Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-07-27 / 15-16. szám

kac-sa, gol-yó, gyóg-yit). Valójában persze még ez az egy mélyreható változtatás is csupán szűk körre terjed ki. Együttvéve is csak 100—120 dz-s, dzs-s szavunk van, amelyeket többnyire máshol is meg tudunk szakítani, nem csak a kritikus szótagnál. E módosítás körét tovább szűkíti, hogy a dz-t, dzs-t mássalhangzó után eddig sem választottuk szét: lán-dzsa, fin-dzsa.

NAGYBETŰK, IDEGEN SZAVAK ÉS A NYELVSZOKÁS

Mindez persze nem zárt ki esetenként néhány szóra kiterjedő kis szabálymódosításokat. Ezek többségét az egyszerűsítés szándéka diktálta. A 11. kiadás például elődeinél határozottabban ellenzi a nagy kezdőbetűk felesleges használatát. Így a szöveg belsejében lévő megszólításokra nézve, ilyenféle fordulatokban: „Arra kérem igazgató elvtársat, hogy . .Kis kezdőbetűvel írjuk ünnepeinket (karácsony, az alkotmány ünnepe).

Egy másik — megengedő értelmű — változtatást az idegen közszavak területén a művelt értelmiség határozott óhajának engedve vezettek be a szabályzat szerkesztői. Bevezették, jóllehet a döntés némi zavart fog támasztani az egyöntetűségre törekvő nyomdai és kiadói gyakorlatban. Az idegen közszavak írásmódjának alapszabálya figyelemre méltó módon változatlan 1832, az első szabályzat kiadása óta: a más nyelvekből átvett, még meg nem honosult szavakat idegen írásmód szerint, a meghonosultakat viszont magyarosan írjuk. E téren az új szabályzat — követve a nyelvgyakorlatot s alkalmazva a kiejtés elvét — számos szó helyesírását már magyaros formában alkalmazza (diesel helyett dízel; a file, a hardware és a software számítástechnikai szakkifejezések esetében fájl, hardver és szoftver). Ezzel egyidőben azonban az elhomályosult jelentésű összetételek (például a reklám, depresszió) elválasztásánál eltér az eddigi szigorú és egyértelmű szabálytól. Ez úgy hangzott, hogy ha az átlagos magyar nyelvi tudat nem ismeri föl: hogy az átvett szó eredetileg összetétel volt, akkor esetükben is az egyszerű magyar szavakra érvényes elválasztási szabályok szerint kell eljárni. Valahogy így: depresszió, demok-rácia, kong-resszus, mikrosz-kóp. A 11. kiadás viszont a szó használójára bízza a döntést, hogy a sor végére érve, hol választja el a szót: de-presszió, vagy depresszió, demo-krácia vagy demokrácia, kon-gresszus vagy kong-reszszus, mikroszkóp vagy mikroszkóp.

Végül említsük meg a szabályzaton általában végigvonuló nyelvi demokratizmus bizonyítékaként, hogy a szabályokat megszövegezői érthetőségre és világosságra törekedve fogalmazták meg; a kevésbé ismert, csak a nyelvészetben használt idegen szakszókat tudatosan kerülték.

KRONSTEIN GABOR

29