Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-07-27 / 15-16. szám

HUNGARIKÁK TORONTOTOL PÁRIZSIG Második könyvtáros-találkozó öt esztendeje indította útjára a Magyarok Világszövetsége — a szakmai-tudományos szerveze­tekkel karöltve —, a magyaror­szági és a külföldön élő magyar értelmiség találkozóinak sorát. E sorban első volt — 1980 augusz­tusában — a könyvtárosok talál­kozója, s ez idén ők, a könyvtáro­sok az elsők abban is, hogy újból találkoznak. Az új tanácskozás előtt kér­tünk interjút dr. Kovács Ilonától, az egyik házigazda-intézmény, az Országos Széchényi Könyvtár kutatásszervezési osztályának vezetőjétől. — Több szempontból is indo­koltnak tartottuk, hogy újból ta­lálkozzunk külföldön dolgozó magyar kollégáinkkal. Ügy érez­tük, hasznos volt az első találko­zó, hasznos és tartós kapcsolatok alakultak ki a külföldi és az itt­honi szakemberek között, és ar­ra is emlékezünk, hogy a külföldi résztvevők milyen szívesen fo­gadták a megismerkedés, az esz­mecsere lehetőségét a Világ kü­lönböző pontjain avagy éppen ugyanazon város más intézmé­nyében dolgozó kollégáikkal. De indokolja ezt az újbóli összejö­vetelt az is, hogy a külföldi ma­gyarság életének történelmi, szociológiai, kultúrhistóriai és néprajzi vizsgálata több tudomá­nyos műhelyben — itthon is, kül­földön is — előtérbe került, e ku­tatásokhoz pedig mi, könyvtáro­sok teremtjük-teremthetjük meg a feltételeket. — Az időpont megválasztása azért szerencsés, mert bemutat­hatjuk külföldről érkezett kollé­gáinknak a Széchényi Könyvtár új otthonát a budai várpalotá­ban, és velük együtt vehetünk részt a Magyar Könyvtárosok Egyesületének 50., jubileumi vándorgyűlésén. — Említette, hogy az első könyvtáros-találkozónak több, tartós és hasznos kapcsolat kö­szönhető ... — Több példát is sorolhatnék. Kovács Gábor, a coloradói egye­tem könyvtárosa abban nyújtott segítséget szakembereinknek, hogy tanulmányozhassák az itt­honinál korszerűbb könyvtár­technikát. Biró Ruth Pittsburgh­­ből itt, az 1980-as találkozón ka­pott kedvet ahhoz, hogy hosszabb időt töltsön Magyarországon. Ö egyébként azon munkálkodik, hogy az amerikai közoktatásban a Magyarországról, a magyar kultúráról, történelemről szóló anyagok mindenütt kéznél legye­nek. Magam is értékes munka­­kapcsolatokat köszönhetek az el­ső találkozónak. Kutatási témám ugyanis az amerikai magyarság könyvtárai, azok múltja, mai helyzete, lehetőségei. — E munkájáról néhány évvel ezelőtt lapunk hasábjain már be­számolt. Az elkövetkező találko­zó szempontjából sem lenne ér­dektelen, ha röviden újból össze­foglalná vizsgálódásait. — Funkciójuk szerint osztá­lyoztam az amerikai magyar gyűjteményeket. Megkülönböz­tettem elsősorban az önképzést, művelődést, az anyanyelv meg­őrzését szolgáló könyvtárakat, melyek egyesületekhez, köz­könyvtárakhoz tartoznak vagy magánszemélyek tulajdonai és külön igyekeztem számbavenni, feltérképezni a felsőoktatás, a kutatás magyar vonatkozású szakkönyvtárait. Az amerikai magyar hungarikaforrások ket­tős célt szolgálhatnak: amellett, hogy kutatóbázisok, továbbra is szép feladatuk, hogy ellássák ol­vasnivalóval azokat, akik olvas­nak magyarul. Az Amerikában és másutt élő magyar könyvtáro­sok igen sokat tehetnek azért, hogy minél rendszerezettebbek, a kutatók, érdeklődők számára hoz­záférhetőbbek legyenek a magyar anyagok. Több helyütt készülnek módszertani útmutatók, a ma­gyar anyagban eligazodni segítő kiadványok. Régóta végzi ezt a munkát a torontói Béky Halász Iván, és az USA-ban is készültek a hungarikaforrásokat ismerte­tő füzetek. Az Egyesült Államok­ban számos olyan könyvtárról tudok, ahol ritkaságszámba menő magyar könyveket is őriznek. A gyűjtemények egy másik része pedig olyan, hogy vizsgálata alapján — itt elsősorban az egye­sületi könyvtárakra gondolok — képet alkothatunk az emigráció hajdani művelődésképéről, nyo­mon kísérhetjük a beolvadás fo­lyamatát is, azt, hogyan jelennek meg a magyarországi könyvek mellett a kinti, ám még magyar nyelvű kiadások, majd a befoga­dó ország nyelvén írottak. — Hogyan kapcsolódik e ku­tatómunkája a Széchényi Könyv­tár feladatköréhez? — A Széchényi Könyvtár nemzeti könyvtár, s mint ilyen­nek, fő profilja a magyar és kül­földi hungarikák gyűjtése. Ebbe a könyv és újság, folyóirat gyűj­tésén kívül beletartozik apró­nyomta* hányok — például egye­sületi meghívók, programok, pla­kátok és a külföldön kiadott ma­gyar kották, lemezek számontar­tása is. — Mi lesz a második könyvtá­ros-találkozó fő célja, s személy szerint mit vár az eszmecserétől? — Célja a hungarikák gyűjté­sének, feltárásának elősegítése szerte a világban. Ezt egymaga, a Széchényi Könyvtár nem tudja megoldani, azt azonban szívesen vennénk, ha ösztönzői és össze­hangolói lehetnénk ennek a mun­kának. Most azt várjuk, hogy konkrétabb eredmények szüles­senek. A plenáris ülésen a hun­garikák Széchényi Könyvtár-beli kutatásáról, gyűjtéséről hangzik el előadás, majd bemutatjuk könyvtárunk új otthonát. Ezt kö­vetően dr. Borsos Nóra (Biblio­­teque Nationale) beszél majd ar­ról, milyen együttműködéssel va­lósítható meg a külföldi magyar gyűjtemények jobb feltárása. Ugyanis a magyar anyagokat jobbára szakterület vagy szerzők szerint alfabetikusán foglalják magukba a nagy katalógusok, amelyek nincsenek — nem lehet­nek — tekintettel a hungarika­­kutatók szempontjaira. Az egyik szekció is e témát — a gyűjtés­feltárást — vizsgálja. A második a könyvtárosoknak az anyanyelvi kultúra fenntartásában betöltött 34

Next

/
Thumbnails
Contents