Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-06-22 / 13. szám

Säo Pauló a világ egyik legdinamikusabban fejlődő városa. (1950-ben 2 millióan éltek ott, ma pedig több mint 13 millió a lakosainak száma.) Számunkra azért kiemelkedő jelentőségű ez a metropolisz, mert mintegy ötven-hatvanezer, egyes becslések szerint százezer magyar található itt. S ami még fontosabb, az itt élők kolóniát alkotnak, közösségi életet élnek. Ebben részt vesznek a különböző egyházi szervezetek, kulturális és egyéb egyesületek, cserkészcsapatok, tánccsoportok, színjátszók, stb. Aki Magyarországról érkezve belecsöppen ennek a kolóniának az életébe, úgy érezheti magát, mint Budapesten. Délben magyar vendéglőben ehet, délután magyar cukrászdában értesülhet arról, mi újság itt Säo Paulóban és otthon, Pesten, este baráti körben hallgathatja és vitathatja meg a legutóbbi pesti rádiókabarét. Ha akarja, a hétvégét is magyar klubban töltheti. Részt vehet magyar nyelvű katolikus misén, református istentiszteleten, de működik evangélikus közösség és izraelita hitközség is. Megvásárolhatja a magyar újságokat és könyveket.

„Itteni történelmünk még feldolgozásra vár"

Országh István jól ismert alakja a Säo Pauló-i magyar kolóniának, Szinte minden rendezvényen feltűnik hófehér haja. Hatalmas termete, öblös hangja azonnal a társaság középpontjává teszi. A hatvanas éveiben járó férfi egyik hobbyja a brazíliai magyarság történetének kutatása. Erről kérdeztük meg őt, a Säo Paulo egyik elővárosában levő otthonában.

Előre kell bocsátanom — kezdte —, hogy az itteni magyarság történetének kutatásával, feldolgozásával nem csak én foglalkozom, hanem Tóth László, a Brazil—Magyar Segély egylet vezetője és az itteni magyar bencés kolostor egyik papja, Hets Aurélián is. Sajnos, az utóbbi évtizedek magyar vonatkozású történetéről nem készült olyan átfogó tanulmány, mint amilyent 1938-ban, a Magyarok Világkongresszusa alkalmából adtak ki itt Säo Paulóban. Az akkori magyar konzul, dr. Boglár Lajos szervezésében készült 130 oldalas könyv részletesen ismerteti a brazíliai magyarság addigi történetét.

Jelentősebb számban először az 1849. utáni szomorú időben érkeztek bevándorlók. Ezt a „hullámot” ma is Kossuth katonái néven emlegetjük. Nyomát már csak — érdekes módon — a telefonkönyv őrzi: több száz Hungaro, Ungheria, Ungaro nevű előfizetőt találunk benne. Ezek mind a negyvennyolcasoknak a leszármazottai, még ha sokan közülük nem is tudnak róla. Ugyanis a brazil állampolgársági törvény szerint a honosítás alkalmával az illetőnek joga van egy új, brazilok számára ismerősen hangzó nevet választani. Akik a Hungría — azaz Magyarország — nevet, vagy annak valamelyik variációját választották, magyarságukhoz való ragaszkodásról tettek tanúbizonyságot.

Ma már megállapíthatatlan, hogy ekkortájt hány magyar is érkezett Brazília földjére. Miért? Néhány éve a Säo Paulótól három órányi járásra található Americana városkában jártam. Ezt az Egyesült Államok konföderációs hadseregének ide emigrált katonái alapították. S a temető tele van magyar neveket tartalmazó sírkövekkel: Horváth, Kiss, Nagy stb. Ki tartja őket számon, mint magyarokat?

Az első világháború utáni időkben ide érkezett magyarok számát se lehet megállapítani. Még hozzávetőlegesen sem, hiszen a régi osztrák—magyar monarchia egész területéről érkeztek magyarok, de a statisztika csak a trianoni határok közül érkezetteket tekintette magyarnak. A lényeg az: az első világháborút követően alakult ki a jelentős brazíliai magyarság, s itt Säo Paulóban a körülbelül harmincezer fős magyar kolónia. A ma itt élők legidősebbjei ekkortájt telepedtek le Säo Paulóban és környékén. Ezeknek a bevándorlóknak többsége gazdasági okokból hagyta el Magyarországot, s itt egy részük megtalálta az Eldorádót, a korlátlan lehetőségek országát. Mert az egyszerű, kétkezi gyári munkásokból néhány év

15