Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-08-22 / 17-18. szám
5 1. Farkas Pál szobra hirdeti: itt a lovasiskola 2. Edzés a versenypályán 3. A kastély a park felől, az enyészet elöl „ellopott” haranglábbal 4. Parkrészlet az irodaablakból 5. A kastélyfogadó ma a pécs-mohácsi országút felől 6. E házakba költöztek a cselédházak egykori lakói 7. A XVIII. századi kastélyban antik a berendezés A SZERZŐ FOTOl szolgálati lakásukhoz, a gazdaság bevezette otthonukba a villanyt és vizet, s ezer más módon támogatta őket. A vendégek azt sem egykönnyen hinnék el, hogy a kastélyban kiadható két lakosztály és 12 vendégszoba — valamennyi fürdőszobás — bútorzata, berendezése nem eredeti. Márpedig nem az. Kiss Zoltán, ahogyan vezet szobáról szobára, úgy meséli egy-egy antik asztal, ágy, szekrény, garnitúra beszerzésének történetét. Története van egyébként itt mindennek. Cser László irodájának berendezése például eredetileg Erdei Ferencé volt, tőle az állami gazdaságok központja „örökölte”, onnan „kunyerálta el” az igazgató. A kastélyparkban elhelyezett két kovácsoltvas kandelábert a pécsi gázművek egyik telepe közelében fedezte fel, üzemen kívül, szinte ócskavas álapotban. Elhozatta, rendbehozatta, ugyanúgy mint ahogyan az enyészet elől „ellopta” a kovácsoltvas főkaput vagy a kertet díszítő haranglábat. Mindegyikért vitázott, veszekedett. De a kastélyok újjászülettek, a vendégek egyre szélesebb körből jönnek az üszögpusztai kastélyfogadóba és lovasiskolába. S nemcsak külföldről, hanem a városból és a megyéből is. Üszögpuszta kirándulóközponttá lett: idilli környezetben, néhány percnyi utazásra Pécstől, lehet itt csónakázni, horgászni, tollaslabdázni, teniszezni, a gyermekek megcsodálják a vadaskert szarvasait, összebarátkoznak a csikókkal, a rackajuhokkal. Ha szép az idő, ha teljes az „üzem”, özönlenek ide ki az emberek. — Özönlenek, de minek? — kérdezem az igazgatót. Ugyanis az idegenforgalmi üzemrész nem hoz profitot a gazdaságnak. Ha megadják az IBUSZ-nak a részesedését, a fogadó és a lov siskola éppen kifizetődik: se ráfizetés, se haszon. — Ha haszna nincs is, mégis hasznos — vágja rá Cser László, ezzel is érzékeltetve, hogy nem először szegezik a mellének ezt a kérdést. — A Pécsi Állami Gazdaságnak azóta van neve, mióta megvan a fogadó meg a lovasiskola. 14 milliós évi deficittel vettem át a gazdaságot, most 30 milliós a nyereségünk. De ezt senki sem emlegeti. Azt se, hogy van vagy húszezer sertésünk, háromezer szarvasmarhánk, meg hogy hatezer hektáron termelünk gabonát. Ellenben a kastélyról nemcsak az országban tudnak, hanem a nagyvilágban is elterjedt a híre. A hírnév pedig kötelez. A gazdaság egyik vezetője tréfásan panaszkodott: úgy érzi, mintha prés alatt lenne, hiszen itt nem lehet lazítani. Itt mindenki mindig szem előtt van. Észreveszik, szóvá teszik, ha az istállók nem ragyognak, ejnye-bejnyéznek, ha a fű smaragdjából kifehérlik egy papírfecni, csóválják a fejüket, ha valahol felüti fejét a gyom ... — Ha csak a fejüket csóválnák! — sóhajt az igazgató. — De mégis azt mondom: így a jó! És hogy miért jó így? Egy példát: 1980-ban, mielőtt a kastélyfogadó'megnyílott, az igazgató vásároltatott rengeteg Napoleon konyakot, brandy t, Martinit, Cinzanot, whiskyt, hogy'a nyugati vendégeket, akik ezekhez szoktak, megfelelően ki tudják szolgálni. Aztán, esztendő múlva, érdeklődött: nem kell-e netán utána rendelni? — Rendelni?! Még?! — jött a válasz — Minek? Megvan az is, ami volt. A nyugati italok egyáltalán nem fogynak! —■ Nem fogynak0 Talán mwi nem kínáljátok!? — Hogyne kínálnánk! Ezekkel kezdjük. De a végén mindig megmondjuk, hogy van a gazdaságnak saját főzésű kisüsti körte-, szilva-, barack-, cseresznyepálinkája is. És akkor kivétel nélkül mindenki ezt mondja — idézték a felszolgálók a választ: Napóleont, whiskyt ihatunk otthon vagy bárhol a világon, de amit itt kínálnak, azt sehol másutt! GARAMI LÁSZLÓ i 49
