Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-05-11 / 10. szám
flMK BUDAPESTER FESTWOCHEN 1975 25 SEPTEMBER-23 OCTOBER LESZERELÉST tizenhetedik században” című témát kaptam. Hát ha engem valami nem érdekelt, akkor ez a téma az volt. Régi miniatúrákról álmodoztam és másnap nem mentem be az egyetemre. Ellenben második szakként beiratkoztam a főiskolán egy fél évre Emil Praetorius professzor díszlet- és kosztümtervező osztályába. — A külföldön töltött idő alatt nem is dolgozott itthon? — A tanulóévek alatt a téli, húsvéti, nyári vakációkra hazajártam Miskolcra és itt is „elkövettem” néhány plakátocskát. Amikor a harmincas évek elején bekövetkezett a devizazárlat és otthonról nem kaphattam támogatást, a müncheni repülőtéren sportgépekre festettem számokat. A legtöbbnek hullámlemezzel volt borítva az oldala és mindig száz méterre kellett elmenni, hogy meglássam, egyenesek-e a vonalak. — Legendák keringenek arról, hogy ebben az időben volt egy fiatal lány, aki motorkerékpárral járt haza Miskolcra ... — A BMW-nek rajzoltam apró-cseprő grafikákat, szövegeket, így végül összerajzoltam magamnak egy BMW 750 köbcentis motprkerékpárt, amin Henne, a világbajnok motorversenyző — a BMW szerelője — tanított meg közlekedni. Egy cseppformájú oldalkocsi is került rá és ezek után valóban ezzel jártam haza, a város nem kis megbotránkozására — 1931-ben. — De azután már Hitler zászlói kezdtek lobogni... — Akkor hazajöttem Budapestre. Könyvcímlapokat készítettem, főképp az Athenaeum könyvkiadónak (Sárközi György, a mártír költő volt az egyik átvevő lektor) és a könyvek hirdetéseit a lapokba. Az írókkal nekem kellett megbeszélni a feladatokat, így sok íróval ismerkedtem meg, Passuth Lászlóval, Szitnyai Zoltánnal, Kodolányi Jánossal, Móricz Zsigmonddal. Minden simán ment, csak Karinthyval volt egyszer egy vérfagyasztó vitám. Az „Utazás a koponyám körül” című regénye címlapján egy álmát kívánta látni: ő, mint egy fél kutya rohan az erdőben Stockholm felé. Soká tartott, amíg beleegyezett, hogy a hosszában kettészelt állat a szőrös felét mutassa a nézőnek. — Mikor ismerkedett meg férjével, dr. Mihályfi Ernővel? — 1933-ban. Ez meghatározó volt egész további munkámra. Az Est lapok szerkesztője, majd a Magyarország felelős szerkesztője volt és tévedhetetlen művészetkritikus. És kérlelhetetlen bírálója munkáimnak. Vita nélkül fogadtam el minden megjegyzését és ha a vázlatomra nem szólt semmit, már össze is téptem. Barátai is mind művészek voltak, a legjobb: Derkovits Gyula. A férjemtől tanultam meg a képeslapok képszerkesztését, amit ma is űzök. Több albumot készítettünk együtt. Ö adta nekem a „filo” művésznevet. Az elkövetkező vérzivataros évek legelején ő volt az első és egyetlen újságíró, aki szolidaritásból az üldözöttekkel önként hagyta el felelős szerkesztői posztját. Nógrád megyei szülőfalujában vészeltük át a legnehezebb időt. — A háborút követő évek — gondolom — óriási lehetőséget kínáltak egy plakáttervező grafikusnak. — A felszabadulás tavaszán, felgyalogolva Budapestre, házunk romjaiból kikotorva néhány ceruzát, ecsetet, részt vettem az első plakátpályázaton. így született a „Minden kéz vegyen részt az újjáépítésben” szövegű téglás plakátom. Trükkfilmet is készítettek belőle: az egyik kéz kinyúlt a plakátból és a pádon alvó munkáshoz vágta a tégláját. 1970-ben, a felszabadulás 25. évfordulóján a Képzőművészeti Alap Kiadó újból kinyomatta. Több újságplakátot készítettem a negyvenes évek vége felé megjelenő napilapok számára. — Majd jött a NEM plakát. . . — „NEM”, kiáltottam teljes erőmből, a horogkeresztes német csizma ne taposson még egyszer végig rajtunk! A csizma nagy nemzetközi sajtót kapott és több ország felhasználta. Egy kanadai képet sikerült megszerezni, amelyen békemenetben viszik, magasra tartva, „Not in Canada” felírással. 1965-ben megkaptam a „Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze” kitüntetést. Közben — 40 éve — képszerkesztő voltam. A legutóbbi 25 évben a Magyar Híreknél — ezért a munkámért kétszer, 1970 és 1980-ban kaptam a Munka Érdemrend arany fokozatát. — Mikor készítette azt a pávás plakátját, amely ma is a Budapesti Művészeti Hetek emblémája? — Ez a plakát 1966-ban jelent meg először és azután 1973-ig évente más-más variációban. Végül az utolsó változat állandósult: arany alapon fehér páva és a több nyelvű szöveg feketével rányomva. Borsos Miklós szobrászművész bronzplakettet készített belőle és Kiss István szobrászművész beépítette pávamotivumomat a margitszigeti „Láng” című hatalmas alkotásába, mint Budapest egyik szimbólumát a többi jelkép közé. BODNAR JÁNOS 25
