Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-05-25 / 11. szám

Hányfelé néz az ORION - ember? <M

I^JTTThjÉ l il a I ■ ■

SL«1

Czirinkó József (54 éves) az ORION vezérigazgatója.

Fontos szerepet vállalt abban, hogy a nagy múltú, világhírű vállalat a nehéz évek után ismét magára talált.

A beszélgetést egy újabb reform-forduló indokolja: Czirinkó József élete a gazdasági reformok metszésvonalain halad.

hane,n egyszerű jogi döntés, szervezeti összevonás következményei. Ez azt is jelenti, hogy egész sor ágazatban óriási monopol vállalatok alakultak ki, amelyek teljességgel uralják egy-egy termék piacát, kizárva a versenyből adódó előnyöket. Vállalataink centralizáltsága nemzetközileg is kimagasló, messze meghaladva a gazdasági fejlettségünkből adódó természetes méreteket. íme néhány szemléltető tény: 1982. évi adatok szerint (nem számítva a kisipart) összesen mintegy 700 állami vállalat működik, amely 5000 ipartelepet irányít; mintegy 700 kisipari szövetkezet 4000 telepet irányít. s ezenkívül 2500 nem iparba sorolt (tehát mezőgazdasági termelőszövetkezet, állami gazdaság, építőipari vállalat stb.) működtet 14 500 ipartelepet. A centralizációs folyamat lényegét az a tény jelzi, hogy az ipartelepek többsége 500- nál kevesebb dolgozót foglalkoztat — voltaképpen tehát önálló kisvállalatként is működhetne.

Mindez indokolja, miért vált a gazdaságirányítási változások egyik lényeges elemévé az a jog, hogy meghatározott feltételek esetén a nagyvállalatba tömörített ipartelepek önállósulhatnak, másrészt egy vagy — társulással több — vállalat alapíthat leányvállalatot. Nyilvánvaló, hogy így mozgékonyabb kisvállalkozások léphetnek a színre, ami javíthatja a piaci verseny szervezeti feltételeit.

Változó szabályozók

Nem ok nélkül szóltunk ennyire hangsúlyosan a vállalati önállóság irányítási és szervezeti feltételeiről, hiszen a gyakorlatban végül is ezen múlik az önállóság valóságos tartalma. S ehhez igazodnak, e folyamat logikáját követik a vállalat működését befolyásoló és meghatározó új gazdasági szabályozók is.

Erről szólva előre kell bocsátanunk, hogy a gazdasági szabályozók részletes bemutatása szétfeszítené egyetlen újságcikk kereteit. Az esztendő elején alighanem a legkeresettebb újság Magyarországon a hivatalos lap, a Magyar Közlöny volt, amely heteken át publikálta az új jogszabályokat, a vállalati működés gazdasági mozgásterét meghatározó szabályozókat.

Ha belelapozunk az előírások dossziéjába, kétségkívül a vállalati jövedelmek szabályozása a legfontosabb. A részletek mellőzésével, az az újdonság érdemel figyelmet, hogy megszűnt a korábbi kötelezettség, amely mereven elválasztotta — és külön kezelt pénzügyi alapokba terelte — a fejlesztésre, illetve a dolgozók személyes jövedelmeire fordítható forrásokat. Ez szükségképp hátrányokkal járt; részint azzal, hogy szűkítette a vállalati vezetés kombinatív lehetőségeit — hiszen nyilvánvaló, hogy a fejlesztést olykor bérrel, vagy a bért fejlesztéssel is lehet hatékonyan ellensúlyozni. Most a vállalat egységes alapot képez, amiből — meghatározott adókulcsok alkalmazásával — önállóan fordíthat eszközöket erre vagy arra a célra, attól függően, melyik a hatékonyabb.

