Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-01-19 / 1-2. szám
egy női kacsóra és őnagysága ítbabőrös lesz tőle. Csupán egyetlen esetben nincs kegyelem, nem ismernek sem Istent, sem embert Hunor és Magor lovagias utódai: amikor a jómodor szabályai azt követelnék, hogy társaságban ne beszéljünk olyan nyelven, amit más jelenlevők nem értenek. Itt nem használ sírás-rívás-rábeszélés-ráolvasás; ezen már házasságok futottak zátonyra idegennyelvű házastárssal, ezáltal karrierkilátások mentek füstbe; kár a benzinért, a paprika győz az egész vonalon: magyarok mindenkor, mindenhol, kivétel nélkül magyarul beszélnek egymással. Akárha nincsenek is maguk között. Magukon kívül vannak, a részegítő anyanyelv mámorától. „A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” — mondja Máté evangélista. „A test ugyan kész, de a lélek magyar.” — mondom én. * A magyarok általában reakciósak. Ne csóválják a fejüket kérem, nem politikáról van szó, hanem intelligenciáról. Gyors reakcióképességről. Az ilyesmi nem a véletlentől függ, inkább a neveléstől. A kis magyaroknak már az iskolában tornáztatják nemcsak a testüket, hanem az agyukat is. Gyalulják az eszüket. A rádió gyermekadásaiban szójátékokat adnak fel a kicsiknek. A „memoriter”, vagyis kívülről tanulás, amelyet Nyugaton lefitymálnak, odahaza változatlanul dívik. A közlekedési oktatásban arra szoktatják a kisdiákokat, hogy gyorsan szánjanak fel a villamosra, míg Bécsben egy gyermekcsoport ezt hallja felügyelőjétől: „Csak szépen lassan, ne tolakodjunk . ..” Az a képessége, hogy gyorsan kapcsol, valószinűleg jobb vezetővé is teszi a magyar autóst, mint azokat, akik gyors kapcsoláson csupán a pedálokkal meg a fogantyúkkal való bajlódást értik. * Mivel más helyütt a magyar jellem ambivalenciáját, azaz kettészakítottságát hangsúlyoztam, amely azt eredményezi, hogy minden jellemvonás ellenkezője is megtalálható . benne, most nyilván azt várják tőlem, hogy bemutassam a buta magyart is. Sajnálom (persze azért nem túlzottan), de nem szolgálhatok tökéletes szimmetriával. A buta magyar kivételt képez, akárcsak a pedáns, hűvös, vagy homoszexuális magyar. (Habár utolsó állítá- ' som már nem áll biztos lábakon, ami a nagyvilágban divatba jött, azt Árpád utódainak is feltétlenül át kell venniök.) Ha viszont egy magyar ostoba, hallatlan tökéletességre tesz szert ebben a sportágban. Egy 1956 óta Belgiumban élő magyar család minden egyes esetben hazautazik Magyarországra, ha a klán valamely tagja megbetegszik, mivel új hazájában képtelen megértetni magát a bennszülött orvosokkal. Újsághír: Egy 65 éves magyar származású kanadait 60 év után kigyógyították süketségéből. Egy orvos eltávolította azt a vattacsomót a füléből, amelyet anyukája gyömöszölt bele, amikor 5 éves korában fültőmirigygyulladást kapott. T. Anna, a kétszeresen legendás hírű színésznő — nimbuszát egyrészt művészetének, másrészt mesebeli csacska mivoltának köszönhette — 1950 körül villamoson utazott a színházi próbára. A zsúfolt kocsi peronján megpillantotta egyik kollégáját, aki vastag könyvet szorongatott a hóna alatt. A színész udvariasan köszöntötte Anikót, amennyiben néma mosollyal feléje biccentett. Művésznőnk emelt hangon, az utasok feje fölött, diskurzusba kezdett: „Mit olvasol, Zoli?” A férfi kissé zavartan felelt: „Sztálint”. Mire T. Anna, a közlekedési lármát túlharsogva a következő kérdést intézte a piruló Zolihoz: „És milyen? Jó?” Egy bécsi kollega társaságban a következő szavak kíséretében szokott engem bemutatni a jelenlevőknek: „Ez Kőváry