar együttesektől azért akad még tanulnivalónk... — Milyen tapasztalatokat szereztek vidéki kirándulásuk során? — Három napot Bagón töltöttünk, családoknál elszállásolva. Fantasztikus volt! Esténként a nagymamák a régi szokásokról beszéltek, előkerültek a szekrényből a régi viseletek, megmutatták, hogyan kell befonni a hajunkat, némelyikük még táncra is perdült a kedvünkért. Volt egy nagy sikerű közös fellépésünk a bagi tánccsoporttal is. A búcsúzáskor mindannyian bőgtünk! Most is könynyes lesz a szemem, ha a hazautazásra gondolok, mert Magyarországot tartom a hazámnak. * ÖREGFIŰ — ez virít hatalmas betűkkel az egyik táncos trikóján .. . — Papp Kamillnak hívnak, a kanadai Victóriából jöttem. Negyvennyolc éves vagyok, ezért is kaptam a srácoktól ezt a feliratos trikót. — Régen táncol? — Negyvenkét éves voltam, amikor elkezdtem táncolni. Itthon szvingeltünk, rokiztunk és mit tudom én milyen táncokat jártunk. Külföldön aztán rádöbbentem arra, milyen értékeket hagytam magam mögött, és arra, hogy az ember nem veszítheti el a kultúráját. A nyelven kívül a zene és a tánc köt össze bennünket leginkább. Ezért kezdtem el táncolni, ma már a lányom és a fiam is velem tart. — Gyakran jár haza? — Már ötször voltam itthon, de ez az első alkalom, hogy a tánc hozott haza. Nagyon jó dolog ez a fesztivál, sokat tanulhatunk egymástól. A Búzavirág együttessel jöttem most haza, gyakran fellépünk az Egyesült Államokban és Kanadában. Sok meghívást kapunk, évente 15—20 előadáson szerepelünk. Victóriában kevés magyar él, talán ha háromszázötvenen vagyunk, de a néptánc nagyon népszerű körünkben! * A 20-i gálaesten a tűzijáték színes fényei világítják meg a Margitsziget platánjainak lombkoronáját. Az ünneplő közönség ismét ütemes vastapssal jutalmazza a produkciókat. Az utolsó este forró hangulata feledtette a próbák fáradalmait, a megfeszített munkától bedagadt bokák fájdalmát, az elhibázott lépéseket. A harmadszori újrázás után a táncosok gyűrűjéből valaki belekiabálja a mikrofonba: „Köszönjük a Magyarok Világszövetségének !’’ Mi is köszönjük! VARSÁNYI ZSUZSA FOTÓ: GABOR VIKTOR 18
