Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-04-27 / 9. szám

MENTSÜK MEG A KÜLFÖLDI MAGYAR EMLÉKEKET! Hazánk felszabadulásának negy­venedik évfordulója alkalmából Ál­lami és Kossuth-díjakat, továbbá Ki­váló és Érdemes Művész címeket nyújtottak át a Parlamentben. Kossuth-díjban részesült: Agárdi Gábor, a Nemzeti Színház művésze, Bacsó Péter filmrendező, Bálint End­re festőművész, Csorba Győző köl­tő, műfordító, Faragó András, a Ma­gyar Állami Operaház magánéneke­se, Haumann Péter, a Madáoh Szín­ház művésze, Koltai Lajos, a MA­FILM operatőre, Kurucz D. István festőművész, Máthé Erzsi, a Katona József Színház művésze, Ottlik Géza író, műfordító, Pongor Ildikó, a Ma­gyar Állami Operaház magántánco­sa, Rolla János hegedűművész, az Országos Filharmónia művészeti ve­zetője, Száraz György író, a „Kor­társ” című folyóirat főszerkesztője, Szemes Mari, a Nemzeti Színház mű­vésze, Szöllősy András zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisko­la egyetemi tanára, Tokody Ilona, a Magyar Állami Operaház magánéne­kese, Vas István író, költő. EZ IS, AZ IS- HAUMANN PÉTER Haumann Péter önálló estjének cí­me utal a komédiás sokoldalúságá­ra. A „Szókratész védőbeszédé”-től a húszas évek sanzonjain át kabaré­tréfákig ível az összeállítás — a meg­rendítő tragédiától a könnyfakasztó komédiáig; a „mókák”-ig, ahogyan Haumann Péter szerényen mondja. Malvolio a Víz/cereszt-ben, Lear király Slade mai brit szerző Juta­­lomjáték-ában, színházi macska a Macskák-ban; játszik Gorkij Kispol­­gárok-jóban és Tom Topor A bolond­­jában — hogy csak a jelenleg is lát­ható szerepeket, darabokat említ­sük. És közben egyik főszereplője a Pi­randello műveiből írt Forog a film című tv-játéknak. Egy forgatókönyv­írót alakit, aki a polgári és művészi életmód, életvitel között őrlődik. Nem idegen ez a szerep sem az im­már Kossuth-díjas Haumann Péter­től; hiszen e rövid beszélgetésre ép­pen kisgyermeke sétáltatása és a filmforgatás közötti rövid „szünet­ben” szakított időt... Haumann Péter a Színművé­szeti Főiskola elvégzése után a deb­receni Csokonai Színház, 1966-tól a Pécsi Nemzeti Színház, végül 1973- tól mindmáig a Madách Színház tag­ja. A Magyarok Világszövetsége szá­mos művészcsoportjának volt részt­vevője. — Mindig is érdekelt a határain­kon túl élő magyarok élete — vallja —; nagyon örülök, hogy felléphet­tem Párizsban, Brüsszelben, Amsz­terdamban. Legutóbb egy Lille mel­letti kisvárosban adtunk műsort; megható volt, hogy olyan emberek gyűltek itt össze a nézőtéren, akik csupán néhány kilométernyire élnek egymástól, ám a mi műsorunk né­zőiként ismerkedtek össze... B. Á. KITÜNTETÉSEK Magyarok százezrei éltek és élnek távol a szülőföldtől, melyet külön­böző időkben, különböző okoknál fogva hagytak el. Új országban új életet kezdtek, ám magyarságukról nem tudtak, s többségükben nem is akartak megfelejtkezni. Magyar há­zak, templomok, emlékművek, utca­táblák, feliratok, egyesületi zászlók, újságok és más nyomtatványok őr­zik az idegenben élt és élő magyarok küzdelmes sorsának, összefogásának emlékeit. Minden tárgyi emlék felbecsülhe­tetlen értékű nemcsak a szórvány­magyarság, de az egész nemzet szem­pontjából: történelmi sorsunk egy­­egy mozzanatát elevenítik meg. Meg­őrzésük a jövő nemzedékek számára közös érdekünk és közös feladatunk. Felhívással fordulunk a magyar