Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-09-21 / 19-20. szám

DUS LÁSZLÓ (USA)

Kell-e a jó bornak cégér?

Dus Lászlónak, a kulturális munkabizottság ülésén elhangzott hozzászólása szerint: igen. „Hiába termelik a legfinomabb bort, hiába a legtöbbet tudó számítógép, a maximális kényelmet és gyorsaságot nyújtó új autócsoda, számtalan példa mutatja, hogy cégér nélkül, minden lehetőséget kiaknázó hírverés nélkül nincs siker.’’ A Spanyolországban és Amerikában felváltva élő rádiószerkesztő szerint ilyen „jó bor” az anyanyelv megtartásának mozgalma is. Kell a hírverés, hogy felrázzon minden külföldön élő magyar

szülőt és felkeltse bennük a vágyat ahhoz, hogy a gyermekek is magyarul beszéljenek.

— A hírveréshez ön a legújabb médiákat javasolta, köztük például a videót. Annyira hatékonynak tartja ezt az eszközt?

— Úgy gondolom, hogy egyre több családban van videomagnó és személyes tapasztalatom, hogy ezeket a gépeket a legtöbbet éppen a gyerekek használják. Logikus következtetés, hogy el kellene látni ezeket a családokat Magyarországról szóló anyagokkal — a hatás bizonyára lemérhető lenne a gyermekek érdeklődésén. Milyen nagyszerű volt a konferencia első estéjén a koncert a veszprémi Várban! Ezt a hangulatot elmondani, leírni nem lehet. Egy videó-szalag azonban talán felidézhet valamit ennek az estének a varázsából.

— Mit kellene tartalmaznia, ön szerint, a video-műsoroknak?

— Semmiképpen sem valamiféle piros-fehér-zöld hivalkodást. Szerintem a legfontosabb volna, hogy sok zenét és sok magyarországi életképet tartalmazzanak. A muzsika és a vizualitás együtt kiválóan alkalmas a jó hangulat és az érdeklődés fölkeltésére. Gondolkodni lehetne azon is, hogy a legszebben beszélő magyar színészek közreműködésével nyelvoktató szalagokat készítsenek. Gondolom, ezeknek az egyesületek is nagy hasznát látnák. Egészen biztos vagyok abban, hogy az új médiák segítségével történő „hírverést” támogatnák a magyar nemzetiségi televízió-állomások is.

TÖMÖSSY LÁSZLÓ (Kanada)

Azon az ülésen, ahol az egyesületi vezetők tanácskoztak, T ömössy László — a Kanadai Független Közös Segélyző Egylet és annak tagegylete, a Kossuth Segélyző Egylet nevében — az új Nemzeti Színház felépítéséi-.- összegyűjtött adományt 33 383,63 kanadai dollárt adott át.

— Egyesületünk előde, a Hamiltoni Első Magyar Munkás Betegsegélyző Egylet 1905-ben alakult Ontarióban — tájékoztat Tömössv László. — Az akkori tagság legnagyobb része szegényparasztokból,

bérmunkásokból tevődött össze. A harmincas években a taglétszám meghaladta a hatezret. 1945 és 1948 között a kanadai Vöröskereszt útján mintegy 90 ezer dolláros segélyt juttatott haza az egyesület. A legutóbbi magyarországi árvíz idején több ■ ezer dollárral siettünk a károsultak megsegítésére. Taglétszámunk jelenleg 1200 fő körül mozog, mintegy 680 a magyar, a többi szlovák és más nemzetiségű.

— Az elsők között csatlakoztunk az új Nemzeti Színház felépítéséért indított akcióhoz. Körlevelünkben hangsúlyoztuk: „Ügy érezzük, hogy amikor a magyar nyelvről, a nép kultúrájáról, művészetéről van szó, akkor az elsők között a helyünk!” A felhívást negyedévi, úgynevezett Kossuth Híradónkban megismételtük. Az egész országból érkeztek a befizetések, s a tervezett egymillió forintnál nagyobb összeg gyűlt öszsze. Gyűjtésünknek humoros epizódjai is voltak. Körlevelünkben azt írtuk, hogy ki-ki tehetsége szerint adjon egy-egy téglát a csodálatosnak ígérkező épülethez. Volt, aki ezt szó szerint vette és megkérdezte: vajon hány dollárba kerül egy tégla?!

