Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-05-11 / 10. szám
2,9 grf Ö2> 3-0^8 KRISTIÁNSTADI A Magyar Hírek Posta rovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Nagy örömöt váltott ki bennem a Magyar Hírek cikke a Sydneyi Magyar Rádió gyermekműsoráról. Az Önök segítségével tudtak a külföldi és az otthoni magyarok tudomást szerezni arról az áldozatos munkáról, amit mi itt az anyanyelvért végzünk. Tanévzáró ünnepélyünket az ötgyermekes Hámori család kis birtokán tartottuk kellemes, családias hangulatban. A képen látható gyerekek, a tanítványaim adtak műsort. A szerepeket én tanítottam be, és nagyon boldog voltam, hogy munkám eredményesnek bizonyult. Most a szünetben nagyon árvának érzem magam, de azért van két kis tanítványom, aki most sem mulasztja el a magyar írás—olvasás elsajátítását. kovAcsné varga maria TANÍTÓNŐ ÉS A SYDNEYI MAGYAR ISKOLA TANULÓI, AUSZTRÁLIA Mellékelek a tisztelt szerkesztőség számára néhány cikket Steve Fonyóról, aki nemzeti hős lett itt Kanadában. Még a borzalmas préri télben is folytatta útját, kitartva eredeti terve mellett. Reméljük, ha majd ez a hősies magyar fiatalember befejezi hatalmas távolsági futását, a Magyar Hírek nagy cikkben fogja méltatni. Bizonyára megérdemli Steve Fonyó, hogy az egész világ magyarjai megismerjék, és tudjanak arról, mily nagy áldozatot hoz a rákkutatás érdekében. HELENA HORVATH BURLINGTON, ONT. KANADA Tizenhat állam kórusszövetségének küldötteként 110 énekes gyűlt öszsze „Európa kórus” néven, hogy öt finn város több ezres hallgatósága előtt bemutassa nemzetközi műsorát. Az Európa Kórus ötlete 1982- ben született meg Ausztriában. Kórusfesztiválra gyűlt össze Innsbruckban tízezer dalos. Fritz Ter Wey karnagy a legkiválóbb kórusokból kiválasztott negvennégy énekest, és a zárókoncerten meglepte a hozzáértő közönséget a tökéletes előadással. Mára száztíz tagúvá bővült a kórus. Magyarországról az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bartók Béla kórusából érkezett öt énekes. Amint az összes résztvevő hangoztatta: a művészi élményen felül a tizenhat állam fiataljaival való baráti együttlét is felejthetetlen élmény volt. LENKE ERDÉLYI RAUHALA . TAMPERE, FINNORSZÁG POSTÁNKBÓL A Magyar Hírek útján értesültünk az új Nemzeti Színház építéséről és az adakozási mozgalomról. Mi, az Akroni Magyarház tagsága is szeretnénk hozzájárulni az építkezéshez. Bankettet rendeztünk, és felajánljuk a tiszta bevételt, 1200 dollárt. Az Akroni Magyarház 1923-ban alakult és azóta politikai és egyházi támogatástól független, önálló szervezet, saját erejéből fedezi a kiadásokat. Bár nehéz helyzetben vagyunk, reméljük, hogy továbbra is fenn tudjuk tartani a Magyarházat és támogatunk minden magyar hazafias megmozdulást. AZ AKRONI MAGYARHÁZ TAGSÁGA, OHIO, EGYESÜLT ÁLLAMOK Március 29-én ismert hazai előadóművészek léptek fel a hágai Királyi Konzervatórium nagytermében. Lukács Margit a Nemzeti Színház, Mensáros László, a Madách Színház, valamint Sass József, a Mikroszkóp Színpad színművésze és Gyarmati István, az Országos Filharmónia zongoraművésze rendkívül lelkes fogadtatásban részesült a minden korábbinál nagyobb számú hollandiai magyar közönség részéről. A hazai előadóművészek másnap délben érkeztek a belga fővárosba. Nyilvánvalóan megelőzte őket a hírük, mert itt is szokatlanul nagy számú közönség jött össze. A művészest maradandó szép élménnyel gazdagította a hollandiai és a belgiumi magyarokat, s bizonyára a közéjük eljött négy kiváló hazai művészt is, akiknek e két