Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-07-27 / 15-16. szám
Látogatás Kerteskőn Ha egy sportolónk, vagy csapatunk a világ előtt sikerrel képviseli nemzeti színeinket, a diadalban mi, egyszerű szurkolók is osztozunk, akáf „aranylábú” fiúk, akár kecses tornászlányok, sőt: még ha csupán egy versenyló jó szereplése váltja is ki ezt az érzést belőlünk. Így volt ez a 60-as évek első felében is, amikor egy derék négylábú, az aranyszőrű, keselylábú, hókás Imperiál ámította el nagyszerű képességével Európa versenylátogató közönségét éppúgy, mint a lóval hivatásszerűen foglalkozó szakembereket. Rég volt, szép volt, de elmúlt — így nyugtázza ma a közvélemény Imperiál három diadalmas versenyévét, amelynek során Imi és Hurry fia 25 versenyéből 20 alkalommal győztesen tért vissza. Magyar pályán 11-szer indult és sohasem talált legyőzőre. 14 külföldi futása során is legtöbbször csak hátsó patáit láthatták — olykor azokat is tisztes távolból — verseny közben az ellenfelek. A kétéves korában följegyzett 7 győzelme között a prágai nemzetközi kupasorozaton elért kettős sikerrel és a Bécsben 6 hosszal megtiyert Ausztria Díjjal alapozta meg nemzetközi hírnevét. Háromévesen — 1963-ban — ugyancsak a freudenaui gyepen, a Trial Stakesben elért elsősége, aztán a kettős — magyar és osztrák — derbygyőzelem után az NDK Nagydíja, majd idehaza a Szocialista Országok Kupájában a legjobb szovjet háromévesek előtt 9 hosszal megnyert Nagy díj gyarapította a rangos nemzetközi trófeák számát. Csak Baden-Badenben csúszott be két vereség azon a nyáron, ezekből is a második — az angolok egyik legjobbja, Espresso mögött — győzelemmel felérő! Imperiálnak ez a futása győzte meg ugyanis az USA futtatóit végképp arról, hogy ezt a nagyszerű lovat meg kell hívni a világ legjobb teli véreit hagyományosan felvonultató versenyre, a Washington D. C. International-re. Ilyen megtiszteltetésben a magyar telivértenyésztés sem addig, sem azóta nem részesült! Imperiál — noha nem teljesen egészségesen indult a tengerentúlra — a Laurel Parkban sem vallott szégyent, sail induló között hetediknek végezve bizonyította, hogy nem érdemtelenül kapta a meghívást. Tudnivaló, hogy az első két helyen az USA akkori legjobb telivérei: Mongo és Kelso osztoztak. Négyévesen nyolcszor állt Starthoz Impc-KSUPWIaEg*, .■ riál. Hat alkalommal tért vissza győztesen, egyebek közt Münchenből, Hamburgból és Malmőből. Aztán befejezte verseny pályafutását, s a tenyésztésbe fogták. Ennek is már több, mint 2 évizede, így nem csoda, ha a legtöbben úgy hiszik: az egykor híres telivér már réges-rég elköltözött az égi legelőkre. Pedig erről szó sincs! Imperiál ma az Észak- Bakony egyik festői zugában él, a fenyvesekkel övezett kerteskői ménesben. Ez évben töltötte be 25. évét, s születésnapját talán éppen „szerelemmel” ünnepelte, mivelhogy ma is ő a Bábolnai Mezőgazdasági Kombináthoz tartozó ménesnek, de az egész magyar telivértenyésztésnek is az első számú apaménje. Kanics Ákos ménesvezető — útban a ménistálló felé — szeretettel beszél róla: — Az öreg, mert mi már csak így hívjuk, 1972-ben került ide Kisbér-Apátipusztáról, azelőtt pedig Dióspusztán fedezett. Az évek alig hagytak nyomot rajta, s még most is kifogástalanul teljesíti dolgát. Évente 12 kancát osztunk be hozzá. Tavaly 10 kiscsikó született utána, s a most tartó fedeztetési időszaktól is hasonló eredményt remélünk. A lejtő alján elhelyezett, hosszú kőépületben 60 értékes anyakanca áll. Legtöbbjük már kiscsikóval a lábainál várja a tavaszt, míg a mének külön „lakosztályban” néznek egymással farkasszemet. Imperiál mellett két import telivér, az angol Our és Pasha, valamint az 1980-as Osztrák Derby kékszalagját hazahozó Imperiál-unoka, Andor a fedezőmén. Szükség van mindegyikükre, hiszen a kancák többsége éppen Imperial lánya, unokája, s a beltenyésztés a lovaknál is kerülendő. -0 ^ j I * Fi bs*»-
