Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-04-06 / 7-8. szám
1. 1929-ben saját társulatával turnéra indul. Balról jobbra: Lengyel Gizi, Orsolya Erzsi, Jármay Karola, Komlós Vilmos, Fenyő Aladár, Berky József, Sárossy Andor és Salamon Béla 2. A Megölöm ezt a Hacseket című kisfilm 1933-ban készült Balról jobbra: Komlós Vilmos, Bilicst Tivadar, Petschauer Attila, Sarkadi Aladár és Fenyő Árpád, valamint a legelső pesti Hacsek: Salamon Béla 3. Az idős Salamon Béla Pesten, a Vidám Színpadon- öltözőjében 4. Egy igazi kisember 5. 1959-ben Lengyel Gizivel Valamikor a húszas évek közepén Liptai Imre hírlapíró volt Budapest egyik legtermékenyebb kabarészerzője. Salamon is szívesen játszott a Liptai-féle tréfákban, mert jó szereprek voltak bennük. Egyszer mégis arról panaszkodott, hogy valahányszor a szerző ott ül a nézőtéren, ő valósággal megbénul az izgalomtól. Attól fél, hogy belesül a szerepébe, vagy ami még rosszabb, kihagy egy-két fontosabb szót. Egyszer a Nemzeti Színház jeles drámai színésze előtt is erről panaszkodott, aki értetlenül nézett rá: „Kedves Bélám, hogy lehet ilyesmin izgulni?!” „Nektek könnyű — legyintett Salamon — hozzátok nem jár Shakespeare!” Salamon jó igazgató volt, egyik szemét mindig a színház pénztárán tartotta. A húszas-harmincas években, amikor a pestieknek egyéb gondjuk is volt, az esti szórakozásnak ezt a kissé költséges formáját gyakran mellőzték. Egyik ilyen alkalommal történt, hogy Salamon előadás után taxira várt Liptai Imrével a Jókai utcai hátsó bejáratnál. A taxi megérkezett, s ők, Liptaival beszálltak a hátsó ülésre, amikor a kiskapuban megjelent Komlós Vilmos, a kabaré népszerű, de kissé már kerekded komikusa és harmadiknak beült melléjük. Már mozdulni sem tudtak. Liptai — hogy a kissé dühös igazgató figyelmét elterelje — másról kezdett beszélni: „Es milyen ház volt ma, igazgató úr?” Salamon kissé keserűen, de némi éllel ezt válaszolta: „Hát nem így ültek!” 1939-ben Salamon Bélát a zsidótörvény leparancsolta a színpadról. Valamennyi magyar színpadról. Elvették tőle a kenyerét, megalázták és meghurcolták. 1944. márius 19-én, a náci megszállás első óráiban őt is lefogta a Gestapo és a svábhegyi főhadiszállásra hurcolták. Ott történt, hogy személyi adatainak felvétele közben a nevét, a foglalkozását, majd a korát kérdezték. „Hatvan leszek” — válaszolta megszeppenve, majd hozzátette: „Tessék mondani, leszek?” Lett. Húsz évvel élte túl a szörnyűségeket. Ebben az utolsó két évtizedben pályája kiteljesedett. Ö volt a pesti kabaré nagy öregje, aki — egyik legnépszerűbb szerepében, mint Pomócsi, ez a régi világból itt felejtődött kisember — megpróbált közeledni a formálódó új világhoz. De a kora, a tájékozatlansága ebben léptennyomon megzavarta. Pompás, életteli pillanatok jutottak Salamon Bélának. Aztán ő is elment. Örökre. Ügy húzta ki a lábát Budapestről, hogy negyvenhetes cipőjének nyomai ma is megtalálhatók még. Csak alaposan szét kell nézni a Szent István körút és a Hegedűs Gyula utca táján. BÁNOS TIBOR 45 (
