Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-06-08 / 12. szám
Közéletünk fórumai KÉTSZERKETTŐ NÉHA ÖT Az emberek közérzetét, hangulatát seregnyi dolog befolyásolja. Rontja például, ha kiderül: a kétszer kettő nem négy, hanem öt, esetleg öt ötven. Vannak emberek, akik ilyen esetben nem csak saját igazukért, saját zsebük védelmében perelnek. delemtechnika is jóval korszerűbb. Éppen ezért bosszantja mint ellenőrt és mint vásárlót — e kettőt nem is tudja már elválasztani —, hogy különösen az élelmiszer-kereskedelemben, nem csökken a vevők megkárosításának gyakorisága. Az egyik közismert, erre „ösztönző” ok az élelmiszer-kereskedelemben dolgozók meglehetősen alacsony fizetése, az ebből adódó krónikus munkaerőhiány, meg a szállítóknak való kiszolgáltatottság ... Egy nagy budapesti ABC-áruház vezetője — ez utóbbit illusztrálandó — előttem is megsürgeti telefonon a húskereskedelmi vállalatot. Már egy teljes napja, hogy visszaküldött hét mázsa sertéshúst, mert a megengedettnél több volt rajta a zsír. S bár a törvény szerint két órára rá meg kellett volna érkeznie az újabb szállítmánynak, húsnak még se híre, se hamva. — Ha nincs a hűtőben tartalékunk, nem tudok mit adni a vevőknek ... Képzeljen el egy ekkora üzletet hús nélkül! Szerencsére már jó ideje valóban nehéz az ilyesmit elképzelni, ám nemegyszer „megörvendeztettem” jócskán zsíros sertéscombbal a családomat. Mert — sajnos — az áruházigazgató szerint: — Nem biztos, hogy legközelebb is visszaküldöm a szállítmányt. Ugyanis tőkehúst csak egyetlen nagykereskedelmi cégtől vásárolhatok, és nem szeretném elveszteni a jóindulatukat. Belényi István társadalmi ellenőrnek is gyakorta mondják a kollégái : „Falra hányt borsó, öregem ...” Ő azonban erősen hiszi, hogy nem így áll a dolog. Mégiscsak visszatartó erő az a néhány ezer szakszervezeti társadalmi ellenőr. Példákat is említ, amikor egyik-másik üzlet renitens gárdája a havonta vissza-visszatérő ellenőrzések következtében csakcsak „megtanult” mérni. Kétségtelen azonban: pusztán a társadalmi ellenőrök „rajtaütései” nem hozhatnak gyökeres javulást a kereskedelem etikájában. A bajok gyökerének feltárásában, az egézsségesebb szállító—kereskedő—vevő viszony kialakításában több kormányzati testület mellett részt vesz egy újabb keletű társadalmi szervezet is. Néhány évvel ezelőtt a kereskedelmi törvény vitájában sürgették a képviselők: erősítsük a fogyasztói érdekvédelmet. Ennek nyomán alakult meg — két esztendeje — a Hazafias Népfront kebelében működő Fogyasztók Országos Tanácsa, amely helyzeténél, független státuszánál fogva arra is képes, hogy összehangolja a különféle, a fogyasztói érdekvédelem területén működő társadalmi és „profi” szervezetek munkáját. Igyekszik nyomon követni, hogy a kereskedelem, a szolgáltatás egyik-másik szektoráról hogyan vélekedik a társadalom, a fogyasztó. Nem műszerekkel mér, mint a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet, nem a boltokat járja, mint a szakszervezet ellenőrei, hanem hangulatot, vélekedést regisztrál, amelyeket az érintett területek helyzetéről kialakított „hivatalos” álláspontokkal ütköztet. Kielégítő és egyre javuló a húsellátás? Ha a hús zsírosabb is olykor a kelleténél, ez kétségtelenül igaz. Országosan. Mert — mint a Fogyasztók Országos Tanácsának egyik vizsgálata rámutatott — a kisebb falvakba gyakran nem jut elegendő. Sokszor azért, mert kicsi az üzlet, nincs elég hűtőpultja. Most, hogy az aprófaivak rangja a korrábiakhoz képest felértékelődött, a fogyasztási szövetkezetek programot indítottak korábban mostohán kezelt üzleteik felújítására. Cipő? Miért van az, hogy kitűnő exportcikk, itthon pedig nem tökéletes a választék? Más. Az illetékes minisztérium azt jelentette a kormánynak, hogy bevált a konfekcióiparban bevezetett új mérettáblázat. A Fogyasztók Országos Tanácsának véleménye ellentétes volt, s úgy tűnik, az érvelése is meggyőzőbb, mert a kormány úgy döntött, valami még újabbat — de most már igazán jót — kell alkalmazni. Nem egy-egy üzletet, hanem a fogyasztás — a kereskedelem, a szolgáltatás — egy-egy ágát vizsgálja tehát ez az újabb szervezet, mégpedig jelenleg mintegy hatezer önkéntes segítségével. É munka résztvevői többnyire nyugdíjas szakemberek, egy munkás élet tapasztalataival a hátuk mögött, olyanok, akik — ahogyan S. Hegedűs László, a Fogyasztók Országos Tanácsa titkára fogalmazott — „hamar rátapintanak a dolgok lényegére”. Például az érdekeltség nem kellő voltára, az egészségtelen monopolhelyzetekre, a nagykereskedelemnek a fogyasztó és a gyártó közé való — néha indokolatlan — beékelődésére. Mondom S. Hegedűs Lászlónak, hogy véleményem szerint ők is, szakszervezeti kollégáik is tulajdonképpen szervezeteik feloszlatásán dolgoznak. Hiszen ha megszűnnek azok a hibák, ellentmondások, amelyekre ma rámutatnak, tevékenységükre nem lesz többé szükség. Ö azonban — és be kell látnom, meggyőző, amit mond — másként vélekedik: — A külföldi tapasztalatok, de a hazaiak is azt mutatják, hogy minél jobb az ellátás, minél inkább kereskedik a kereskedelem, és verseng a vevő kegyeiért az ipar, annál több, sokrétűbb a dolga a fogyasztói érdekvédelemnek. Mert amikor alig lehetett téglát kapni, a minőségről kevés szó esett. Ma — ugyan az építőknek ez sem kellemes — a minőségért kell veszekednünk. A húsnál jobbára ugyanez a helyzet. A felvágottak kínálatában már némi konkurencia is észlelhető. Amíg csak „Bambi” volt kapható, nemigen érdekelt bennünket az üdítőital minősége. Most, hogy egymást túlharsogva kelletik magukat a legkülönbözőbb üdítők, tervezzük, hogy megvizsgáltatjuk cukortartalmukat, a felhasznált tartósítószerek hatását. És ha kitekintünk: azokban az országokban a legerősebb a fogyasztók érdekvédelme, ahol a vásárlókat a leginkább elkényeztetik. Mert magasabbak az igények, nagyobb gondot fordítanak az egyes áruk minősítésére, a piacon megjelenő új termékekről való előzetes tájékoztatásra. Ezt látjuk például Svédországban, vagy a Német Szövetségi Köztársaságban, mely országok miénkhez hasonló szervezeteivel — tapasztalatszerzés végett — kapcsolatba kerültünk. Szeretnénk mi is egyre inkább a háziasszonyok szócsövévé válni, amire akkor is szükség lesz, ha a gazdaságpolitikai intézkedések nyomán harmonikusabbá alakul a termelő, a kereskedő és a vásárló közti viszony. BALÁZS ISTVÁN 13