úr, foglalkozására nézve író, mint minden magyar.” Az osztrák PEN-Klub főtitkárnője néhány esztendővel ezelőtt hasonló fogalmazásban vezette be magyar vendéglátóinak egy-egy felolvasását: „Üdvözlöm ama ország képviselőit, amely négyzetkilométerenként a legtöbb költőt és írót termeli.” * A világszerte fogalommá vált magyar kabaré erőssége az ellenzékiség volt. Hogy a mindenáron való ellenkezés menynyire átment a műfaj művelőinek vérébe, azt Kőváry Gyula bizonyította be egy ízben, aki nemcsak az édesapám, hanem a magyar kabaré egyik megalapítója, továbbá könnyen felfortyanó ember volt. Egyik műsorának próbáin, amelyben színész, konferanszié, szerző és rendező gyanánt működött közre, utóbbi minőségében sok mérge volt egy kollégával, aki mindig elkésett a munkából. Amikor ez vagy tizedszer fordult elő, úgy összeszidta í fegyelmezetlen frátert, hogy a ház belerengett „Nem tűröm tovább ezt az arcátlanságot!' förmedt az illetőre. „Feltartod az egész tár sulatot! Elegem van az átlátszó kifogásaidból Ha mégegyszer elkésel a próbáról, kihajíta lak!” A bűnös lesütött szemmel csak ennyit rebegett .„Tökéletesen igazad van.” Apámat a vádlott belátása meghökkentette Kihozta a sodrából, hogy ez a senkiházi meg akarja szakítani szépen ívelő dühkitörését. Ai asztalra csapva így bődült el: „Nincs igazam!’ # A magyar pincér világszerte fogalom- Gyorsabb, mint külföldi kollégái, barátságosabb, mint odahaza maradt kollégái, mindig azt hozza, amit a vendég kíván és annyit számol, amennyit akar. Alapjában véve szívesebben maradt volna otthon, de külföldön könnyebben boldogul. Ennyit előszó gyanánt a következő igaz történethez : A világhírű párizsi Café de la Paix-ben egy magyar turista rájön, hogy a pincér honfitársa. „Ez igen — szól elismerően a főúrhoz. „Maga aztán bizonyára nagyszerűen beszél franciául!” Erre a pincér: „Egyáltalán nem, uram. Ha a francia tudásom rendben volna, nem itt dolgoznék, hanem a Margitszigeti Nagyszállóban!” * A magyar nő erényeit világszerte elismerik és irigylik. A magyar nő ellenállhatatlan és szeretnivaló, utánozhatatlan és bűbájos, és finom és elegáns és okos és humoros és egyáltalán tökéletes, na! Csak egyetlen borzasztó hibája van: ő az, aki mindig újabb magyarokat hoz a világra. * Arra a körkérdésre, hogy „Ön szerint ki a leghíresebb magyar?” 100 külföldi válasz közül legalább 99 egy sportoló nevét tartalmazná. A legtöbben Puskás öcsire szavaznának, vagy Papp Lacira. Barna Viktort, a hajdani asztalitenisz-bajnokot már alig emlegetnék. Pedig ő volt minden idők legsikeresebb sportolója. Nemcsak odahaza, hanem világszerte, a sport egész történelmében. Nem kevesebb, mint 22 világbajnoki cím fűződött a nevéhez; közülük ötöt egy személy ben, 17-et csapatban érdemelt ki. Az egykori lovasnemzet ugyan időközben leszállt a magas lóról, de a sport területén ismét nyeregben ül. Egy csomó nyeregben. Ha Magyarország lakosainak számát összevetjük a rivalizáló országokéval, ez a kis nép a modern idők legtöbb olimpiáján fölényesen legyőzte az egész világot. De ilyen aritmetikus kunsztstiklik nélkül is mindenkor a csúcson foglal helyet Hungária. A nemhivatalos, ám minden alkalommal nyilvánosságra hozott nemzetértékelés szerint a paprikások, ahogyan a külvilág csúfol bennünket, eddig két ízben, mégpedig Berlinben (1936) és Helsinkiben (1952) a 3. helyet érték el a ranglistán. A magyar sporthírnév további állomásai a világ- és Európa-bajnokságok. A legérdekesebb eredmények egyikével a magyar öt- \ tusázók dicsekedhettek 1965-ben Lipcsében, £ 43 r
