Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-04-27 / 9. szám
is, melynek mai színvonalával a tizenkettedik kerület nemigen büszkélkedhet. Hogy az előbbrelépés mennyire nem egyszerű, arról dr. Puss Lajos így beszélt: — Nálunk nem nagy szupermarketekre van igény, hanem elszórva, sok kis üzletre, szerte a hegyvidéken. A már meglévőkkel is sok a gond, az üzemeltető vállalat jó néhányat csak délelőtt tart nyitva, munkaerőhiány miatt. A tanács mind ez ideig nem volt abban a helyzetben, hogy a kereskedelmi vállalattal közösen vállaljon kockázatot egy-egy kis bolt megnyitásakor, vagy a kisebb forgalmú üzletek dolgozóit érdekeltté tegye az egésznapos nyitvatartásban. E tekintetben is könnyebb volna a dolgunk, ha több, saját belátásunk szerint felhasználható pénzünk lenne. Természetesen a magán-kiskereskedelem bevonására is gondolunk. Csakhogy a kiskereskedő — érthetően — általában nem ott kér engedélyt a kis üzlet felállítására, ahol azt a mi állandó lakosságunk szeretné. Inkább a Déli Pályaudvar környékén, és más központi helyeken, ahol nagy az átmenőforgalom. Mindenesetre megkértük a tanácstagjainkat, nézzenek körül a körzetükben, hol tudnának elképzelni kiskereskedői üzleteket. Egyik-másik, már felállított bódé külleme ellen sok tanácstagunk felszólalt. Most a kerületünkben működő Iparművészeti Főiskolával tárgyalunk, szeretnénk, ha készítenének környezetbe illő típusterveket. A tanácstag munkája nem csupán abból áll, hogy részt vesz lakóhelye (esetünkben egy fővárosi kerület) egészét érintő döntések előkészítésében, hosszabb távra szóló terveinek megfogalmazásában. A hétköznapok sok-sok — átfogó tervbe nem foglalható — feladatot is a vállukra raknak. Ügy is mondják, hogy a tanácstag amolyan „kijáró ember”. Hol a helyi államigazgatás, szakapparátus, hol más hivatalok ajtaján kopogtat lakótársai érdekében. Zsadányi József, a Fővárosi Dohánybolt Vállalat nyugalmazott igazgatója e minőségben is elismert tanácsi képviselője választóinak, a Városmajor utca feletti körzet lakóinak. Jó negyedszázados tanácstagi gyakorlatának egyik tiszteletreméltó vonása, hogy fogadóórát nem tart, hozzá bárki, bármikor jöhet, mert mint mondja „mindenkinek a maga baja a legsürgősebb, ne kelljen hát senkinek sem magába fojtania — ha csak egy napra is — kérését, panaszát.” Azt azonban Zsadányi úr sem állítja, hogy az „egésznapos fogadóóra” lenne a sikeres tanácstagi munka titka. Mert nem csupán „begyűjteni” kell a panaszokat, kéréseket, a választók intézkedést is várnak, és beszámolót az eredményről. Az alkalmas tanácstag Zsadányi József szerint: — Kitartó, szívós, türelmes és ... — mondotta kis hatásszünet után — őszinte! Itt van mindjárt az Ingatlankezelő Vállalat, az IKV. A lemondott tanácstagok zöme miattuk adta vissza megbízatását. Kétségtelen, az IKV-nak kevesebb a pénze, szakembere a szükségesnél, sokszor a lakóházak kiáltó hibáinak kijavítására is várni kell. De lassúságukat szervezeti felépítésük is okozza, több a papírmunka a kelleténél. Sokszor kell perlekednünk más vállalatokkal is, amelyekről néha az az érzésem, hogy úgy tekintik magukat, mint államot az államban. Körzetem lakói például megkértek, hogy járjak közbe: álljon meg a busz a Városmajor utcai orvosi rendelő előtt. A Budapesti Közlekedési Vállalat azonban levelemre azt válaszolta, hogy nem teljesíthetik a kérést, mert a járat menetideje tűrhetetlenül meghosszabbodna. Stopperrel mértünk utána, majd újabb levelet írtam. A vállalat számára ez sem volt elég meggyőző. Ilyenkor nincs más hátra, mint a tanácstagi beszámolón nyilvánosan elismerni, hogy egyelőre kudarcot vallottam. Persze, nem adom fel, interpellálni fogok a kerületi tanács ülésén, és a testület támogatását kérem ... — Mifelénk — fog bele egy újabb példába Zsadányi József — igen kapósak a telkek. A kerület külső részein annak tudatában is megvásárolják, hogy nincsenek közművesítve. Amikor azonban már telekgazda az illető, és építeni akar, vizet, villanyt, csatornát kér. Ilyenkor sem szabad hitegetni az embereket. Meg kell mondani, hogy a kerület pénztárcájából mire telik, mire nem. Persze, ennél többet is tehet egy tanácstag. Kezdeményezheti — mint ahogy erre van is példa — közműtársulatok megszervezését, tehát az érintettek összefogását gáz-, víz-, villanyvagy csatornahálózat építésre, amihez a tanács bizonyos támogatást már tud nyújtani. A lakosságnak e saját komfortját növelő munkáit nevezik társadalmi munkának, amelyre más példa is akad a tizenkettedik kerületben: játszóterek, utak is épültek tanácsi nyersanyagból, tanácsi vállalatok gépeinek segítségével, a tanács szakembereinek irányításával, ám az érintett helybeliek ásó- és csákányforgatása közepette. A tanácstagi példatárból idézhető néhány olyan eset is, amely a legszűkebb lakóhelyi közösség, azaz egy-egy ház, avagy egy-egy személy gondjának orvoslására ad példát. Az egyik ház tetőterében lakások építésébe fogott a tudományegyetem a fiataljai számára. A dicséretes nekibuzdulást azonban a ház régebbi és reménybeli lakóit egyaránt sújtó hanyag, elhúzódó munka követte, a tanácstagnak kellett közbelépnie. Más: egy nyolcvanon felüli nénit rábeszéltek a rokonai, hogy adja el — lakottan — a házát, ne féljen semmitől, békességben élhet benne továbbra is. Miután azonban ráállt a dologra, egyszeriben útban lett, a „jó rokonok” minden áron intézetben akarták elhelyezni a nénit, védelemre szorult... * Állást foglalni a lakóhely egészét érintő tervekről; képviselni a választókörzet érdekeit; tisztában lenni igényekkel és lehetőségekkel; ha kell, védelemre szorulókat gyámolí tani... — mindez tanácstagi feladat. Nem meglepő ezek után, hogy e posztra, mely anyagiakkal nem jár, az idegeket azonban alkalmanként próbára teszi, nem könnyű megfelelő pályázót találni. — Az emberek — teszi mindehhez hozzá Zsadányi József tanácstag és Puss Lajos vb-titkár — ráadásul manapság túlterheltek, többet kell dolgozniok életszínvonaluk megőrzéséért. Másrészt a közéleti tevékenységre alkatánál fogva alkalmas emberek egy része már betölt valamilyen társadalmi tisztséget. A tanácstagság lelkiismeretes vállalásához pedig idő kell... Mint ismeretes (a Hazafias Népfront titkárának lapunknak adott interjújából is) az új választójogi törvény értelmében az idei választásokon lesz először kötelező a legalább kettős jelölés, mind a parlamenti, mind a tanácstagi mandátumokra. (A lehetőség korábban -is adott volt.) A Hazafias Népfront XII. kerületi Bizottsága sikeresen kutatott jelöltek után: a többes jelölés mindenütt biztosíttatott, Zsadányi úr körzetében például további két tanácstagjelölt is listára kerül: egy kórházi főnővér és egy kertészeti egyetemi docens személyében. A jelöltek számáról bizonyosat még nem lehet mondani, mert — mint Zsadányi úr emlékeztet rá — korábban is előfordult, hogy a jelölőgyűléseken terjesztettek elő a Hazafias Népfront által javasoltak mellé újabb jelölteket, akik közül néhányan azóta is elismert tanácstagok. Talán érzékeltetni tudták a fentiek, hogy a feladat, ami vár az új tanácstagi testületre, nem kicsi. Dr. Puss Lajos vb-titkár szerint: — A kerületben élők elvárják tőlünk, hogy a szűkösebb anyagiak a lehető legésszerűbben hasznosuljanak, hibáinkra érzékenyebben reagálnak, mint korábban. A tanácstagok részletekre kiterjedő ismereteikkel sokat tehetnek azért, hogy állásfoglalásaink, elképzeléseink a lakosság igényeit tükrözzék. Ilyen körülmények között fontos szerep jut az élénkebb, demokratikusabb közéletnek, amit az új választójogi törvény is elősegít. BALÁZS ISTVÁN A SZERZŐ FELVÉTELE 13
