Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-01-19 / 1-2. szám
Sajkód dicsérete Nem érdemes keresni a térképen Sajkódot: nincs rajta. Vagyishogy rajta van, de álnéven. A Tihanyi-félsziget nyakánál található egy kicsinyke karika, mellette a helységnév: Aszófő. Hát ez Sajkód „álneve”. Ügy is írhatnám — ez egyébként a hivatalos felfogás —, hogy Aszófő (e három és félszáz lelkes kisközség) külterülete: Sajkód. Ez, persze, nem így van. Sajkód egészen más, mint a falu. önálló üdülőtelep, amely télen Csipkerózsika-álmot alszik, de annál inkább életre ébred a kora tavaszi napsugár első csókjára. És közösség is Sajkód. Az itteniek nemcsak mind ismerik egymást, hanem segítik is, ha kell. És talán már csak azért is megérdemelne egy ici-pici, de önálló karikácskát vagy pontocskát a térképen ez az üdülőtelep, mert 1957-től 1960-ig itt élt, kapott új erőre betegsége után Németh László, és írta tanulmányait, amelyek Sajkódi esték címmel jelentek meg. Nem keveset vállaltak azok, akik itt építettek maguknak üdülőt. Nemcsak betont kellett például keverniök, hanem a hozzá való cementet, homokot, sőt vizet is vállon, kézben, háton cipelhették föl a hegyoldalra, s legfeljebb azzal vigasztalhatták magukat, hogy ez nem is munka tulajdonképpen, hanem aktív pihenés, tüdőmosás, a városi hajszában megfeszült idegek elernyesztése. Mindez igaz. Meg az is, hogy itt a Balaton, közvetlen közel, és csak üdítőbb megmártózni benne, mint a városbéli közfürdők túlzsúfolt medencéiben. És itt a vízpart is, ezer csodájával, ezeregy látnivalójával. Tihany például. Láttam én is, láttad te is, sokszor, nyarantakétnyaranta egyszer legalább. De más ám úgy járni a falu védett utcácskáit, úgy bámulni meg régi és új látnivalóit, hogy nem kell a következő busszal vagy vonattal odébbállni, hogy nem muszáj kora délután visszaindulni a kocsival, hanem akkor hagyhatom abba a bámészkodást, amikor akarom, hogy folytassam, ha kedvem úgy hozza, holnap ismét. 1. Háztetők Tihanyban 2. Nem templom, csak kémény 3. Temető Balatonudvarin, szív alakú sírkövekkel 4. A Külső-tó Sajkádról nézve 5. Varga Imre szobra Tihanyban: Az alapító GABOR VIKTOR FELVÉTELE 6. Bizarr szikla, kilátással 7. Tihany a Belső-tóval A SZERZŐ FOTÖI De még autóznom vagy turistáskodnom sem kell, hogy lássam Tihanyt, ha Sajkódon a tanyám Elegendő, ha egy kissé tovább kapaszkodom, föl a dombtetőre és máris kinyílik előttem a világ — az egész Tihanyi-félsziget. A gerincen hangulatos ösvény visz végig, amerre nézek róla, arra látok csodát: itt bizarr sziklákat, aranyszín zuzmóval borítva (erről a zuzmóról keresztelték el az egyik gejzír-kúpot a Belső-tó partján ,,Aranyház”-nak); ott egy csodás tisztást, amely leheveredni csábít selymes füvére; amott a Balatont magát, a kéttornyú apátsági templomot, a Belső-tó vizét, a Külső-tó náddal benőtt bársonyát. De azért érdemes autóba is ülni, s elkocsizni — mondjuk — a tihanyi Rege Cukrászdába. A volt apátság egykori gazdasági épületének teraszáról remek a lelátás az úgynevezett Alsóközpontra, a forgalmas, vitorlásoktól szántott kikötőre és éppen 75 esztendeje épült kecses mólójára. Egykettőre le is juthat oda, aki hajókázni szándékozik, csak kecskekörmöt ne keressen! Napjainkig alig-alig néhány maradt mutatóba ebből a Congeria nevű kagylócskából. Érdemes ellátogatni — megint csak a példa kedvéért — örvényesre is. Egy ugrás csak Sajkódtól, kocsival néhány perc, s máris átsétálhat az ember a Pécselypatak barokk kőhídján, amelyet Nepomuki Szent János őriz, és gyönyörködhetik a vízimalomban, amelynek hatalmas lapátkereke éppen úgy forog most is, mint forgott annak idején, az Árpádkorban, elődeié. Ezt, persze, csak a „minap”, a XVIII. században építették, de a templomrom, innen nem messzire, már jóval öregebb, a XII. századból való. Csak kicsit kell továbbhajtani, s máris itt van Balatonudvari. Érdemes körülnézni a falucskában és környékén, hisz már a nevek is csábítóak: Noszlop-hegy, Keresztfa-tető, Dörgicse (egy halfajtát hívtak így), Nagyles-hegy, Kű-völgy... De akit e nevek sem csábítanak gyalogtúrára, elég, ha egy pillanatra kiszáll a kocsiból: közvetlenül a műút mellett van a temető, benne régi, furcsa formájú — szív alakú! — sírkövekkel. Nem folytatom. Tucatnyi oldalt megtöltene akár a leltára is annak a rengeteg szépségnek, ami a Sajkód köré rajzolt 10—15 kilométeres körben föllelhető. Nekem pedig csak ennyi helyet adott a szerkesztő. És még ennyit sem szívesen. „Nyári téma!” — állította. Pedig étvágyat nem ebéd közben, hanem előtte kell csinálni. GARAMI LÁSZLÓ 47