egyesületekhez, egyházközségekhez, cserkészcsapatokhoz, vezetőikhez és tagjaikhoz, minden külföldön élő magyarhoz: lehetőségei szerint min­denki vegyen részt a külföldi ma­gyar emlékek megmentésében, ápo­lásában. A magyar hívők nélkül ma­radt templomokon legalább egy sze­rény tábla őrizze az alapítók nevét, emlékét. A még meglevő szobrok, emlékművek ne váljanak gazdátla­nokká, de övezze gondoskodás, a kül­földi magyar múlt minden kis da­rabkáját is. Az egyesületek, egyház­­községek, cserkészcsapatok gyűjtsék össze és őrizzék a kallódó régi ma­gyar könyveket, újságokat, leveleket, fényképeket, zászlókat, egyesületi iratokat, tájékoztatókat, meghívókat. Idén augusztus 5—10. között Veszprémben rendezik meg az V. anyanyelvi konferenciát. A külföl­dön élő magyarság e jelentős talál­kozójának előkészületeiről kérdeztük Bartos Györgyöt, az AK Védnöksé­gének titkárát. — Hány részvevőre számítanak, hány jelentkezés érkezett eddig? — Az Anyanyelvi Konferenciának — legutóbbi védnökségi ülésén jó­váhagyott ügyrendje szerint — a védnökség tagjai automatikusan a részvevői. Sorra érkeznek a külföl­di magyar szervezetek, egyesületek, egyházak értesítései, hogy elküldik a konferenciára hivatalos képviselő­jüket. Eddig több mint harmincöt ilyen jelentkezés érkezett. Több száz jelentős személyiséget név szerint hívtunk meg, április elejéig csaknem ötven igenlő válasz meg is érkezett. — Hogyan alakul a konferencia programja? — Idén három témakör kap ki­emelt szerepet. Elsősorban a külföl­dön működő magyar egyházak és egyesületek tevékenységét elemez­nénk közösen, többek között a más országokban működő, illetve hazai egyházi személyek részvételével. Azt vitatnánk meg, hogyan ápolhatnák a lehető legjobban a magyar nyelvet és kultúrát ezek a közösségek. Másodsorban azt vizsgálnánk, mi­lyen lehetőségek állnak a hazai és külföldi irodalmunk és képzőművé­szetünk rendelkezésére kulturális és Készüljön fénykép minden magyar vonatkozású épületről, köztéri alko­tásról, utca- és cégtábláról. Ne me­rüljön semmi feledésbe a külföldi magyarság múltjából és jelenéből. Felgyorsult világunkban a ma még jelentéktelennek tűnő dolgok hol­nap már pótolhatatlan veszteséggé válhatnak. Az összegyűjtött anyag szolgáljon arra, hogy az ifjabb nemzedékek hi­teles, tudatukra és érzelmeikre ható képet kapjanak szüleik, nagyszüleik kivándorlásának, letelepedésének és boldogulásának történetéről. Ahol er­re mód van, a magyar egyesületek, egyházközségek, cserkészcsapatok rendezzenek kiállítást a megmentett tárgyi emlékekből. A kiállítások ré­vén a befogadó lakosság körében is tovább tudatosodhat a bevándorolt magyarok hozzájárulása új hazájuk, szűkebb környezetük eredményeihez. E törekvést bizonyára szívesen tá­mogatnák a városi tanácsok, vagy más helyi intézmények is. A külföldre távozottak sorsát min­dig is együttérző figyelemmel kísérő hazai közvélemény is örömmel fo­gadná, ha újabb, kézzelfogható, ér­zékletes ismereteket szerezne a szór­ványmagyarság múltbeli és jelenle­gi életéről. Ezért a Magyarok Világ­­szövetsége, a Magyar Nemzeti Mú­zeum, az Országos Széchényi Könyv­tár és a Petőfi Irodalmi Múzeum el­határozta, hogy a közeli jövőben reprezentatív kiállítást rendez Bu­dapesten a szórványmagyarság tör­ténetét megörökítő tárgyi emlékek­történelmi értékeink terjesztéséhez. Harmadsorban pedig azt vitatnánk meg, hogyan