Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-06-08 / 12. szám
lődő cukrászdát Emile Gerbeaud-nak, akkor harmincesztendős, de már ismert svájci cukrásznak. Gerbeaud — feleségével Esther Ramsgerrél együtt, aki maga is egy cukrász lánya volt — az elkövetkező esztendők során megalapozta a „Kugler Henrik utóda Gerbeaud” — vagy rövidebben Gerbeaud — „teaszalonjának” és cukrászdájának világhírét. Gerbeaud sikere három tényezőnek volt köszönhető. Mindenekelőtt annak, hogy a magyarok közismerten szeretnek jól élni. A régi mondás szerint „Szegények vagyunk, de jól élünk”. Másodszor: Gerbeaud-ék remek mesterségbeli tudásának és abbeli igyekezetének, hogy tökéleteset nyújtsanak. Három Kugler- és Gerbeaud-nemzedék és két Ramsger-nemzedék hagyományaiban gyökerezett a Gerbeaud-házaspár teljesítménye. Kugler tette népszerűvé Magyarországon a kicsiny, krémmel töltött, cukormázzal bevont süteményeket. Olyannyira az ő nevéhez fűződik magyarországi elterjedésük, hogy míg e süteményfajtát világszerte „mignon”-nak nevezik — a párizsi Mignot cukrász után — Magyarországon sokáig „kuglernek” hívták az apró édességeket. Gerbeaud kreálta állítólag a konyakos meggyet; bonbonjai világhírnévnek örvendtek. A „Gerbeaud” népszerűségének harmadik — talán legfontosabb — tényezője a kellemes környezet volt, amit vendégeinek nyújtott. Itt mindenki jól érezte magát. A bútorok, a dekoráció, a szép porcelánok és evőeszközök, a remek kiszolgálás, mind-mind hozzájárultak a sikerhez. A Gerbeaud jelképpé vált — még a magyar szókincsnek is része lett „Zserbó” formájában. Amikor 1909. november 19- én a Gerbeaud cég ezüstjubileumát ünnepelték, az ezen alkalomból rendezett bankett során — egykorú újságcikkek szerint — „nagy derültséget keltett” az egyik ünnepi szónok, aki Ádám és Éva bűnbeesésének „hiteles történetét” úgy fogalmazta meg, hogy amikor Ádám habozott, vajon megízlelje-e a tiltott gyümölcsöt, Éva azzal vette rá, hogy megjegyezte, „Egyél belőle, Ádám, nyugodtan, Gerbeaud-tól való”. A Gerbeaud cukrászdát 1948-ban, más cégekhez hasonlóan államosították és 1950-ben nevét Vörösmartyra változtatták a térről, ahol működik. Sokan azt hitték, hogy a névváltoztatásnak politikai oka van. A Gerbeaud vendégei jobbára arisztokraták, földbirtokosok, középosztálybeliek voltak, akiket a kormányzat nem kedvel — mondták. Ám harminc esztendővel később, 1982-ben Reményi Gyenes István a Magyarország hasábjain közölt cikkében elmondta a névváltozás igazi okát. A magyar hatóságok meg akarták tartani a cukrászda eredeti nevét — ahogy például a Gundel-étterem esetében történt. Két Gerbeaud-örökös azonban, aki svájci állampolgár volt és Svájcban élt, a nemzetközi jogszabályok alapján ragaszkodott ahhoz, hogy a Gerbeaud név használatáért jelentős összeget fizessenek konvertibilis valutában. A Gerbeaud név tehát ezt követően pénzügyi — nem politikai okból változott Vörösmartyra. Utóbb tárgyalások kezdődtek a jelenlegi Gerbeaud-örökösökkel — akik Brazíliában, az Egyesült Államokban és Magyarországon élnek, s létrejött a megegyezés 1984. március 16-án, a Gerbeaud-centenárium napján végül is ismét megjelenhetett a cukrászda homlokzatán a Gerbeaud név. Meghívtak, hogy vegyek részt az ünnepségen, de a meghívás egy órával az ünnepség kezdete előtt jutott el hozzám, Oxfordba, így csak táviratban közölhettem jókívánságaimat. A beszámolók szerint bensőséges, emlékezetes — sokakban nosztalgiát ébresztő ünnepség volt. A fiatal felszolgálónők, a hagyományos hosszú, fekete ruhákat viselték, fehér csipkeköténnyel. Gyönyörű teáskészletek, régi bonbondobozok voltak láthatók, sőt egy 1910-ből való negyedkilós csokoládétábla is! „Chocolat fin Santé, No. 502.” felirattal. A Magyar Vendéglátóipari Múzeum adta kölcsön a relikviákat erre az alkalomra. A tárgyalások során a Gerbeaud-örökösök tudtommal csupán egyet kértek: azt, hogy a Gerbeaud cukrászda minden szempontból tartsa a hagyományos színvonalát. Nyilvánvaló, hogy nem lehet — nem is érdemes — a múltat visszahozni: a szokások, az ízlések változnak — még a felhasznált anyagok sem ugyanazok. Ám a beszélgetés során, amelyet Ágoston-Reich Máriával, a Gerbeaud cukrászda igazgatónőjével folytattam, az volt a benyomásom, hogy munkatársaival együtt mindent elkövetnek, hogy valóra váltsák a Gerbeaud-örökösök elvárásait — s mindazok reményeit, akik szemében a Gerbeaud név a tökéletességet jelenti. Ta^ Ián nemsokára eljön az idő, amikor a Gerbeaud vendégei a Michelin útikönyv híres mondását fogják hangoztatni: „Megér egy utazást!” KÜRTI MIKLÓS FOTO: FÉNYES TAMÄS 25 T I