est alkalmából az elismerés és a szeretet oly mértékű megnyilvánulása jutott, hogy annak ecsetelése láthatólag számukra is nehézséget okozott. tasnádi t. Almos TURNHOUT, BELGIUM * Chiléből kaptunk hosszú és megrendítő tudósítást egyik olvasónktól a március eleji nagy földrengésről. Idézünk a levélből. Átéltem a második világháborút minden borzalmával, a kegyetlen emigrációt, de amit most éreztem, azt kifejezni nem tudom. Telefonon beszéltem, s egyszerre csak elkezdett mozogni a talaj alattam, mindig erősebben és erősebben, recsegett, ropogott minden körülöttem, zuhantak a dolgok a polcról. Láttam, hogy megreped a fal, a balkonon a virágok nagy zörejjel a földre estek és úgy éreztem, hogy soha sincs vége ennek. Kinéztem az ablakon, mindenütt nagy porfelleg és csend — mint amikor meghal egy város. ELYSABETH N YITRAY-SZABÖ SANTIAGO CHILE * LEVELEZŐPARTNERT KERESNEK: Csepeli Tibor, Ajka, Postafiók: 83. H—8401. 30 éves, képeslapokat gyűjt; Csernák Zsolt, Mindszent, Vörösmarty út 10. 6630. 17 éves gimnazista; Polgár Marianna, Szarvas, Jókai u. 36. 5540. A helyi gimnázium harmadik osztályába jár; Ifj. Técsi László, Budapest, János u. 27. 1162. 16 éves középiskolás, Ausztráliában élő tizenéves lánnyal szeretne levelezni. A bekötőútra fagirlandos homlokzat tekint, az autók istállók övezte udvaron parkolnak. Bent a házban míves cserépkályhák emlékeztetnek arra, hogy hajdanán e porta módos gazdáé lehetett. S bár a város — a dél-svédországi Kristianstad — a századforduló, azaz a ház építése óta jócskán iparosodott, a lapos táj, az enyhébb klíma őrzi a mezőgazdasági jelleget. A kis társaság, amelynek klubja a nagygazdaház két termét foglalja el, jobbára az iparban kapott munkát, ki tíz, ki tizenöt, ki huszonöt éve. Az egyik sarok a magyar zászlóé, a szemben lévő a magyar könyveké, folyóiratoké. Az asztal közepén gyertyák díszlenek — ez már svéd szokás —, és a kávé is svéd, azaz „hosszabbra főzött”, mint az otthoni. A süteményeket hazulról hozták — svédet, magyart vegyesen. Amint az ízek, a beszélgetés is hol svéd, hol magyar tájakon kalandozik. Állampolgári büszkeséggel beszélnek a világon sok helyütt elismert svédországi szociális biztonságról; s csak a résztvevőtől elvárható aggodalommal a rosszabb gazdasági helyzet szülte feszültségekről; s ki tudja hányadszor, a bevándorló talajkereséséről — ma már oldottabban tán, mert többnyire túl vannak a nehezén. Sok szó esik arról, hogy mit jelentett számukra megszokni, mindennapjaik részévé tenni az óhazaitól annyira különböző körülményeket: az új nyelvet, kultúrát, hagyományokat, a más lehetőségeket, törvényeket, szokásokat. És felröppen a kérdés: hát ez odahaza hogy van? Az adók, az egészségügy, a vállalkozási lehetőségek, az életszínvonal, a lakáshelyzet, a szexuális erkölcsök . . . S bár többségük rendszeresen haza-hazajár, felcsigázva hallgatják a híreket: meddig ér a pesti metró; hogy fest a Vörösmarty tér; kiesik-e a Fradi... E kávés-süteményes, svéd—magyar klubhangulatot — melynek minden héten részesei lehetnek — egy jól sikerült születésnapnak köszönhetik a kristianstadi magyarok, no meg „Imre bácsinak”, aki Kunz Andor — a mai elnök — 39. születésnapján felvetette: „Ha most ilyen szépen össze tudtunk jönni, miért ne tehetnénk ezt meg nevezetesebb alkalom nélkül, máskor is?” Kunz úr felkereste a városi tanácsot, a bevándorló hivatalt, ahol szándékukat szívesen fogadták. Nem csupán üres biztatásról volt (és van) szó. Svédország — mint az iskolai anyanyelvi oktatás is bizonyítja — igen körültekintően, humánisan bánik — tán jobb így mondanom: él együtt — bevándorlóival. Mint hirdetik, céljuk nem az asszimilálás, hanem az integrálás, a különböző kultúrák demokratikus egymás mellett élése. A bevándorlók klubéletét ugyancsak támogatandónak tartják. Mert — ha paradoxonnak tetszik is — éppen a gyökerekkel, az óhazával való támogatott kapcsolattartás segítheti elő, hogy ha másságára, etnikumára büszke is marad a bevándorló, otthonra leljen, idegennek ne érezze magát. 