Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-06-08 / 12. szám
vri'i'íí Szép volt, Vidi! Tíz éve nem került olyan kedvező helyzetbe magyar kupacsapat az európai labdarúgótornákon, mint most a székesfehérvári Videoton. Az UEFA torna döntőjébe jutott, ahol oda-vissza alapon, a világhírű Real Madridot kapta ellenfélnek. A „Vidi”nek becézett együttes az egyik legnagyobb magyar híradástechnikai gyár reprezentánsa, s az utóbbi hónapok nagyszerű eseményei révén a cég legnagyobb reklámozója is. Tavaly ősszel nem a legjobban rajtoltak. A fehérvári stadionban a Dukla Praha együttesét fogadták. A csehszlovák együttest mindössze 1—0-ra győzték le, s ez bizonytalanná tette a magyar együttes továbbjutását. Csupán Kovács Ferenc edző bizakodott abban, hogy Prágában jó védekezéssel sikerrel vehetik az akadályt. így is történt (0—0 volt az eredmény), s a csapat a következő fordulóba jutott. Már ekkor feltűnt a higgadt és a magyar csapatoknál az utóbbi években oly sokat hiányolt fegyelmezett játék. Mindez jórészt Kovács Ferenc érdeme. Amikor a Videoton a Paris St. Germain világsztárokkal teletűzdelt csapatát kapta következő ellenfélnek, mégiscsak kevesen bíztak a gyári csapatban. Ám az együttes parádésan szerepelt. A Pare des Princes stadionban különlegesen jó játékkal 4—2-re nyert, méghozzá úgy, hogy már 4—0-ra vezetett... A visszavágó így aztán csak formalitásnak ígérkezett. De mégis emlékezetes maradt, mert meg kellett ismételni a 70. percben leereszkedett hatalmas köd miatt. A Videoton mindkét meccsen győzött, így magabiztosan lépett előre, s egycsapásra európai hirt szerzett. A stílusos és egyben rámenős játékáról híres Partizán Beograd együttesével szemben a következő fordulóban olyan előnyt harcoltak ki az első, a fehérvári összecsapáson (5—0), hogy nyugodt szívvel viselhették el a visszavágón elszenvedett 2—0-ás vereséget. Ezen a mérkőzésen Szabó volt a főszereplő, a középcsatár négy gólt szerzett csapata öt találatából. Az első három kupatalálkozón ismert csapattá előlépett Videoton azonban szorongással várta a következő sorsolást, hiszen csak erős ellenfelet kaphattak. Aggodalmuk érthetőnek és jogosnak tűnt, amikor megtudták: első tavaszi ellenfelük, a világhírű Manchester United gárdája. Sokan mondogatták ekkoriban a magyar szurkolók körében, hogy „a Videotonon már csak a csoda segíthet’. Csodák nincsenek, ám a Vidi rettenetes nagy csatában, különleges védekező szisztémával mindössze 1—0-ra kapott ki az Old Trafford stadionban lejátszott első meccsen. így ismét reménykedve várhatta a folytatást. Az angolok feltűnően magabiztosan érkeztek a viszavágóra, még edzést sem tartottak a Budapesttől 54 kilométerre levő város pályáján. Csak egy órával a találkozó kezdete előtt érkeztek és úgy kezdték a játékot, mint akik biztosak abban, hogy csak ők juthatnak tovább. Ám a Videoton megint cáfolt. Kovács tréner ókos manővereivel összekuszálta az angolok számításait, és taktikailag is sikert aratott csapatával. Ugyanis ismét védekeztek, s gyors ellentámadásaikkal sokszor keltettek zavart a manchesteri csapat soraiban. A Vidi a rendes játékidőben 1—0-ra nyert így kétszer 15 perces hosszabbítás következett. Ez nem hozott döntést, 11-es rúgások következtek, amelyben a Videoton bizonyult jobbnak. Vadász belőtte a döntő büntetőt, s így a Manchester United vereséggel távozott. A Manchester elleni siker után a döntőbejutás reménye is felcsillant, hiszen az új ellenfelet, a Zseljeznicsar Szarajevó együttesét korábban épp úgy minősítették, mint a Videotont. Azaz: „jó kis csapat, de semmi különös”, A magabiztosság azért is érthető volt, mert a Videoton a Manchester ellen tartalékos összetételben is sikeres volt, két „sztárját” — a villámgyors Májért, a kiválóan osztogató Csongrádit — is nélkülözte sérülések miatt. Az első fehérvári találkozáson 30 ezer néző előtt 15 perc alatt kétgólos előnyre tettek szert. Ekkor kissé csökkentettek az iramon, a szarajevói együttes néhány rendkívül képzett futballistájának jóvoltából átvette az irányítást, 2—1-re szépített, s az idegenben lőtt góljával (ez az összesítésben előnyt jelent) kedvező helyzetbe jutott. Szerencsére Vadász ismét a legválságosabb pillanatban bizonyította képességeit, távoli nagy lövéssel 3—1-re alakította a végeredményt. Különleges csata következett Szarajevóban. A körömszakadtáig védekező Videoton ellen a Zseljeznicsar jórészt egy kapura játszott, ám csak a befejezés előtt 17 perccel alakította 2—0-ra az eredményt (ami a továbbjutást jelentette volna számukra). A magyar együttes klasszisára, játékosainak bátorságára jellemző módon, még időben képes volt a sebességváltásra és három perccel a befejezés előtt Csuhay góljával 2—1-re módosult az eredmény. Ez a Videoton döntőbe jutását jelentette. A döntőben a Vidi és a Real Madrid a kiírásnak megfelelően kétszer találkozott. Az első, fehérvári kilencven perc vendéggyőzelmet hozott. A spanyolok a Sóstói stadionban nagyszerű játékukkal helyenként a régi nagyok emlékét idézték. A fehérvári együttes viszont a sérült Csongrádi és Májer, valamint a sárga lapjai miatt pihenőre kárhoztatott Szabó nélkül meglehetősen bátortalanul játszott. A lelkes közönség azonban a spanyolok 3—0-ás győzelme ellenére megtapsolta kedvenceit. Madridban, a híres Bernabeu stadion százezer nézője a diadalra készült, hiszen a fehér mezesek az előny birtokában gólzáport vártak. A Vidi azonban teljes csapattal, a felgyógyult emberekkel és Szabóval kiegészülve pompásan játszott. Disztl Péter még Valdano tizenegyesét is kivédte, s a magyar védelem áttörhetetlennek bizonyult. Májer négy perccel a befejezés előtt, pompás lövéssel vette be Miguel Angel kapuját. A Videoton győzött Madridban, a Bernabeu stadionban, s ezzel kupaszerepléséhez méltón, nagyszerűen búcsúzott. SZABÖ FERENC A Videoton csapata Madridban, a Bernabeu stadionban: álló sor (balról) Disztl Péter, Szabó, Csuhay, Novath, Disztl László, Végh, guggolnak: Májer, Vadász, Burcsa, Horváth, Csongrádi fotó: farkas József 21
