Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-07-06 / 14. szám
A Pünkösd utón következő második hét csütörtökjén tartott ünnep: Űrnapja. Ekkor a keresztény egyházak Krisztus testét, az oltáriszentséget ünnepük. Az ünnep és a körmenet elterjedésével szokássá vált az oltáriszentség körülhordozása, aminek a népi hitvilág gonoszt, betegséget, a természeti csapásokat elűző erőt tulajdonított. Az Úr napját IV. Orbán pápa kötelező ünneppé tette 1246-ban. Megünnepléséről hazánkban 1292- bői vannak az első adatok. Német vidéken keletkezett az a szokás, hogy amerre a körmenet haladt, négy oltárt állítottak fel. Ezeket a sátrakat gallyakkal díszítették, a földre pedig kakukkfüvet hintettek. A néphit az úrnapi zöld ágakhoz és az elhintett füvekhez különféle hiedelmeket fűzött. Az általános szokások közé tartozott, hogy amerre a körmenet haladt, előtte felváltva két-két fehér ruhába öltözött gyermek szórta a virágokat, s ha elfogyott, a kis kosárkájukba a mellettük haladó asszonyok mindig friss virágot tettek. A német nemzetiségű községek közül Budaörsön régi hagyománya van a virágszőnyegek készítésének. A legidősebbek emlékezete szerint Űrnapján mindig virágoskertté alakult át a máskülönben kopár talajú, vízben szegény falu. Űrnapja előtt már néhány nappal a község apraja-nagyja gyűjtötte a rétek, a kertek és a hegyek színpompás virágait. A gyermekek és a lányok minden virágot különválogattak. Az ünnep reggelén az ünneplőbe öltözött lányok és asszonyok apró kosarakkal lepték el a híres budaörsi körmenet útvonalait. A budaörsiek nem virágokat hintettek el, hanem virágszirmokat. Váltogatva fehér, piros, kék, sárga, rózsaszín, lila, égővörös sávokban futottak végig kilométerszámra a falu házai között az egyes virágsávok, melyeket a zöld különféle árnyalataival választottak el egymástól. Alig egy óra alatt készült el a hatalmas méretű budaörsi virágszőnyeg, amely legalább egy arasznyi vastag, három-öt méter széles és legalább három kilométer hosszúságban futott végig a falun, a körmenet útvonalán. Amikor kész volt a szőnyeg, megkondultak a harangok a toronyban, felcsendült az énekszó és elindult a körmenet. Énekszó, harangzúgás, tömjénfüst között lépett ki az oltáriszentséget vivő pap az utcára. Egyetlenegy koppanás sem hangzott ez alatt, mert a vastag virágszőnyeg letompított minden hangot. Napjainkban Budaörs katolikus vallású német és magyar lakosai együttesen készülnek az úrnapi körmenethez tartozó virágszőnyegek megalkotására. A régi hagyományok szerint napokkal előbb megkezdik a legkülönfélébb fajtájú és színű virágok gyűjtését és szirmokra bontását. Mind a négy oltárnak és a megfelelő ■'trésznek megvan a maga személyi felelőse. A munka hajnali 4 órakor kezdődik. A virágszőnyeg napjainkban már nemcsak hosszanti csíkozással, hanem a legkülönfélébb mintákkal készül. Kedvelt motívum a kicsinyített templom, a piros-fehér-zöld zászló, a címer. Az elkészült szőnyegre elsőként a baldachin alatt haladó pap lép — kezében az oltáriszentséggel —, majd a ministráns gyermekeket követően a körmenet valamennyi résztvevőié. Néhányon néoviseletet öltöttek, Meqállnak mind a néqy oltárnál, itt az azokat készítő felelős kö ■ szönti őket. 11 óra felé megkezdődik — a néphit szerint megszentelt — gallyak és a virágszirmok összegyűjtése. Úgy vélik, ahol ezt megőrzik a következő Űrnapig, mentesek lesznek a betegségektől. A csodálatos alkotó fantáziával elkészült virágszőnyeg élettartama mindössze néhány óra. Talán a pillanatok művészetének is nevezhetnénk a budaörsi virágszőnyegeket. DR. VARGA MARIANNA néprajzkutató FOTÓ: BARXAVÖLGYI GABOR 25