1981-ben a magyar klub lett a hatodik a városi bevándorló klubok sorában, miután a tanácsnak benyújtották SVÉD-MAGYAR svéd nyelvű alapító okiratukat. Céljuk: „a magyar kultúra megőrzése, táplálása, átültetése”. A tanács helyiséget ajánlott fel, mégpedig saját tulajdonban lévőt, ingyenesen. De mert kicsinek bizonyult, fél év után átköltöztek a hajdani nagygazda házába. Ezért ugyan már fizetnie kell a klubnak — lévén nem városi tulajdon — ám a dotáció tetemes: 1983- ban 7200 korona volt a rezsi, amiből 6200-at (!) állt a tanács. A bútorokat a beköltözéskor a tagok adták össze, ám az otthonteremtéshez is kaptak 5000 korona beruházási segélyt, s egy sztereó-berendezésre is megszavaztak számukra további 3000 koronát. Hogy milyen keretből? Mint másutt is ebben az országban, Kristianstadban is működik a bevándorlók bizottsága. Elnöke a városi tanács elnöke, tagjai pedig az ott élő finn, jugoszláv, lengyel, görög, chilei, kínai, latin-amerikai és magyar csoportok vezetői. A bizottság költségvetése — ebből telik a klubok támogatására is — évi 75 ezer korona. A negyedévenként tartott üléseken nem pusztán anyagiakról, esik szó, hanem minden másról is, ami a bevándorlókat érinti, érdekelheti. Például az anyanyelvi oktatásról, a rendelkezésre álló óraszámok elosztásáról, avagy arról, hogy szükségesnek látják-e anyanyelvi tájékoztatók kibocsátását a küszöbönálló helyi és parlamenti választásokról. (Három év múltán a helyi választásokon a bevándorló is részt vehet, még mielőtt az állampolgárságot elnyerte volna.) Mondhatná bárki, más országban élő magyar, ilyen körülmények között gyerekjáték egy klubot életrehívni, összetartani. Ám aki járatos a klubélet rejtelmeiben, örömeiben és viszontagságaiban, beláthatja: ha az indulás és a tárgyi feltételek folyamatos biztosításának gondjaiból tetemes részt vállal is át a svéd állam, a svéd társadalom, a lényegi munka, azaz a célok megvalósítása ott is a kluboké. Ki kell alakítani egy vonzó programot; vezetni kell tudni — jó pedagógusként, olykor diplomataként — az embereket, akik közül ki-ki egyéniségének megfelelően vesz részt a közösség életében; hasznos, ha kialakul a természetes munkamegosztás a tagtársak, a tagok és a vezetők között. S hogy ez mennyire sikeres, azt végül is mindenütt a látogatottság, a programok népszerűsége bizonyítja. A Kristianstadi Magyar Klubban szerdánként beszélgetés, dominó, kártya, sakk, olvasgatás, zenehallgatás járja. — Az tehát, ami elsősorban klubbá tesz egy klubot. Nyaranta a kerti grillsütő körül tanyázik a társaság. Egy kirándulásuk alkalmával tizenhárom kérdést rejtettek el a lombok közé. S mint ezúttal is kitűnt, a felnőttek is szeretnek játszani: kezükben egy „totószelvénynyel”, nagy buzgalommal keresgélték a kérdést rejtő cédulákat, a főnyeremény, egy kiló kávé reményében. Nem maradhat el a szilveszteri mulatság, a télapó-estnek különösen nagy sikere volt, és az csak természetes, hogy mindannyian ott vannak, ha a helyi társulat magyar operettet tűz műsorára... BALÁZS ISTVÁN 7
