Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-07-27 / 15-16. szám

Már maga az ötlet is nagyon jó: a Mezőgazdasági Minisztérium minden évben összehívja a néhány éve végzett agrárdiplomásokat egy kis számadásra, afféle „életérettségi” találkozóra. A néhány napos összejövetelen mindenki megtapasztalhatja, az egykori egyetemi diáktársak közül ki hol tart, hogyan boldogul.

Legutóbb, az 1981-ben végzett mintegy négyszáz fiatal előtt tartott tájékoztatót Váncsa Jenő mezőgazdasági miniszter. Kijelentette; az ott ülők a mezőgazdaság holnapi vezetői, akiknek a tarsolyában (vagy stílszerűbben, a tarisznyájában) ott a marsallbot. S így pontos a meghatározás, hiszen az egyetemi diploma átvétele óta eltelt négy esztendő még kevés ahhoz, hogy a kezükbe is kerüljön, de már túl vannak

a legnehezebb esztendőkön, az életpályájukat meghatározó „kezdő éveken”.

Két fiatal mezőgazdászt választottunk ki a négyszázból, hogy megismerkedjünk életüknek e fontos szakaszával.

A futóhomokhoz kötődve

Pusztamérges kicsiny, kétezer lakosú falu. Szegedtől, földrajzilag, huszonnégy kilométer választja el. Mégis, ez egészen más világ. Az itteni földek cs apán „hétkoronásak”, ez alig-alig megfogott futóhomokot jelent, amelyben vadon csak az olyan szívós és igénytelen növények élnek meg, mint az akác, vagy a kanadai nyárfa. Az itt élő emberek évszázadok óta igen keményen dolgoznak a megélhetésükért, s ez a szüntelen küzdelem keménnyé

14