oktatják külföldön a magyart — mint „származásnyelvet”. Tehát, hogy hol, milyen módszerek alakultak ki, adott területen milyen oktatási forma bizonyult a leghatá­sosabbnak. Ez az információcsere is hozzájárulhat az oktatás hatéko­nyabbá válásához. — Elkészült-e már a konferencia pontos „menetrendje”? — Augusztus 4-én, vasárnap utaz­nak a részvevők autóbusszal Buda­pestről a konferencia színhelyére, Veszprémbe. Aznap este hangver­senyt tartanak a részvevők tisztele­tére a város szabadtéri színpadán. Az érdemi munka másnap, hétfőn délelőtt kezdődik. Az ünnepélyes megnyitó után a védnökség elnöke számol be az anyanyelvi mozgalom helyzetéről és feladatairól. Délután kezdődik meg — szintén együttes ülés keretében — a külföldön mű­ködő egyházak és egyesületek tevé­kenységének elemzése. Kedden munkabizottsági ülések­kel folytatódik a konferencia. A pe­dagógiai munkabizottságban a most készülő tankönyveket ismertetik a magyar szakemberek. A kulturá­lis bizottság azt vitatja meg, ho­gyan szolgálhatja a képzőművé­ből. A hazai könyvtárak és más in­tézmények is rendelkeznek megfelelő anyagokkal, ám a kiállítás teljessé, gazdaggá és színessé tétele érdeké­ben — különösen a közelmúlt törté­netére vonatkozóan — ezúton kér­jük a külföldi magyar szervezetek vezetőinek és tagságának, minden tá­volban élő honfitársunknak szíves közreműködését. Köszönettel fogadunk és felhasz­nálunk minden hazaküldött tárgyat, könyveket, újságokat, plakátokat, fényképeket, hirdetményeket, meg­hívókat, leveleket, vagy azok máso­latait, s mindezekhez az ismertető sorokat. Kérjük, szíveskedjenek a ki­állításra szánt dokumentumokat 1985. december 31-ig a Magyarok Vi­­lágszövetségéhez eljuttatni, annak közlésével, hogy a kiállítási tárgy mellett feltüntethetjük-e küldőjének nevét. A küldeményeket a kiállítás után kívánság szerint visszajuttat­juk, vagy valamely hazai közgyűjte­ményben helyezzük el. Meggyőződésünk, hogy a külföldi magyar múlt emlékeinek megőrzése, kinti és hazai bemutatása komoly hozzájárulás lehet nemzettudatunk fenntartásához, elmélyítéséhez. Bí­zunk benne, hogy közös elhatározás­sal, közös munkával sikerre visszük elképzeléseinket, mindannyiunk kö­zös hasznára. Magyarok Világszövetsége Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtár Petőfi Irodalmi Múzeum szét a magyarságról szóló ismeretek terjesztését. Az egyetemi és főisko­lai oktatók fórumán arról számolnak be a külföldön működő tanárok, mi­lyen eredményes módszerek alakul­tak ki a magyar nyelv és kultúra oktatásában. Szerdán a részvevők közösen vi­tatják meg, milyen szerepet játszik az irodalom a nyelvtanításban. Csü­törtökön kerekasztal-megbeszélést tartanak a magyar egyesületek veze­tői, munkájuk tapasztalatairól. Úgy érezzük, hogy az összeállított program lehetővé teszi a legutóbbi anyanyelvi konferencia óta eltelt négy év tapasztalatainak összegzé­sét; s a tanácskozások, vitaülések megfelelő segítséget adnak az elkö­vetkező időszak munkájához. P. I. Érettségi találkozó Keressük a Dobó Katalin Keres­kedelmi Iskola volt tanulóit, Hecht­­ner Klári, Beckmann Vera, Nyitrai Gabriella, Szvitek Ilona és Ungár Eva volt os ztál y társa inkáit, érettségi találkozó szervezése céljából. Fischer Eva (Szendrő Lászlóné) Budapest Kerékgyártó u. 10. H-1147. AZ ANYANYELVI KONFERENCIA ELŐKÉSZÜLETEI 4

Next

/
Thumbnails
Contents