Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-01-19 / 1-2. szám

X lekció” a Petőfi-ereklyetár. Ebben a verskéziratok és levelek mellett a költő kedvenc könyveit ugyan­csak őrzik, egyebek között a fran­cia forradalom történetét, amelyet tulajdonosa mindig magával hor­dott és saját kezűleg jegyezte be az előzéklapra: Petőfi Sándor kin­cse. E magasztos tárgyi emlékek között ott lapul Petőfi Zoltánka hajfürtje is ... Megint más szem­pontból érdekes Gulácsy Lajos ha­gyatéka. E kéziratok derítettek végül is fényt arra, hogy alkotójuk a poéta-festők sorába tartozott: írt — jobbára máig kiadatlan — re­gényeket, képekkel illusztrált ver­seket, sőt, krimiszerű rémhistó­riákat is, melyekben hemzsegnek a torz figurák, hűen tükrözvén a Gulácsy-festményekről jól ismert lázálomvilágot. Megkerült nyelvemlék Mi módon jut vajon hozzá a kézirattár a tudományos kutatás számára forrásértékű, kegyeleti szempontból feltétlenül megőrzen­dő dokumentumokhoz? Elsősor­ban a hazai antikváriumok kíná­latából és magyarországi árveré­seken válogat, de a nagy külföldi cégek aukcióin is képviselteti ma­gát, amennyiben az előzetes kata­lógusok sejtetik, hogy magyar vonatkozású dokumentum is ka­lapács alá kerül. S méltán büsz­kélkedhetne azzal, hogy pénzszű­ke miatt az elmúlt évtizedekben ilyen alkalmakkor becses nemzeti értékről nem kellett lemondania. Az ugyan előfordult már, hogy túllicitálták. Egy magyar vonat­kozású kódex néhány esztendeje a londoni aukcióról azért nem hozzánk került, mert egy amerikai magángyűjtő irreálisan magasra tornászta föl a kötet árát, s nem­régiben hasonló okok miatt kel­lett lemondania nemzetünknek a Stuttgartban fölbukkant Liszt Fe­renc-, illetőleg Lukács György­­kéziratról. Viszont a jó múltkorá­ban vettünk Nyugat-Németor­­szágban Kossuth- és Goldmark Károly-leveleket. Valóságos detektív munka Miközben a világban efféle ver­sengések folynak, a kézirattár dol­gozói Magyarországon valóságos detektívmunkát végeznek: felku­tatják a régi anyagokat, kiderí­tik, hogy mekkora értéket képvi­selnek az utcáról olykor véletlen­szerűen betoppanó magánosok fel­kínálta kéziratlapok vagy -köte­gek. Ehhez írásszakértői és könyv­történészi felkészültség szükségel­tetik, az alkuhoz pedig pszicholó­giai érzék, mert a tulajdonosok nemegyszer az üzlet megkötése előtt táncolnak vissza, olyannyira szívükhöz nőtt a dokumentum. Hogy nagy-e ez az állomány vagy kicsi, azt nehéz lenne eldön­teni, hiszen lehetetlen megállapí­tani, hány, hazánkkal kapcsolatos kézirat született a századok so­rán. A Múzeum-palotában őrzött dokumentumokon kívül a szak­emberek tudnak még jó párról, amelyet máshol, gyakran külföl­dön vigyáznak, ugyanakkor elkal­lódott vagy annak vélt hungari-YBLEK HAWAIITÓL BUDAPEST!!. kák is akadnak. Ilyen volt példá­ul a Königsbergi Töredék, anya­nyelvűnk négy legrégibb nyelv­emlékének egyike, amelynek hol­léte a közelmúltban, a szerencsés véletlennek köszönhetően derült ki. A kutatók a legutóbbi időkig úgy vélték, hogy a Töredék béké­sen pihen Königsbergben (ma Ka­­linyingrád), nyugalmát még a fényképfelvételeket készítő szak­emberek sem zavarják. Történt viszont tavaly decemberben, hogy a magyarországi látogatáson tar­tózkodó dr. Edward Potowski, a Varsói Központi Régi Levéltár igazgatója megemlítette: tudomá­sa szerint a Königsbergi Töredék a torúni Kopernikusz Egyetem birtokában van. S a Széchényi Könyvtár munkatársa rá is lelt e helyütt, a 15. századi jogi kézira­tok között a sztary wenger, vagy­is régi magyar iratként nyilván­tartott, a tudósok szerint a 13. szá­zad elején keletkezett nyelvemlék­re. Hazatér az emigrációs hagyaték Ritkaság azonban az ilyen ősi kincsek fölbukkanása napjaink­ban, sőt, már azt is Fortuna ke­gyességének tulajdonítják a gyűj­temény munkatársai, ha múlt századi dokumentumok tűnnek elő az ismeretlenség homályából. Most a huszadik század kezd „be­érni”, ez az a korszak, melynek kéziratanyaga még nem foglalta el a helyét a különféle intézmé­nyekben. S most jött el az ideje a magyar emigrációs hagyatékok hazatértének is. Az OSZK-ban pi­hen már a Polányi-család kézira­tainak egy része, valamint Zilahy Lajos hagyatéka. Sok más, hason­ló körülmények közt született iro­mánnyal együtt Jászi Oszkár nap­lója és leveleinek gyűjteménye vi­szont csupán mikrofilmen lelhető föl az állományban, mégpedig a Történettudományi Intézet kül­földön kutató dolgozóinak segítő­készsége folytán. Ha mindent ere­detiben kívánnánk megvásárolni, akkor Dárius kincse