Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-09-21 / 19-20. szám

Tatár Sarolta (Norvégia) két arca Séta az esőben: Éltető Lajos (USA) sen elfelejtettem magyarul. Aztán amikor felnőtt fejjel megismerked­tem egy magyar származású férfival, elhatároztuk, újra megtanuljuk a nyelvet, hiszen nekünk magyar gye­rekeink lesznek! — Látom-hallom, hogy remekül sikerült — feleltem. — A nyelvtanulás igen, a többi sajnos nem... * Illik, nem illik, a nagy beszélge­tés hevében Czigány Lóránt Lon­donban élő irodalomtörténész felült az asztal sarkára és onnan magyará­zott kollégájának, Pomogáts Bélá­nak. A mindenre figyelő rendezők udvariasan egy széket toltak a fá­radt irodalmár alá, aki elégedetten huppant le. — Köszönjük, tudják ebben a kor­ban már... — köszönte meg nevet­ve a figyelmességet Pomogáts Béla. A további kölcsönös udvariasko­dás aztán odáig vezetett, hogy Czi­gány Lóránt a terem bármelyik sar­kában is bukkant fel, a gondos ren­dezők nyomban székre ültették. Sokan tudni vélik, hogy Pomogáts keze van a dologban, aki azt állí­totta, hogy Czigánynak orvosi ta­nácsra nem szabad álldogálnia ... Így született meg az V. Anyanyel­vi Konferencia sokat hangoztatott jelszava: „Egy széket a szerkesztő úrnak!” * Nem engedi, hogy Sárának vagy Sárinak szólítsam; ő .már nagylány, hatesztendős is elmúlt, hamarosan iskolába megy. Tatár Sarolta az Anyanyelvi Kon­ferencia legfiatalabb résztvevője. Os­lóban született, norvég óvodába jár, barátai norvégok, ő .mégis tökéle­tesen beszél magyarul. Bőbeszédű és barátkozó: — Tudod, ha „kivághatnám” a ba­rátaimat, hogy idehozzam őket, ak­kor érezném magam igazán jól Veszprémben! — magyarázza, mi­közben színes játék kígyót hajtogat a konferenciának otthont adó Vegy­ipari Egyetem éttermében. — Na­gyon szeretem az állatokat; volt már halam, kutyám, teknősbékám ... Sarolta csakis édesanyjától tanult magyarul, Tatár Mária Magdolnától, aki az ELTE Belső-ázsiai Intézetében szerzett diplomát, később ugyanitt lett kutató. Szakterülete a kisszibé­­riai török népek nyelve, kedvenc té­mája a sámánizmus. 1978-ban férje hazájába, Norvégiába költözött, je­lenleg az Oslói Egyetem Ural-altáji Tanszékének tudományos kutatója. — Ráébredtem, hogy a norvég gyermekfoMórt sohasem ismerhe­tem meg annyira, mint a magyart, így azután minden este magyar nép­dalokkal, mesékkel altatom el Sa­roltát. Minden hazalátogatás sokat lendít nyelvtudásán, hiszen Oslóban kizárólag norvég környezetben mo­zog. — Aíi a legkedvesebb dalod? — fordulok ismét Saroltához. — Amit a nagyitól tanultam! Így kezdődik: Csákváron volt egy kis csacsi... Szabó Kornél (Ausztrália) családjával érkezett 11

Next

/
Thumbnails
Contents