Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-01-19 / 1-2. szám

Humor és Magyar ,z öregek és ifik pentatlonvilágbajnokságán. 8 résztvevő ország közül valamennyi el­­lyerhető aranyérem magyar versenyző mel­­ére került. Ama angol—magyar labdarúgó-találkozót. 1953. november 25-én), amelyen a futball eltalálói hazai pályán 6:3-ra kaptak ki tő­­ünk, a szakmai irodalom egyszerűen az év­­zázad mérkőzésének nevezte el. Ez a meccs cöltők fantáziáját mozgatta meg; cikkek, ilmek, könyvek zengték Hidegkutiék dicső­­;égét. Egy angol lap beszámolójának magyar íyelvű címet adott: „Micsoda csapás!” A visszavágó eredménye, amikor is Puskás és :sapata otthon 7:1 arányban győzött, már lem is ment szenzációszámba. Az a magyar, aki a legrendhagyóbb sport­­igát kereste ki magának, kétségkívül a Me­xikóban működő torreádor: Jósé Gutto, aki nint Guttmann Arnold látta meg a napvilá­got Nyíregyházán. Harci kedv, akaraterő, kitartás — ez a tit­­xa a Puskás- és Papp-formátumú tehetsé­geknek, a győztes vízipóló- vagy vívócsapa­toknak, az öttusázó allroundzseniknek. Lét­rehozzák a csodát, megmutatják a világnak. Azonfelül vakmerőek. Legkisebb koruk óta. Egy Bécsben élő család sarja — szárma­zását az olvasó találékonyságára bízom — a hírneves Theresianum növendéke. Az eset még az első osztályban történt. Peti, lelkes tornász és sportoló, az intézet uszodájában éppen a fejesugrást gyakorolta, amikor a tornatanár az egész társaságot első ízben so­rakoztatta a szabadban. Zsenge tavaszi nap volt, a fiatalurak az atlétikával barátkoz­tak. A tanár úr magasugrást rendelt el. Peti pillanatnyi habozás nélkül nekifutott és me­rész, tökéletes fejessel landolt a homokban. Nem sokat törte a fejét azon, hogy a homok­ban esetleg más játékszabályok érvényesek, mint a vízben. Félelmet nem ismerve vakon rábízta magát a tanár utasítására és saját szerencséjére. Nyakcsigolyája erősebb volt, mint a tornatanár idegei — így nem történt egyéb, mint hogy a Herr Professor idegösz­­szeomlást kapott. * Puskás Tivadar (1845—1893), a telefonköz­pont és az interurbán beszélgetések feltalá­lója, találmányának gyakorlati kipróbálása­kor, azaz első telefonbeszélgetése alkalmá­val — színhely: Párizs és Budapest — e szóval jelentkezett: „Hallom!” Ez a nemzetközi „hallo” őse és alapja. Így történt, hogy tele­fonon mindmáig egy elferdített magyar szót használ majdnem az egész emberiség. Csak az olasz ugrál ki a sorból és azt mondja a kagylóba, hogy: „Pronto”. * Tudományos sorsfintor: eddig hét magyar tudós kapott Nobel-díjat, de csupán egyet­lenegy közülük saját hazája fiaként — a töb­bi hat kitüntetett nagyság a kitüntetés pil­lanatában már idegen államok polgára volt. Íme a névsor: 1914 — Bárány Róbert, Ausztria. 1925 — Zsigmondy Richard Adolf, Ausztria. 1937 — Szent-Györgyi Albert, Magyarország. 1943 — Hevesy György, Svédország. 