Elvi jelentőségű változás az úgynevezett vagyonadó bevezetése is. Ez az adónem arra serkent, hogy a vállalat érdekelt legyen teljes vagyonának növelésében, beleértve e vagyon minden elemét, a gépektől az épületeken át a szellemi tulajdonig. Figyelemreméltó és ugyancsak elvi változás az úgynevezett béradó emelése. Ez azt jelenti, hogy a vállalat 10 százalék adót fizet a munkabér és minden egyéb személyi jövedelem után. A szándék egyértelmű: a növekvő munkabérterhek arra ösztönzik a vállalatot, hogy jobban törekedjék a dráguló munkaerő racionálisabb foglalkoztatására. Magyarországon ugyanis feszítő a munkaerőhiány — az újságok hirdetési oldalai napról napra zsúfolásig teli vannak munkaerőt kereső közleményekkel —, miközben a vállalatok kapuin belül „tartalékolják” a munkaerőt, s ebből következően, laza a foglalkoztatottság szervezettsége. Ebből a társadalmi méretű gondból vezethetők le az úgynevezett bér- és keresetszabályozás változásai is. Itt azonban kényszerűen számolnunk kell bizonyos átmeneti tényezőkkel — azzal mindenekelőtt, hogy amíg a piaci verseny, a vállalatok költségérzékenysége nem javul a kívánt mértékben, addig nem lehet a bérszabályozást teljességgel a vállalati döntések körébe utalni. Ez a vásárlóerő olyan mértékű kiáramlásának kockázatával járna, ami nagymértékben növelné a gazdaságra nehezedő inflációs nyomást. A bérszabályozás ezért csak enyhítette a kötöttségeket, ösztönözve a hatékony foglalkoztatásra — azzal például, hogy a létszámcsökkentés bérmegtakarításának egy részét a vállalat béremelésre fordíthatja —, s szabályok ösztönöznek arra is, hogy a béreket differenciáltabban, a végzett munka minőségéhez, mennyiségéhez, kvalifikációs feltételeihez kapcsolva emeljék.

Másfajta gondolkodás

Mindez érzékelteti a magyar gazdaságvezetés szándékát: a vállalati önállóság széles körű és gyakorlati bővítését. Ami — természetesen — korántsem öncél, csupán feltétele a nagyobb-tágabb cél teljesítésének: annak, hogy a mozgékony, a külgazdasági és a hazai piachoz jobban igazodó vállalat kifizetődőbben, hatékonyabban működhessen. Számolunk azzal is, hogy a tárgyi és a személyi feltételek itt egyaránt fontosak. Nemcsak korszerű gépekre és modern technológiára van szükségünk, de korszerű gazdálkodói gondolkodásmódra is, beleértve a vállalathoz fűződő érzelmi tudatot — a „magamnak dolgozom” tulajdonosi, önérdeket érvényesítő gondolkodásmódjának semmivel nem pótolható energiáit.

TÁBOK1 ANDRÁS

— Mióta van az iparban, hol kezdte?

— Egy kutatóintézetnél kezdtem Budapesten. Ez az intézet az Általános Géptervező Irodába olvadt be, itt voltam egészen 1959- ig, amíg el nem csaltak a Kohó- és Gépipari Minisztériumba. Tartottam a szerepváltástól, mert sem gyakorlatom, sem jó véleményem nem volt a bürokráciáról. Utólag megvallhatom, örülök, hogy a minisztériumban is dolgozhattam, a revizori részleg nagyon jó iskolának bizonyult. Ma azt hiányolom nagyon sok vezető kollegámnál, hogy nem járták meg ezt a „bürokráciát”, nincs ..rálátásuk”, csak a vállalat kapuján belül mozognak biztonságosan, nem képesek népgazdasági összefüggések tudatában dönteni. A minisztériumban éppen tíz évet töltöttem, a 68-as új mechanizmus „kivégezte” az iparigazgatóságot, a központi tervutasításokra nem volt szükség többé . . .

— Munkanélkülivé vált?

— Dehogy, a reform az iparigazgatóságot is megjárta, sok intézkedést ott készítettünk elő: tehát megtanultam ezt a leckét is és — szerencsére — a gyakorlati végrehajtás már vállalatnál talált. A barátaim időben elcsaltak a hivataltól: hívtak többek között a Finommechanikai Vállalathoz,

s az ORION-hoz. Végül az utóbbihoz pártoltam. Az ORION mégiscsak nevezetes cégnek számított. A munka akkoriban talán túlontúl is elragadott, éjjel-nappal dolgoztam. Egy év után kiborultam, hónapokra betegállományba kerültem. Az orvosok tanácstalanul vizsgálgattak, mi bajom lehet. Valószínűleg túlhajtottam magam.

— Milyen feladatot kapott az ORION-ban?

— A közgazdasági főosztályt vezettem, ezért lényegében az új mechanizmus, az átállás teendőit bízták rám. A munkaidőm rendre kevésnek bizonyult, hazavittem az anyagokat, hogy otthon is dolgozhassak. Mi — a hagyományos termék, a rádió mellett — feketefehér tévét gyártottunk, és az úgynevezett professzionális készülékekkel kacérkodtunk, egy gazdaságosabb termékszerkezetet készítettünk elő.

— Az ORION régi, híres, megalapozott rádiómárka volt már akkoriban, stabil gyárakkal, vezető- és munkásgárdával. Emlékszem, abban az időben nem volt munkaerőhiány, sőt...

— 1913-ban Kemeneczki János alapította az üzemet Wolfram néven, neki Bécsben is működött már gyára. Itt, Budapesten, Kőbányán izzólámpákkal, rádiócsövekkel kezdte, később a rádiógyár%

11