— Van-e valamilyen kapcsolata a színházi világgal?

— Már odahaza, középiskolás k- - romban bérletem volt a Miskf ici Nemzeti Színházba. Jelenleg is járok a Torontói Kulturális Centrum operaelőadásaira. Egyébként Sárospatakon szereztem tanítói oklevelet, 1956 óta élek Kanadában; jelenleg ingatlanközvetítéssel foglalkozom.

ÉLTETŐ LAJOS (USA)

Az egyetemi oktatók fórumán Éltető Lajos, nz egyesült államokbeli Portland város egyetemének tanszékvezető tanára érdekes kezdeményezésről számolt be. Idén ősszel mintegy harminc amerikai egyetemi hallgatójukat fogadja a szegedi József Attila Tudományegj etem.

— Hogyan jött létre ez az együttműködés a két egyetem között?

— Az együttműködés maga nem új keletű: az alapszerződés a Portland State University és a magyar Művelődési Minisztérium között még 1968-ban jött létre. Ezt azóta bizonyos módosításokkal évről évre megújítják. (A magyar fél néhány éve a szegedi JATE.) De ehhez a szerződéshez csatlakozik egy másik megállapodás is, melyet az Oregon állam felsőoktatási rendszere és az Egyesült Államokban működő Magyar Baráti Közösség kötött. Ebben az MBK vállalja a program feletti védnökséget.

— Ez mit jelent?

— Az amerikai oktatási rendszerhez hozzátartozik, hogy diákok egyetemi tanulmányaik során körülbelül egy évet külföldön töltenek, egy másik ország valamelyik egyetemén. A Magyar Baráti Közösség e programmal azt szerette volna elérni, hogy a magyar származású egyetemistáink Magyarországon töltsék el ezt az időt. Azzal, hogy az MBK, mint egy amerikai, nem haszonra épülő szervezet, vállalta e program lebonyolítását, sikerült elérni, hogy a magyarországi

tanulmányi idő alatt nem kell a diáknak két tandíjat fizetnie: az oregonit is, meg a szegedit is. Az előbbi ma nyolcezer dollár, az utóbbi kétezer dollár. A megállapodás értelmében az oregoni egyetemen csak 250 dollárt, amolyan adminisztrációs költségtérítést kell fizetniük.

— És sikerült magyar származású egyetemistákat toborozniuk?

— Idén érkezik először nagyobb létszámú egyetemista csoport Szegedre. Eddig összesen mintegy százan töltöttek legalább fél évet a magyar egyetemen, de sajnos, csak kisebb százalékban magyar származásúak. E körben csak akkor lett ismertebb és elismertebb a programunk, mikor az amerikaiak nagy érdeklődést mutattak iránta.

— Felszólalásában azt is említette, hogy a Magyar Baráti Közösség most tárgyal Szegeden arról, hogy magyar egyetemisták is járhassanak az oregoni egyetemre.

— A tárgyalások ez ügyben folynak, a két ország egyetemi tandíjai közti különbségnek megfelelően minden négy amerikai diák után egy magyar utazhatna az Egyesült Államokba. Teljes ellátást kapnár . k. Mindez elfogadható lenne, a jelenlegi gond az útiköltség, amely személyenként mintegy 1100 dollár. Ügy tervezzük, hogy ezt a költséget az MBK vállalja magára.

A magyar származású egyetemistákat csak akkor vonhatjuk be nagyobb számban a „Hungarian Studies” című programba, ha ezt jobban integráljuk az amerikai felsőoktatási rendszerbe, azaz még „hivatalosabbá” tesszük. Ennek az integrációnak, s a progtam kibővítésének jelenleg a legnagyobb akadálya, hogy itthon nem eléggé ismerik az amerikai oktatási szisztémát, különösen annak adminisztratív oldalát. Féléves, egyéves tanulmányi időt például nem ismer a magyar felsőoktatási rendszer.

Ezért javasoltam azt, a Védnökség a következő ülésére hívjon meg külföldön oktató magyar származású egyetemi tanárokat, illetve olyan magyarországi tanárokat, akik legalább egy évet külföldön oktattak.

