Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-04-06 / 7-8. szám
nak azok az osztályvezetők, művezetők, akik 7000 forintot kapnak majd a pénztárnál? A dolog másik oldala viszont az, hogy el kell ismerni, hogy bizonyos, egyre bővülő körben igény van a luxusjavak iránt. Vagyis többet kell majd gyártani, behozni belőlük. * Mekkora különbséget visel el a magyar társadalom? — ez az a kérdés, amely nemcsak a tervezéssel foglalkozók, hanem a kívülállók körében is gyakran fölmerül. S akadnak persze szép számmal olyanok, akik rossz szemmel nézik az átlagból kiemelkedő életszínvonal látható megnyilvánulásait. — Micsoda dolog az, hogy egyeseknek telik luxusvillára, nyugati kocsira s még arra is, hogy drága éttermekbe, szórakozóhelyekre járjanak! — mondják. Azt képzelik ugyanis, hogy ugyanannak a szűk csoportnak a tagjai engedhetik meg maguknak mindezeket a kedvteléseket. A valóság azonban ezzel szemben az, hogy a magyarországi kiemelkedően jómódú emberek többsége is csak a jólét egy-két kellékére tudott szert tenni. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis az elmúlt négy évtizedben egyáltalán nem volt könnyű gazdaggá válni. A tulajdonszerzési korlátozásoktól kezdve az erősen progresszív adókig, s a meglehetősen alacsony bérekig, tiszteletdíjakig — minden meggazdagodásnak ellene hatott. Ezért az a furcsa helyzet állt elő, hogy az értékes ingatlannal rendelkezők jelentős része szerény életmódot élő ember, aki esetleg lakása egy részét nem is maga használja, hanem jövedelemszerzés végett kiadja az idegenforgalmi hivataloknak. Sokak ingatlana ugyanis a háború előtti időkből átörökített vagyonból, vagy rendkívül takarékos életmódból származik. S ha a budai villához nem társul magas jóvedelem, akkor bármilyen szép is a környezet, a ház — nem jelent igazi gazdagságot benne élni. A nyugati kocsik jelentős része viszont külszolgálati munkából származik. Az a külkereskedő, diplomata vagy akár szakmunkás, aki kinti jövedelméből könnyen megvásárolta a gépkocsit, az esetek többségében idehaza már le is mondhat a további vagyongyarapításról. S van a hazai jómódú embereknek egy olyan csoportja is, akik a rendszeres magas jövedelem ellenére nem törekszik vagyonszerzésre, hanem „csupán” jól él. E csoport tagjai azok, akik résztvesznek a drága utazásokon, meg tudják venni a luxus fogyasztási cikkeket, könnyűszerrel beülhetnek egy elegáns étterembe, bárba. Valószínűleg ők a legkiegyensúlyozottabb, legelégedettebb gazdagok. bár az esetek többségében nincs többjük, mint egy jól berendezett tanácsi lakás és egy Lada gépkocsi. Ehhez viszont különösebb áldozatok nélkül hozzájutottak. * — Kikből tevődnek össze a gazdagok? — kérdezik gyakran, nemcsak a külföldiek, hanem maguk a magyarok is. Sőt az érdeklődők között akad olyan is, akit környezete ebbe a kategóriába sorol, magát azonban legfeljebb közepes jómódban élőnek tartja. Nos, eddig a meggazdagodáshoz általában különleges feltételekre, sőt azok közül is általában többre volt szükség. Találmány, örökség, külföldi munka, jól fizető, elismert alkotó tevékenység, konjunkturális magánvállalkozás vagy a vagyonszerzésre koncentráló, meglehetősen puritán, önsanyargató életmód kellett hozzá. Tekintettel azonban arra, hogy ilyen különleges feltételek egy-egy családban legfeljebb egy embernek jutnak, Magyarországon ugyanabban a családban él együtt a magas jövedelmű szülő, a kezdő, támogatásra szoruló gyerek, s az esetleg ugyancsak segítséget igénylő kisnyugdíjas nagyszülő. A szociológiai felmérések azt bizonyítják, hogy itt nálunk legfeljebb az ingatlant lehet átörökíteni, az átlagtól felfelé eltérő különleges feltételeket azonban nem. Tompítja a különbségeket az is, hogy a családban élők többen osztoznak az. előnyös vagy a hátrányos helyzet következményein. * S mindebbe még beleszól a szociálpolitika is. Harmincéves fiatalasszony ismerősöm hazai mértékkel mérve luxus lakáskörülmények között él, a család havi jövedelmét illetően azonban szegényesen. Budapest egyik legszebb lakótelepén Üjlipótvárosban kaptak a tanácstól évekkel ezelőtt egy Duna-parti háromszobás lakást. Olyan, amelynek ha öröklakás volna, mostanság több, mint egymillió forint lenne az ára. Ők azonban ingyen jutottak hozzá, a három gyermekre tekintettel ugyanis még az igen alacsony használatbavételi díjat sem kellett kifizetniük. Nem sokkal később a férj léha életmódja miatt elváltak, s most saját betanított munkási fizetéséből, a családi pótlékból és a meglehetősen alacsony tartásdíjból kellene kijönnie. Tekintettel a lakás nagy rezsijére ez képtelenség volna — ha nem segítené a családja. Szülei azonban a nyugdíj mellett munkát vállalnak, s féligmeddig ők tartják el a három gyereket. S persze sokat számít az is, hogy a fiatalasszony mint egyedülálló anya, bőséges szociális segítségben részesül minden tekintetben. így lehetnek ők az egy főre jutó havi ezer forint ellenére is nemhogy szegények, de viszonylag jómódúak. Az adólisták tanúsága szerint eddig főleg alkotó értelmiségi munkával vagy valamilyen jövedelmező magántevékenységgel lehetett szert tenni az átlagtól jóval magasabb jövedelemre. Minden ellenkező híresztelés ellenére a legtöbbet keresők közé tartoznak az elismert írók, zeneszerzők, színészek, neves kutatók s azok a vezető értelmiségiek, akik szakértői tevékenységgel, kutatással, publikálással is kiegészítik jövedelmüket. A reform kidolgozásával foglalkozó közgazdászok, jogászok szerint ettől az évtől kezdve a vállalatoknál is lehetőség lesz arra, hogy a kiugró teljesítményt kellőképpen honorálják. A jövedelmek várhatólag már 1985- ben is jelentősen differenciálódni fognak. S ez minden bizonnyal magával hoz majd bizonyos feszültségeket is. Annyi azonban bizonyos, hogy kevesebb ellenszenv fogja kísérni a meggazdagodást, ha annak sokak számára áttekinthető, járható útja lesz. Sok múlik azon is, hogy a szociálpolitika mennyire tud — a korábbinál jobbár, és célszerűbben — segíteni azokon, akik valamilyen okból hátrányos helyzetűek. Elsősorban azért, hogy a gyerekeik már semmiképpen se legyenek azok. Még nem lehet pontosan tudni, hogyan hatnak a gazdasági változások életszínvonalunk alakulására. A szándék azonban bizonyos, a cél nem a szegény emberek egyenlősége, hanem a jómódú, elégedett emberek társadalma, amelyben természetes és elérhető igény a szép lakás, a jó kocsi, a magas jövedelem. s a tartalmas élet. MOGYORÓ KATALIN 25 K* 50-40
