Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-01-19 / 1-2. szám
mány e korszakot illetően. Vajon hiteles-e ez az ábrázolási módszer? — A hitelesség nem műfaj kérdése. Hogy mégis szabad-e erről a korról így beszélni? Én hiszem, hogy a szatirikus, groteszk ábrázolás kegyetlenebb, mint a realizmus. A filmtörténet is bizonyítja ezt. Chaplin Diktátora a fasizmus leleplezése, Hitler egyenesen meg akarta öletni érte a művészt. Öt jobban .sértette a fcinevettetése, mintha tragikusan ábrázolták volna tevékenységét. Vagy itt van Lubitsch Lenni, vagy nem lenni című frenetikus vígjátéka, a nácizmus idején a lengyel ellenállás történetéből. Persze nem lehet egyegy filmtől, vagy egyéb műalkotástól számon kérni egy tudományos elemzés összetettségét, körültekintő árnyaltságát. De az ötvenes évek korszakának filmes feldolgozása, Makk Károly Szerelem, Mészáros Márta Napló gyermekeimnek, Gábor Pál Angi Vera, Kovács András Ménesgazda című munkája, és még jónéhány, azért már részletekbe menő keresztmetszetét nyújtja e komák. E bírált módszer mellett szólhat az is, hogy például A tanú című filmemet évekig vetítették teltház mellett. A Te rongyos élet című is már millió nézőszám felé közelít. És ezért a filmek hatásosságának nem lebecsülendő mércéje mégis az, hogy hányán váltanak jegyet a moziba. — ön mindig is a filmszakma valamelyik irányítói székében ült, jelenleg a Dialóg filmstúdió vezetője. Egyik nyilatkozatában A régi idők focija című filmből Minarik mosodás sóhaját idézte: „kell egy csapat...” Sikerült-e csapatot kovácsolnia, és ma milyen elvek szerint irányít? — Ki kell igazítanom: nem ültem mindig párnázott széken! 1956 után négy évig éppenséggel semmilyen széken sem ültem. Ez aztán előfordult még egyszer-kétszer. Nos, ez a stúdió szinte a „kezdő csapatra” épül: Makk Károly, Kovács András, Fábri Zoltán, Szász Péter, aki sajnos már örökre itthagyott bennünket. Stílusosan szólva már „cseresorunk” is van, igen tehetséges fiatalokból, Szurdi András és Xantus János már ígéretes művekkel bizonyítottak. Xantus Eszkimó asszony fázik című filmje a Magyar Játékfilmszemle után a külföldi kritikusok és szakemberek elismerését is elnyerte. Szándékunk olyan magas művészi színvonalú filméket készíteni, amelyben a közönség is örömét leli. — Ezzel el is érkeztünk a magyar film és a közönség kapcsolata témájához. Vajon mi lehet az oka, hogy ebben a változó viszonyban és megítélésben, most ismét elpártolt a honi filmektől? — A hatvanas években, a magyar film fellángolásának idején, azt hiszem teljes volt az összhang a nézők és a gyártók között. Ezt úgy értem, hogy azok a témák szerepeltek a vásznon, amelyeket a közönség joggal akart látni. Én ma is a teli mozi híve vagyok. Nem szégyellem kimondani, hogy profi módon előállított szórakoztató filmeket kell készíteni! Nem értek egyet az „önmegvalósító”, az alig néhány emberhez szóló, úgynevezett szerzői filmekkel. A közelmúltban végignéztem egy filmet az egyik budapesti moziban — ötödmagammal. A végére csak hárman maradtunk, abból az egyik a jegyszedő volt! És meg kell mondanom, hogy felmentettem a 1. Bacsó Péter 2. Mese a 12 találatról (Darvas Iván és Ruttkay Éva) 3. Jelenet a Tegnapelőtt című filmből (középen Igó Éva) 4. A tanú (Kállay Ferenc és Öze Lajos) 5. Te, rongyos élet (Udvaros Dorottya és Kern András) FOTO: MAFILM közönséget. Ennek a jelenségnek az okait nehéz lenne csokorba szedni. Én Horger Antal-komplexusnak nevezem azt a tényt, hogy néhányan nem értik ugyan azt a forgatókönyvet, amellyel az ifjú titánok ostromolják őket, de nehogy konzervatívnak tűnjenek, inkább engedélyezik a megvalósítását. A mi stúdiónk ennek eddig ellenállt, ezt bátran elmondhatom! — Érződik ez azon, hogy a magyar játékfilmtermés 20-25 alkotása közül a Dialóg stúdió másoknál többet készített volna? — Nem. Ilyesfajta értékelés, vagy ösztönzés nem létezik. Persze amit elmondtam, az annyit jelent, hogy stúdiónknak nem voltak látványos, nagy bukásai. De azt a forgatókönyv és rendező ismeretében sem garantálhatja senki, hogy kiemelkedő alkotás születik. Akkor Hollywoodban csak remekműveket gyártanának. Csupán megbecsülni lehet, hogy körülbelül mi várható el a közreműködőktől. A többi titok. Xantus János elsőfilmes rendező, Az Eszkimó asszony fázik banális szerelmi háromszögre épül, mégis világsiker. Mert az a mód, ahogyan a témát megragadta, egyénivé tette a művét. — Az utóbbi években egyre gyakrabban készítünk koprodukcióban filmeket külföldi partnerekkel. Ez a magyar film jóhírének, rendezői felkészültségének köszönhető, vagy csak olcsóbb Magyarországon gyártani, mint külföldön? — Erről nem lehet általánosságban beszélni. A közös gyártás nem intézményesített, tehát esetleges, alkalomszerű. A témák és a közreműködők tekintetében sok az erőltetettség. Szabó István Oscar-díjas Mephistója a szerencsés koprodukciók sorából való, ahol a külföldi partner hozza a témát, Klaus Maria Brandauert, és így tovább. A koprodukciós gyártási költség pedig annyiféle rezsivel terhelt, hogy olcsónak egyáltalá nem mondható. Mégis népszerű Filmgyáron belül, mert a magya résztvevők anyagi juttatása lénye gesen magasabb. — Miközben kritikusok szerin a magyar filmek átlagszínvonal csökkent, addig világszerte siker rel vetítik filmjeinket. Szabó 1st ván rendezői sorozata, az ön po litikai témájú alkotásai, Mészáro Márta Napló gyermekeimnek cí mű filmje „betört” a tengeren túli mozikba is. Ezt mivel magya rázza? — A hazánk iránt megnöveke dett általános érdeklődésen túl ta Ián az az önkritikus hagvétel érdekli az embereket, amely filmjeinkből kicsendül. Azt hiszem ezek a filmek hiteles képiét nyújtanak arról, mi történik itt, Közép-Kelet-Európában, közelebbről Magyarországon. Másrészt úg> vélem, jól elkészített filmek ezek azok is megértik, Becstől New Yorkig, akiknek nincsenek mélyebb társadalmi, történelmi ismereteik rólunk. Magam is részt vettem a vetítéseken és az azt követő beszélgetéseken és mindenhol őszinte érdeklődést tapasztaltam problémáink iránt. Montrealban egyszer egy sörgyár klubjában találkoztam ott élő magyarokkal. Kérdések özönét zúdították rám, de semmiféle rosszindulat, illojalitás nem vegyült a beszélgetésbe. És ennek egyik legfőbb oka, hogy mi magunk is őszintén tesszük fel kérdéseinket! LINTNER SÁNDOR 39
