Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-07-27 / 15-16. szám
BOLDIZSÁR IVÁN FOTO: NOVOTTA FERENC EGY NAGYON MAGYAR JELENSÉG Búcsú Lipták Gábortól Egy nagyon magyar jelenség sírjánál álltam június elején. A barátok, a Magyar írók Szövetsége és a Magyar PEN Klub nevében én is búcsúztam Lipták Gábortól, hetvenharmadik születésnapja előtt három héttel. Nem azért írok róla, mert e két testületnek szeretett és megbecsült tagja volt, nem is csak azért, mert négy évtizedes barátság kötött össze bennünket, hanem azért mert Lipták Gábor személye, balatonfüredi háza és annak légköre olyan magyar jelenség volt. melynek párját más országban nehezen tudnánk elképzelni. Nem vele és műveivel, hanem házával kell kezdenem. Balatonfüred a tó környékének legrégibb üdülőhelye, amely még ma is tele van empire és biedermeier épületekkel, oszlopos tornácokkal, szép homlokfalakkal. Ebben a modern szállók és üdülők ellenére is ódon hangulatú kisvárosban egy dús kert mélyén áll egy százharminc éves ház. Itt élt Lipták Gábor etnográfus feleségével, Piroskával, akit az egész magyar irodalmi élet Pulcsi becéző néven ismer és tisztel. Ez a ház negyven éve a legfontosabb, az egyetlen magyarországi irodalmi szalon. Nem tudok más szót használni, hogy a hely jellegét, nyitottságát, vendégszeretetét jellemezzem, holott Liptákék lakása és annak berendezése minden volt, csak a szó eredeti értelmében vett szalon nem. Az először érkező vendég legszívesebben megállt volna már a tornácon, olyan szépséges népi cseréptálak függnek a falakon, korsók és faragványok állnak az asztalon. De aki belép a szobába, az úgy érzi magát, hogy múzeumba érkezett, de csak egy percig. Amíg meg nem jelennek a háziak. Amíg nem érzékeli, hogy ebben a sok ritka népi és modern művészeti kincsekkel megrakott szobában és a többiben laknak, élnek, esznek, isznak az emberek. A modern magyar irodalom idősebb, ma már klasszikusnak nevezhető nemzedéknek úgyszólván minden tagja evett a szoba közepén álló reneszánsz íróasztalnál, amelynek intarziájában az 1596-os évszám olvasható. Ittak saját termésű borából, amelyet zöld mázas, népművészeti poharakban kínált. És laktak is nála egy-egy éjszakára, egy-egy hétre, olykor hónapokig is. Ebben a házban beszéltek át délutánokat és gondűző éjszakákat a tegnapi és a mai magyar irodalom legnagyobbjai. Mert Lipták Gábor — Gabus, ahogy mindannyian neveztük — nemcsak barátjuk és olvasójuk volt, hanem sebeiknek gyógyítója, fájdalmaiknak megosztója, örömüknek serkentője, műveiknek ihletője is. Egyik utolsó könyvében, a ,,Nyitott kapu”ban emléket állított a háznak és vendégeinek. Ha csak azok neveit idézem fel, akik már nincsenek köztünk, a modern magyar irodalom egész plejádjavolt e ház vendége: Szabó Lőrinc, Németh László, Illyés Gyula, Déry Tibor, Passuth László, Pilinszky János, Örkény István. A ház légkörét, amelyet Lipták Gábor és felesége teremtett, érdekessé tette a Balaton-felvidék népi művészetének páratlan gyűjteménye és bensőségessége a festmények, a grafikák, a szobrok, megint csak a legnagyobbak, Ferenczy Béni, Bernáth Aurél, Amerigo Tot, Borsos Miklós művei. Liptákék barátai, a ház gyakori vendégei, olykor lakói voltak mind. Lipták Gábor nagyon magyar jelenség volt, mert házában a vendégek megtalálták a múlt századbeli hagyományos vendégszeretet magyar ízeit és a modern magyar és európai irodalom és művészet valóságos kincsestárát. Ezért nem csoda, hogy ez a ház nemcsak a magyar írókat és költőket vonzotta, de külföldi vendégeket is. Lipták IGábor emlékkönyvébe meleg baráti sorokat írt — hogy csak néhány nevet említsek — Robert Graves, a Claudiusregények írója; Guillevic, a magyar irodalom nagy francia tolmácsolója; a Nobel-díjas Salvatore Quasimodo; a német Stefan Hermlin; a szürrealistából immár klasszikussá nőtt Tristan Tzara, akit Illyés Gyula kalauzolt el oda; és Michelangel Asturias, akit én vittem el a Lipták-házba, amikor „Megkóstoltuk Magyarországot” című könyvét írta Pablo Nerudával együtt. Lipták Gábor már a férfikor derekán túl vált maga is íróvá, a Balaton-felvidék és a pannon táj és történelem mondáinak és regényeinek feldolgozójává. Ügy lett barátainak, az új magyar irodalom nagyjainak legjobb tanítványa, hogy a balatoni tájba és annak történetébe alámerülve önmagát tudta adni. Néhány év alatt egyik legnépszerűbb és legolvasottabb magyar író lett, mert könyvei mélyről és igazul ismertették meg az olvasóval szülőföldjét. Könyveit az apák veszik meg gyermekeiknek, hogy azután ők is elolvassák és eltelve azzal a tudással és képzelőerővel, ami Lipták Gábor könyveiből árad, még többet tudjanak önmagukból is visszaadni gyermekeiknek. Lipták Gábor — mondtam a nyitott sírnál a már eltávozottak és a még élő barátok nevében — nagyon magyar és ezzel együtt, és éppen ezért, nagyon európai jelenség volt. 43
