Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-08-22 / 17-18. szám
SAJTOTŰKÖR Tudományos életünk eredményei; gondjai — Interjú Indonéziában Horthy Miklós unokájával — Német magyarok, magyar németek — Egy emigrációtörténeti kuriózum NÉPSZABADSÁG Az MSZMP központi lapja A tudomány helyzetéről, társadalmi feladatairól címmel oldalnyi terjedelmű interjút közöl; ebben Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia új elnöke, Kovács Dénes kérdéseire válaszol. Berend T. Iván a bevezetőben az Akadémia több mint másfél évszázados tevékenységét méltatja. Múltjából folytatásra kötelező hagyománynak tekinti, hogy az intézmény, amelyet a XIX. század reformkora hívott életre, napjainkban is a megújulást, a mai reformfolyamatot szolgálja. Az elnök ezután a programról szól, elsősorban a világgazdaság és a hazai gazdaság jelenségei közötti összefüggésben. Kifejti, hogy a jelen sorskérdése a lépéstartás. A fejlődés nagy feladatokat ró a természettudományi alapkutatásokra, a tudományos felfedezéseket gyakorlati, termelési eredményekre átalakító alkalmazott kutatásokra, a kulturális, társadalmi, gazdasági, politikai közeg elemzését, bírálatát, formálását segítő társadalomtudományokra. Az Akadémia hagyományos szerepéről, a nemzeti történelem, nyelv, irodalom és kultúra kutatásáról azt hangsúlyozza, hogy ezeket a provinciális maradványok túlhaladásával, nemzetközi látókörben, egyetemes összefüggésben kell ápolni. A továbbiakban Berend T. Iván megoldásra váró kérdéseket feszeget. A szellemi munka elismerése — mutat rá — az utóbbi évtizedben csökkent, ezért a kutatói tevékenység magasabb anyagi elismerését sürgeti. Nem a tudomány önzése, hanem az ország jövője miatt, nem utolsósorban azért, hogy az eddigieknél nehezebb gazdasági körülmények ne okozzanak jóvátehetetlen károkat nemzetközi üományos kapcsolatainkban. ugyancsak fontosnak tartja, hogy az akadémiai kutatóintézetek — intézményesen is az egyetemekhez kapcsolt — elitképző és posztgraduális központokká váljanak. Vállalja — hangsúlyozza — a szellemi elit kategóriáját, amelyet sokak, valamiféle rosszul értelmezett szellemi egyenlősdi jegyében vitatnak. A következőkben az elnök a kutatások gyakorlati hasznosításában elért eredményeinkről beszél. Példaként említi meg a világ élvonalába több területen is felzárkózott mezőgazdaságunk fejlődését, kémikusaink, gyógyszeriparunk nemzetközi sikergyógyszereit, a Központi Fizikai Kutató Intézet új sugármérő műszerét, amelyet az űrprogramokban hasznosítanak és azokat a közgazdasági, jogi, szociológiai kutatásokat, amelyek fontos szerepet töltöttek be a gazdasági reformfolyamat megvalósításában. Végül Berend T. Iván a tudomány és a politika kapcsolatáról szólva, a többi között ezeket mondja: A jövőben felkérések nélkül is mind többször szeretnénk vizsgálatokat kezdeményezni, amelyek révén javaslatokkal élhetünk a következő időszakban szükségessé váló gazdasági-társadalmi cselekvésre, s visszatérhetünk régebben véleményezett kérdésekre, annak elemzésére, hogy vajon hogyan, mennyiben valósultak meg az akadémiai javaslatok. Üj TÜKÖR Neve a budapesti anyakönyvben: ifjabb Horthy István. Neve a djakartai telefonkönyvben: Sharif Horthy. Magyarország exkormányzójának unokája, Horthy István ex-kormányzóhelyettes és Edelsheim-Gyulai Ilona fia most negyvenöt éves. Magas, szikár férfi, jellegzetes családi sasorral, fekete szakállal. Nős ember, öt gyermek apja; útlevele szerint ő maga és felesége brit alattvaló: foglalkozását tekintve egy ingatlanügyekkel, építkezéssel foglalkozó részvénytársaság vezérigazgatója. Mindezt a hetilap Horthy, a muzulmán című, kétoldalas, fotókkal illusztrált riportjából, interjújából ismertetjük, amelyben Sharif Horthy, azaz Horthy István, Sugár András kérdéseire válaszol. Az interjú színhelye Djakarta, Horthy István elegáns, kertes háza, ahol a beszélgetés elején a következők derülnek ki: hibátlanul beszél magyarul, felesége négy éve egy osztrák IBUSZ csoporttal Magyarországon járt túristaként, szívesen elégíti ki az újságíró kíváncsiságát, mert mostanában a világsajtóban sok jót olvas rólunk. Ezután gyermekkora homályos, jobbára elbeszélésekből ismert emlékeit eleveníti fel, a család elhurcolását Budapestről, bajorországi életét előbb az SS fogságában, majd az amerikai csapatok bevonulása után egy kastélyban, később pedig Portugáliában. Nagyapjáról, Horthy Miklósról szólva a többi között a következőket mondja . .. Salazar hívta meg Portugáliába, a családot gazdag amerikai szimpatizánsok támogatták pénzzel. Az öreg rengeteget mesélt Magyarországról, s gyakori látogatóival oly sokat nosztalgiázott, hogy az neki, a fiatalembernek bizony terhére volt. Egyébként mozgalmas életet élt, teniszezett, úszott, festegetett. ötvenhat októberének végén szinte megfiatalodott, azt remélte, hogy Magyarországon megváltozik a rendszer és ő hazamehet. Horthy István az oxfordi egyetem diákjaként fizikus lett, de ezt a foglalkozást unalmasnak találta, ezért tanulmányait Londonban folytatta, ahol építészmérnöki diplomát szerzett. 