Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-06-08 / 12. szám
JUGOSZLÁVIAI MAGYAR NÉPMESÉK A VIRÁGOK KOLTOJE Az Újvidéki Egyetem magyar irodalmi tanszékén évtizedes kutatómunka előzte meg azt a kétkötetes válogatást, amely most a pesti könyvpiacon napvilágot látott, Penavin Olga szerkesztésében. Az impozáns kiadvány Jugoszlávia magyarlakta községeiben gyűjtött mesékből, trufákból, hiedelemmondákból, igaz történetekből, nagyotmondó hazugságokból, sárkánymesékből, betyárhistóriákból, eredetmondákból, csalimesékből áll. A két vaskos kötet tanúsága szerint a mesék sohasem egyformák, de az igazán élő mesék még évtizedek-évszázadok múlva is föllelhetők a népi emlékezetben, esetenként úgy, hogy olykor még „élő valóságként” tudnak róluk napjainkban is. Azonban a mesék életútját vizsgálva figyelmeztetőek azok a tények, melyek az irodalmiasodásra, a személytelen előadásmód terjedésére, a hitelességvesztésre utalnak. Ugyanis a mese, miként a ballada vagy a dal is, a falusi-kisközösségi kommunikáció rendszerében termő emberi közlemény, amelyet az előadó alkotó változtatással ad át, s legtöbbször hagyományos munkatevékenység vagy együttlét alkalmával hangzik el. S bár nincs véglegesen lezárt szövegű mese, a környezeti hatás, a személyes átélés nélkül jóval szegényebbek a változatok, íznélküli az előadásmód. Ortutay Gyula már 1960-ban fölhívta a figyelmet arra: a mesemondók közönsége megcsappant, a mesélők elmagányosodtak, ezért létszámuk is erősen csökkent, a mesélések alkalmai is ritkulnak. Már kevesebb változat születik egy-egy történetből. A szülők és nagyszülők nem érnek rá, a gyerekek már kamaszkorukban is alig emlékeznek a mesékre, az egyetemisták többsége már nem is érti, mire való a mese. A megfogyatkozó mesedélutánok, az elmaradozó mesehallgatók, a mesélő kedvet már nem pezsdítő közösségek akaratlanul is a mesék eltűnését, a hagyományőrző emlékezet lassú elmúlását segítik elő. Penavin Olgának és tudós munkatársainak ez az antológiaszerű, történeti keresztmetszetet is nyújtó színvonalas gyűjteménye nemcsak értékmentés, nem is csupán izgalmas szellemi kalandok segédanyaga, de kiemelkedő tudományos teljesítmény. Közzététele az Akadémiai Kiadó hagyományaihoz méltó vállalkozás, mely egyebek között arra is reflektorfényt vet, mennyi még a gyűjtetten érték, a megismerésre méltó kultúrkincs. Penavin Olga könyve tehát figyelmeztetés is egyben, s nem utolsó sorban nekünk szóló figyelmeztetés: mielőtt végleg elfelednék, érdemes volna összegyűjteni a külföldön élő magyarság még megőrzött meseanyagát is! A. GERGELY ANDRÁS Budapesten, a Felszabadulás téri aluljáró virágüzletében, a naponta százával megforduló vevők közül talán senki sem tudja, hogy a világ egyik legjobb virágkötőnője fogadja őket, aki 1982-ben, a hamburgi Virágkötészeti Világkupán, a kézicsokor-készítésben első helyezést ért el. — Hogyan lett virágkötészeti versenyző? — kérdezzük a harminc év körüli fiatalasszonyt, Lippert Tamásnét. — Az 1980-as budapesti mezőgazdasági kiállítás keretében virágkötészeti versenyt is rendeztek. Ez volt az első versenyem s megnyertem a fődíjat; részt vehettem egy nemzetközi versenyen. Azóta indulok külföldi versenyeken is. Sok országban nagy hagyományai vannak az ilyesfajta vetélkedőknek. Az Interflóra például minden évben megrendezi a Világkupát, ez a legrangosabb találkozó. — Hogyan zajlik le egy ilyen verseny? — Különböző kategóriákban indulhatunk. Az idei Világkupán, amelyet ez év augusztusában rendez Detroitban az Interflóra amerikai szervezete, az FTD, lesz például asztaldíszítés, menyasszonyi csokorkészítés és így tovább. — Maradjunk az asztaldíszítésnél. Ez hogy történik? — A kiírás szerint egy kétszemélyes vacsoraasztalt kell feldíszítenem. Nemcsak a virágokat, hanem a textíliákat — asztalterítő, szalvéták —, az evőeszközöket, a díszítő elemeket is nekem kell összeválogatnom. Természetesen úgy, hogy ne csak szépek legyenek, hanem harmonizáljanak is egymással, s romantikus hangulatot teremtsenek. — A verseny két részből áll. Napközben, a kevésbé látványos eseményeknél csak a zsűri van jelen. Este viszont, óriási közönség előtt, ragyogó show-műsor keretében zajlik le. Hamburgban például a párizsi Lidó-mulató szólótáncosnője lépett fel. Bizonyára remek előadás lesz augusztus 21-én a detroiti Ford-auditóriumban is. És remélem, most is lesznek a nézők között magyarok. Már csak azért is érdemes eljönniük, mert láthatnak magyar virágbemutatót is „Az én hazám" elnevezésű kategóriában, amelyben mint mindig, ezúttal is részt veszek. — Létezik virág-világdivat? — Igen. Most például ismét divat a virágszín. Néhány éve ugyanis uralkodóvá váltak a díszítő zöldek, elnyomva magukat a virágokat. Most ismét ezek lettek a főszereplők és a romantikus lett a divat. Mert a virágkötészetben is léteznek a művészeti irányzatok. Lehet romantikus és lehet szecessziós csokrot kötni, attól függően, hogy rózsát választunk vagy liliomot. S az a véleményem, hogy a virág is része esztétikai környezetünknek, harmonizálnia kell a virágvázával, a szobabútorral. S ha egy menyasszonyi ruha romantikus stílusú, akkor romantikus hatású virág illik a lány kezébe. Számomra egy szép virágcsokor is valóságos művészi alkotás ... (p.) FOTO: GÁBOR VIKTOR 18