MÉSZÁROS MÁRIA (Jugoszlávia)

A Vajdasági Pedagógiai Intézet magyar szakos tanügyi tanácsosa a pedagógiai munkabizottság egyik ülésén tartott tájékoztatót a hazájában folyó magyaroktatás, nyelvápolás lehetőségeiről, helyzetéről.

— A soknemzetiségű Jugoszláviában az alkotmány biztosítja az anyanyelv ápolásának jogát. Négyféle oktatási formában találkozhat egy gyermek, egy diák a magyar nyelvvel, kultúrával. Találkozhat magyar nyelvű óvodákban, az általános- és a középiskolákban és a magyar szakos főiskolai-egyetemi képzésben. Aki ilyen intézményekben tanul, az a szerb-horvátot mint környezeti nyelvet tanulja.' És — ahol ezt a lakosság összetétele indokolja — a szerb-horvát nyelvű osztályokba járók a magyart tanulják környezeti nyelvként. Ez a második oktatási forma. A harmadik oktatási módot jobbára azokon a területeken alkalmazzák, ahol a magyar lakosság kisebb közösségekben, szórványokban él — ez a nem magyartagozatos osztályokba járó, magyar diákoknak szóló anyanyelv■ápolás, amely a magyar történelemmel, zenével irodalommal való ismerkedést is magába foglalja. Végül Szlovéniában kétnyelvű oktatás is folyik, azaz minden tantárgyat szlovénül és magyarul is előadnak. Jó érzés látni, ha a magyartanár nem csupán az előírt tananyagot adja le, de szakköröket is szervez, énekelni, hímezni tanítja a gyerekeket, felkészíti őket a szépolvasási vagy szavalóversenyekre, a kétvagy többnyelvű diáknapokon való részvételre, például a „Szarvas Gábor Nyelvi Napokra”. Megemlítem még — mint iskolán kívüli oktatási formát — az újvidéki rádió és televízió magyar nyelvtanfolyamait. Rendszeresen járnak hozzánk továbbképzést tartani a magyar iskolatelevízió szakemberei, s a nemzetiségi pedagógusképzés területén is hagyományosan jók a kapcsolataink a magyar oktatási intézményekkel, folyamatosak a diák- és oktatócserék.

— Sokrétű, gazdag információt kaptunk a konferencián. Megragadott bennünket a szerte a nagyvilágban tanító kollégák lelkesedése, ügyszeretete, azt hiszem, elsősorban ennek az emlékét visszük haza, erről fogunk beszélni kollégáinknak.

KEMÉNY MIHÁLY (Franciaország)

Kemény Mihály, a párizsi Magyar Nyelv és Kultúra Baráti Körének elnöke felszólalásában a tizenhárom éve alapított egyesület életéről, eredményeikről számolt be.

— Mint ön elmondta, a tizenhárom év alatt 130 előadást tartottak, s az elmúlt évben további 15 fővel gyarapodtak.

— Ami a taglétszámunk emelkedésében örvendetes, az az, hogy jelzi számunkra: jó úton haladunk. Amikor ezt a baráti kört létrehoztuk, a külföldön élő, de magyar szellemi életet élni kívánó értelmiségiek vitaklubjaként alakultunk. Ez h programunk ma is: nézetekre való különbség nélkül bárkit szívesen látunk estjeinken, amelyeken — s erre büszke vagyok — még soha senkitől nem vontam meg a szót. A vitáink korlátját csak az jelenti, hogy napi politikáról és vallásról nem beszélgetünk.

Havonta egyszer jövünk össze, magyar származásai, illetőleg Magyarországról meghívott előadókat hallgatunk meg, majd vitatkozunk. Meghívunk együtteseket is, mint például a debreceni Délibáb, de ekkor sem csupán a szórakozás a célunk, hanem a magyar kultúra népzenei ágának megismertetése.

Néha egészen furcsa témák arainak nem várt sikert. Nemrégiben egy elvont filozófiai témát hirdettünk meg, „Van időd?” címmel. Két és fél órát vitatkoztunk, hogyan pazaroljuk életünk egyetlen olyan kincsét, amelyet nem gyarapíthatunk kedvünk szerint. S aztán a vita reggelig folytatódott egy kávéházban. S most megkérdezheti, hogy ebben mi a magyar? Az. hogy mindez magyar nyelven történt, még a kávéházban is.

De hasonló parázs vitát váltott

7

✓