sem lenne elég, olyannyira magasra tartják a világpiacon a kéziratokat, külö­nösen a magyarországi elmaradt árakhoz képest. Néha az is meg­esik, hogy hazánkban ugyanany­­nyit kérnek valamiért forintban, mint a nyugatnémetek márkában. Ez természetesen nagy kihívás a műkincstolvajoknak és -csempé­szeknek. Ellenük küzdeni minden magyar embernek becsületbeli feladata, hiszen a nemzeti vagyon forog kockán. Ha hiánytalanul itthon maradnának — s valóban féltve őrzőitek lehetnének — e szellemi kincsek, sem elvesztüktől nem kellene többé tartani, se azon ügyködni évtizedek múltán, hogy borsos áron visszaszerezzük azt, ami valaha a magyar nép tulajdo­nát képezte. MÁTRAHÁZI ZSUZSA A találkozást egy jeles tavalyi eseménynek, az Operaház száz­éves évfordulójának, a felújított Opera ünnepélyes átadásának kö­szönhetem. Építésügyi és városfej­lesztési miniszterünk meghívta az Operaház tervezőjének, a magyar építészet egyik legnagyobb alakjá­nak, Ybl Miklósnak rokonait, ve­gyenek részt a megnyitón. Ybl Miklós Hawaiiból, Mária Bécsből érkezett, Magda testvé­rük Pesten él. Édesanyjuk budai lakásának „békebeli” nappalijá­ban beszélgetünk: családfájukról, a legnevesebb Ybl szellemi örök­ségéről, s arról, hogyan él, mivel foglalkozik a mai Ybl-generáció. A családfát egy noteszból jegy­zem ki, amelyet Kovacsics úr, Ybl Mária férje lapoz fel. A család Bajorországból szár­mazik, onnan költöztek előbb Ausztriába, majd két testvér to­vább, Székesfehérvárra. Az 1746- ban született Ybl Miklóstól két ág indul el: József fia 1779-ben, Mik­lós fia 1780-ban született. Ennek a Miklósnak a fia volt az 1814-ben született Ybl Miklós, az Operaház tervezője. Az ő Félix fia nem ha­gyott utódot. A legnevesebb Ybl testvére, Lajos kúriai elnök volt, a lovagi cím birtokosa. Fia, Mik­lós tábornoki rangig vitte. Az ő korán elhunyt Miklós fia építész volt, s ezt a hagyományt folytat­ja a Honoluluban élő Ybl Miklós is. Neki és nővéreinek tehát déd­­nagybátyja volt az Operaház ter­vezője. A legifjabb Ylbl-ek Havad­ban születtek, Krisztina 1976-ban, Miklós 1977-ben. — Vajon hogyan vélekedik egy mai építész, egy mai Ybl a buda­pesti Operaházról? — Nem a családi okokból egyébként indokolt elfogultság mondatja velem, hogy csodálatos Ybl-rokonok és hozzátartozóik az Opera díszpáholyában, az első sorban: Ybl Magda, Miklós és Mária épület! És az is lenyűgözött, ah gyan rendbehozták. Ügy lett ke szerű, hogy megmaradt százéve nek. Harmonikus benne mindé az utolsó kilincsig. — Tervezett-e Ybl úr is szí házat, netán operát? — Ilyen feladat a dédnagybác korában sem volt mindennapé manapság pedig még ritkább: adódik. Ha azonban megbízé kapnék, elképzelésemet ugya azok az alapelvek vezére nék, amelyeket megvalósult te veimnél is figyelemmel kísé tem: a funkció, a gazdaságoss; és az esztétikum egységére gond lók ... — Általában milyen munkáké dolgozik? — Társtulajdonosa vagyok ef tervezőirodának, ahol nyolc-t mérnököt foglalkoztatunk. Sk. Iánk igen széles: tervezünk lak: házakat, kórházat, gyermekot hont, postahivatalt. — Tudnak-e gyermekei Kriszta és Miklós — a neves elől ről? — Kicsik még, sokat egyelői nem jelent számukra ez a rokor ság, de bizonyos vagyok benn később büszkék lesznek rá, amir számomra is örökös felelőssé; hogy ezt a nevet viselem. Szere ném, ha megőriznék gyökereik: — édesanyjuk harmadik génért ciós magyar Clevelandból — t mindenekelőtt azt, ha jobba megtanulnának magyarul. Ha m kik is kedvük lesz rá, elküldjü őket egy hazai táborozásra. — Van-e magyar közösség Hí noluluban? — A fővárosban úgy százötven re becsülöm a magyarok számá Van egy kis klubunk, a Honolulu Magyar Klub, amely több-ke vesebb sikerrel és rendszeresség gél tíz éve működik. Két észtén deje a helyi néprajzi múzeumba) kiállítást rendeztünk magyar nép művészeti tárgyakból. Az építészet iránti vonzódá családi hagyománya Máriát, Yb úr Bécsben élő nővérét is meg érintette. Építésztechnikus, ma gasépítész volt egy nagy budapes ti tervezővállalatnál, Bécsben az tán divattervezéssel kezdett fog lalkozni. Lánya, Andrea festőmű vészként viszi tovább az Ybl-örök séget. Az Ybl-relikviák, dokumentu mok, levelek őrzője-számontar­­tója pedig Magda, a Pesten éle testvér, aki főkönyvelőként vonuli nyugalomba. Az ő érdeme, hog> elérhetők a kutatók számára e forrásértékű Ybl-iratok, s hogy r nagyközönség a Székesfehérvár: Budenz házban kiállításon idézhe­ti fel az Operaház tervezőjének emlékét. B. I. FOTÓ: MFZEY bEi.A 2í

Next

/
Thumbnails
Contents