1957-ben egy nagy szellemi mozgalom, a Szubud híve lett; tagjai abból merítik az életerőt, hogy teljesen alárendelik magukat Istennek. Nyolc évvel később felvette a muzulmán vallást. Édesanyja évekkel ezelőtt férjhez ment egy angol katonatiszthez, most nyugdíjasként Portugáliában élnek. Itt él ifjabb Horthy Miklós is, öregesen, depresszióban szenvedve, nemrég elhunyt feleségét gyászolva. Az interjú befejezésében Horthy István az újságírótól ezt kérdezi: Gondolja, hogy tiszteletben tartanák az inkognito iránti vágyamat. ha mint angol állampolgár turistaként hazalátogatnék ? Sugár András válasza: Ebben biztos vagyok. Ha ön nem akarná, senki sem próbálná szerepeltetni, vagy pláne zaklatni. Magyar Hírlap Német magyarok, magyar németek címmel Bálint B. András írása a Német Szövetségi Köztársaságban élő magyarokról szól, akiknek száma ötvenezerre tehető. Életük alakulását, hétköznapjaikat* ünnepnapjaikat, a magyarsághoz való kötődésüket — Magyarországról, Romániából, Csehszlovákiából és Jugoszláviából elszármazott családok bemutatásával — hat helyszínen, Frankfurtban, Wiesbadenben, Offenbachban, Flörsheimben, Kölnben és Münchenben villantja fel a szerző. Az írás egyik főszereplője Fejér Sándor, aki hosszú és szívós kapaszkodás után most egy vegyészeti gyárban dolgozik főmérnöki beosztásban. Otthonában rengeteg a magyar könyv, zömmel régi kiadású, értékes sorozatok darabjai: Jókai, Mikszáth, Krúdy, Magyar Remekírók. Frankfurtban és környékén négy-ötezer magyar él. Itteni honfitársaink négy éve alapították meg a Fonó Magyar Kultúrális Egyesületet. Az egyesület tevékenységéről Demuth Gyula elnök ezeket mondja: Elsődleges célja, hogy fórumot biztosítson a külföldi magyar értelmiségnek. Találkozóikon gyakran szerepelnek előadóként magyarországi írók, művészek, tudósok is. Egy-egy eszmecsere jó alkalom arra, hogy szót váltsanak magyarságukról. Nem politizálnak, nem akarják megváltani a világot, egyszerűen csak magyarok szeretnének maradni német földön. Néhányan azok közül, akik a riportban szerepelnek. Hidasi Károlyné, Lovas János, Vogler Ibolya, Wallner Árpád, továbbá a svájci Saáry Éva költő, aki a Fonó idei március 15-i összejövetelén a magyar szabadságküzdelmekről tartott előadást. S néhányan azok közül, akikről csak foglalkozásukat említve olvasható a riportban: a kölni egyetem történész professzora és felesége, a Deutsche Welle magyar adásának újságíró munkatársa, a kölni magyar egyesület alapítói és az Űj Látóhatár szerkesztője meg a felesége. KORTARS A folyóirat Egy évben születtem Attilával. . . címmel régi beszélgetés szövegét publikálta; ebben Cs. Szabó László válaszolt Vezér Erzsébet kérdéseire. Az interjú, amely emigrációtörténeti kuriózumnak tekinthető, 1971- ben Londonban készült, ahol Vezér Erzsébet a Petőfi Irodalmi Múzeum számára gyűjtött irodalmi emlékezéseket, szólaltatta meg magnószalagra a magyar diaszpóra neves személyiségeit. Amint a bevezetőben írja, Cs. Szabó Lászlón kívül többek közt Gyömrői Edittel, aki ma is él, továbbá Kabos Ilonkával, Lukács Máriával — Lukács György húgával —, Hauser Arnolddal, Korda Vincével és Bíró Lajosnéval folytatott akkor hosszaub beszélgetést. A Cs. Szabó Lászlóval készített interjúban a nemrégiben elhunyt író pályafutásáról szól, mondandóját — négy évtized mélységében — József Attilához kapcsolódó barátságának történetéből, a magyar rádió irodalmi osztályának vezetőjeként megőrzött emlékeiből, angliai éveinek munkásságából sodorja szövetté-szöveggé. A beszélgetés egyik érdekes mozaikjában Cs. Szabó László arról beszél: hamisak azok a legendák, hogy József Attila versei annak idején nem hangozhattak el a rádióban, még Bajor Gizi is mondott tőle verseket; s ez elsősorban Hlatky Endre, a rádió egykori igazgatójának érdeme, aki a tervezett műsorokat engedélyezte. K. GY. 27
