Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-08-22 / 17-18. szám

ÚJ UTAK ÉS LEHETŐSÉGEK ANYANYELVI MOZGALOMBAN

Veszprémben tanácskozott az ötödik Anyanyelvi Konferencia

Veszprémben, a Vegyipari Egyetem aulájában, augusztus 5-én ünnepélyesen megnyílt az V. Anyanyelvi Konferencia. Az ötnapos tanácskozás résztvevői plenáris üléseken áttekintették az egyházaknak és egyesületeknek a magyar nyelv és kultúra ápolásáért végzett tevékenységét, foglalkoztak az irodalmunknak a nyelvtanítás és a magyarságismeret szolgálatában játszott szerepével, három munkabizottságban pedig e témákkal összefüggő szakkérdéseket vizsgáltak meg.

Bognár József professzor, az MVSZ elnöke megnyitójában megemlékezett Gosztonyi Jánosról, a Szövetség elhunyt főtitkáráról, majd bemutatta a konferencia résztvevőinek Randé Jenőt, a nemrégiben megválasztott új főtitkárt. A nyitó ülésen a vendéglátók nevében István János, a Veszprém megyei Tanács elnöke, valamint Heil Báünt a Vegyipari Egyetem rektora köszöntötte a résztvevőket, akik között jelen volt Bényi József külügyminiszter-helyettes is. Az Anyanyelvi Konferencia nyitó referátumát Lőrincze Lajos professzor, a konferencia védnökségének elnöke tartotta.

IS

*j

Lőrincze Lajos beszámolt az anyanyelvi mozgalom helyzetéről és feladatairól, az előző tanácskozás óta végzett munkáról.

Egyebek között hangoztatta: „A

három-négy évenként ismétlődő találkozás nemcsak a számadásnak, az eszmecserének, munkánk megméretésének s a jövő feladatai kitűzésének ideje; jó alkalom és lehetőség arra, hogy akik a közös ügyért lelkesednek és dolgoznak, egymás hangját hallva, egymás szemébe nézve, egymás kezét megszorítva készüljenek fel a további munkára, az új feladatokra, és oszlassák el az esetleges félreértéseket, amelyeket gyarló betűk, levelek nem tudnak eloszlatni, az idő és távolság pedig inkább növelnek.”

Lőrincze Lajos kegyelettel emlékezett meg a védnökségnek a pécsi konferencia óta eltelt időben elhunyt tagjairól, többek között Illyés Gyuláról, Hamza Andrásról (USA), Kolossváry Béláról (USA), Horváth Lászlóról (NSZK) és Bácskai Jánosról (Ausztrália). Ezután részletesen beszámolt az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége által szervezett nyelvoktató intézmények — a balatoni nyári táborok, a sárospataki nyári tábor, a bajai magyar nyelvű tábor, a kőszegi középiskola és a debreceni pedagógustovábbképző tanfolyam — működéséről.

Részletesen beszélt a legutóbbi időben elkészült és a közeljövőben megjelenő új magyar nyelvkönyvekről is, majd beszámolt az anyanyelvi mozgalom eddigi fejlődéséről.

— Tizenöt év távolából már világosan kirajzolódik, hogy tevékenységünk szemléletében, tartalmában milyen változások voltak ebben az időszakiban. Az anyanyelvi konferencia a kezdetekor lényegében nyelv centrikus volt. Ez tükröződik elnevezésében is. Ez az elnevezés meg is maradt, csak a tartalma változott, bővült időről időre. Ez a változás a nyelvi vonalon belül is megmutatkozott. Debrecenben még a magyar nyelv hazai állapota, gondjai adták meg a modellt, ezek felvázolásában, ismeretében fogtunk hozzá, hogy közösen megfogalmazzuk, kialakítsuk azt a feladatsort, amely a határainkon kívül élőket segíti anyanyelvűnk ápolásában, megőrzésében. Csak emlékeztetek első

konferenciánk nyelvi — vagy inkább nyelvészeti — programjára: a magyar kiejtésről, a magyar nyelvjárásokról, időszerű nyelvhelyességi kérdésekről stb. beszéltünk a világ minden részéről összegyűlt hallgatóságnak. A valóság azonban hamarosan bizonyos fokú szemléletváltozásra késztette, kényszerítette nyelvpedagógus szakembereinket, nevezetesen arra, hogy akiknek mi a tanfolyamokat szervezzük, a tankönyveket szerkesztjük, azok nyelvismeretét, nyelvhasználatát alapvetően a kétnyelvűség állapota jellemzi és befolyásolja. Törekvéseinkben,

nyelvtanítási módszereinkben ezt a tényt tehát tekintetbe kell venni, sőt, alapvető szempontként kell érvényesíteni.

Egy másik változás a nyelv és a magyar kultúra más jelenségeinek egymáshoz való viszonyában mutatkozik meg. Bizonyos fokig az irodalomban, de méginkább a magyar kultúra más megjelenési formái — népdal, népművészet, néptánc — az első időkben szinte csak kísérő jelenségként, kiegészítésként jelentkeztek. De hamarosan — már mozgalmunk első éveiben — megtalálták a maguk sajátos feladatát, s mint a szivárvány színei egymást kiegészítve, egymásba folyva, egyik a másikat segítve szolgálták a magyar kultúra megismertetését, mai szemléletünk és megfogalmazásunk szerint a magyarságtudat erősítését, megőrzését. A szemlélet változását természetszerűen követte az újítás munkánk módszerében, a gyarapodás, gazdagodás a munka belső tartalmában, szakanyagában és az anyanyelvi mozgalom intézményeiben is. A gyermeknyaraltatás fokozatosan átalakult szakszerű anyanyelv- és kultúraápoló intézménynyé, amelyet ma már kialakult állandó, de fel is frissülő pedagógusgárda vezet.

A megnyitó ülés elnöksége

2