Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-06-08 / 12. szám

hazafiságuk puszta szólam, sokat emlegetett becsületük csupán tar­talmatlan illemkódex, az uralko­dóhoz való hűség merő önzés, buz­gó katolicizmusuk pedig a tudat­lan emberek feletti uralmuk esz­köze, akkor nem tudtam tovább elviselni azt a környezetet és ott­hagytam őket.” — Mi a véleménye az önt ala­kító Básti Juli és a férjét játszó Bács Ferenc színészi munkájáról? — Mindketten rendkívüli színé­szek, Básti talán jobban játszot­ta fiatalkori énemet. Ráérzett „akaratos” egyéniségemre. Bács pedig teljesen illúziókeltő volt. Ahogy evett, ivott, a mozgása egészen a férjem alakját idézte. — Melyek azok a jelenetek, amelyekben úgy érezte, emlékei­vel teljesen megegyezve jelenítet­ték meg a történteket? — Ilyen volt a családi étkezé­sek hangulata. Anyám mindig késve érkezett, és mindig újságo­kat hozott magával, amiket az asztalnál olvasott. A vadászatok miliője is tökéletes volt. De leg­jobban talán az a jelenet egyezett emlékeimmel, amikor harmadik gyermekemet várva betegen fe­küdtem egy igen kedves kis sváb­hegyi villában. Annyira le voltam gyengülve, hogy azt hitték, tény­leg meghalok. A szomszéd szobá­ban imádkoztak és én szinte ön­kívületi állapotban azért remeg­tem, hogy férjem visszaérkezzék Bécsből. Amikor végre megérke­zett, felültem az ágyon, abban a pillanatban megnyugodtam és job­ban lettem. Ez az a jelenet, ahol igazán úgy éreztem, mintha em­lékeim pontos mását látnám, és ta­lán éppen ezért érzem úgy, hogy Básti Juli ebben a jelenetben ját­szott a legtökéletesebben. Az emlékek felidézése, szemmel láthatóan elárasztotta az Elnök­asszonyt. Sok kérdésünk maradt még, elsősorban franciaországi, vence-i alapítványáról. De arra kért, erről most ne beszéljünk. „Majd legközelebb” — tette hoz­zá. BODNÁR JÁNOS Andrássy Katinka Kevés olyan ember él a Föl­dön, akinek életét megszólításain keresztül fűzhetjük láncra — és ebből kialakul sorsa, életútja. Grófkisasszonynak született, majd grófnő lett belőle; szólítot­ták elvtársnőnek; családja Ka­tusnak becézte. Házassága után nemsokára Elnökasszonynak szó­lították, s mivel férje a „vörös gróf” nevet kapta, lett belőle vö­rös grófnő. Ezzel a címmel készített róla filmet Kovács András. A 93 éves Elnökasszony (ma így szólítják) budai lakásában fogadott. A régi fényképekről megismert Andrássy Katinka szeme ma sem vesztett fényéből. Amikor a róla készült filmről kérdezem, elsősorban az érdekel, milyen érzés látni élete történetének filmváltozatát, ahol számára a „mérce” szinte kizáró­lag a megélt események, történe­tek, sőt a történelem emlékeivel való azonosság lehet. — Először is — és ezt a forgatás elején Kovács Andrásnak is hang­súlyoztam — nem rólam, hanem férjemről, Károlyi Mihályról kel­lene filmet készíteni, mert az ő életregénye sokkal érdekesebb. A rendező erre azt válaszolta: „A maguk élete annyira összefonó­dott, hogy ez a film éppen úgy szól Károlyi Mihályról, mint And­rássy Katinkáról”, s így az én történetemen keresztül tulaj don­­képpen a kettőnk kapcsolatán kí­vül az ő történetét is elbeszélheti. — Mennyire tudja ön ezt a fil­met elfogulatlanul megítélni? — Nagyon boldog vagyok, hogy ez a film elkészült. Nekem tetszik. Vannak részek, amelyek az én megítélésem szerint fonto­sabbak, kiemelésre alkalmasab­bak lehettek volna, vagy éppen kevésbé fontosak. A film alapját az Együtt a forradalomban című életrajzi könyvem szolgálta, tehát főleg ebből készült a forgató­­könyv. — Kovács András szerint a Vö­rös grófnő történelmi film, de bi­zonyos értelemben szerelmi tör­ténet. Harmonikus házasságuk tit­Kórolyi Mihályné a 30-as években A Károlyi házaspár 1918-ban A vörös grófnő ka egymás értékeinek felismeré­se, és megbecsülése. Nem érzi úgy, hogy e kapcsolat ábrázolása a filmben kicsit háttérbe szorítja férje politikai pályájának, törté­nelmi szerepének kibontakoztatá­sát? — Sajnálom, hogy néhány fon­tos szálat nem sikerült a filmben teljesen kibontani. Károlyi poli­tikai szerepéről, elképzeléseiről, szakításairól saját társadalmi osz­tályával talán bővebben kellett volna szólni, az is lehet, hogy né­hány apró részletben nem kellett volna a film dramaturgiája érde­kében a valóságot megváltoztat­ni. De ezek csak apró kifogások ahhoz az örömhöz képest, amit érzek, hiszen ez a film sokat segít majd abban, hogy az emberek kö­zelebb kerüljenek férjem nagy alakjához. Fontos számomra, hogy az em­berek tudják — és ezt férjem vi­lágosan megírta emlékiratában —, Básti Juli és Károlyi Mihályné - 1985 hogy amikor kitört az őszirózsás forradalom és megláttuk az első katonákkal megrakott, őszirózsák­kal feldíszített teherautót, nyu­godt volt a lelkiismerete. Egy vér nélküli forradalom részesei lehet­tünk és ezért Károlyi mindent megtett, amit megtehetett. Tisz­tában volt a feladat nagyságával, ami nem volt kevesebb, mint ki­építeni a független Magyarország alapjait. — Önök abban az időben Ma­gyarország legnagyobb földbirto­kosai voltak. Hogyan tudtak min­denről lemondva a nép érdekeivel azonosulni? — Talán legtömörebb, ha fér­jem Hit illúziók nélkül című em­lékiratából idézek, azt a részt, ahol a magyar arisztokráciát os­torozva, felteszi a költői kérdést: „És te? Te is közülük való vagy.” Majd úgy folytatja: „Igen, az vol­tam sok éven át öntudatlanul... De amikor felismertem, hogy a 15

Next

/
Thumbnails
Contents