1961 — Békésy György, USA. 1963 — Wigner Jenő, USA. 1971 — Gábor Dénes, Anglia. Hogy ki miért kapta meg a Nobel-díjat? Tessék utánaolvasni! Mindent magam csi­náljak? * Az „Egy Hollywood nevű magyar falu” című fejezet tanácsokkal szolgál, hogyan jut az ember Hollywoodba. A különböző le­hetőségek pontokba foglaltatnak. Például: Az ember bevándorló sarjaként, második generációban, egyenesen Amerikában jön a világra. Így nem olyan feltűnő a dolog, és miután az illető felküzdötte magát a csúcsra és egy interjúban szellőzteti magyar szárma­zását, az egészen jól hat. Ez illik Tony Cur­­tisre, Schwarz szabómester fiára; Cornel Wilde kalandorfilmhősre, akinek édesapja az Amerikai—Magyar Társaság elnöke volt; Charles Corvin Tarzan-alakítóra, akinek ere­deti neve Kárpáti Géza; Ernie Kovács elhalá­lozott sztárkomikusra. Ezek és még sokan mások egy ismert mondással gazdagították Amerika anekdotakincsét. Interjúkban ugyanis többnyire így hangzott az első mon­datuk, amely aztán szállóigévé vált: „Szü­leim szegény, de magyar emberek voltak .. Végül e sorba tartozik Hollywood egyik legjelentősebb személyisége: Fred Astaire. Apja, akit még Austerlitznek hívtak, a mai burgenlandi Eisenstadtból vándorolt ki. A várost annak idején Kismartonnak hívták és Magyarországhoz tartozott. * Lehár Ferenc nevét francia ősöktől örö­költe, apja morva, anyja német származású volt, ő maga a magyar Komáromban szüle­tett. Ha autogramot kértek tőle, soha életé­ben nem alkalmazta a Franz Lehár-változa­­tot, ahogyan a világ ismerte, hanem mindig magyarul kanyarította alá a nevét. Közismert tény, hogy fiatal korában édes­apja hivatását vette át: katonakarmester lett. 1899-ben, 29 éves korában, sikerrel mu­tatták be Budapesten „Kukuska” című ope­ráját. Történetesen a bemutató estjén Fe­renc József császár és király is Budapesten tartózkodott. Az udvari vacsoránál Lobko­­witz herceg bátorkodott megemlíteni, hogy éppen most adják elő egy budapesti katona­karmester operáját. Másnap reggel „császár­parádé” volt. Mivel azonban Lehár a pre­mierbankett után túl későn került ágyba, elaludta az ébresztőt, meg a parádét is. Ami­kor ezért bocsánatot kért ezredesétől, az jég­hidegen így felelt: „Kár, karnagy úr, nagy kár — ugyanis Őfelsége érdeklődött maga iránt!” Néhány évvel később Ischlben, a császár nyaralóhelyén bemutatták „A víg özvegy”­­et. A zeneszerző megint csak szóba került az udvari vacsorán. Ekkor Ferenc Jóska bebi­zonyította hírhedt emlékezőtehetségét. „Tu­dom” mondta „ez az a Lehár, aki annak idején Budapesten nem vonult ki .. .” * A magyar zeneszerzők felsorolásánál majdnem megfeledkeztem Schubert Franci­ról .. . Nem kell megijedni, nem estem nagy­zási hóbortba, Franz Schubert természetesen osztrák volt, nem tehetett róla szegény, nem mindenkihez kegyes a magyarok istene. Ha­nem helyette két magyar névvel is szolgál­hatok. A „Három a kislány” című, Schu­bertról szóló és műveit részben felhasználó operett komponistája, Heinrich Berté, fran­ciásan hangzó neve ellenére magyar volt. Éppúgy mint Sigmund Romberg, aki Holly­woodban mint zeneszerző csinált nevet ma­gának. Ennek a Zsigának az volt az erőssége, hogy mások zenéjét átdolgozta. Bosszantot­ta, hogy Schubert csodás melódiáinak szín­padi feldolgozása nem az ő ötlete volt. Alko­tott hát egy „ellenoperettet” Schubertról, amelyet Amerikában sokat játszottak. Rom­berg még a Befejezetlen Szimfóniából is slá­gert csinált benne. * Sziszifuszi vállalkozás minden egyes hí­res magyar felsorolása, mert minden egyes magyar „valaki”, mindegyik ért hozzá, ho­gyan tegye érdekessé magát. Másrészt, ha bárhol a világon valaki felhívta magára a figyelmet, magyar részről költséget és fá-44 <

Next

/
Thumbnails
Contents