Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-04-06 / 7-8. szám

w sw w ihány éve sokan nevetteJíazon a hazánkfián, aki Bécsben járván, fmi nagyon finom szövetet vásárolt, jövendő ünneplő ruhájához. Már itthon gusztálta a kelmét, amikor a szeme megajj kis minőségjelző cédulán. Diszkrét betűkkel voltj in Hungary”, s mögötte a jónevű magyar szaVetgyár emblémája. Vajon a nemzetközi piacot) „mennyit ér” a Made in Hungary eredetmegjelölés? — erről kérdeztük Lőrincze Pétert, a Magyar Kereskedelmi Kamara főtitkárát. — Főtitkár úr, mióta tüntetik fel a nemzetközi kereskedelem­ben a származási országot? Mióta szerepelnek ezek a felírások a magyar termékeken is? — A történet a múlt században kezdődött. Az angol Merchandise Marks Act 1887-ből származik. Érdekes, hogy ezt a törvényt rest­riktiv célokból hozták, az angol áruk védelmére: az importárukon fel kellett tüntetni a külföldi származást. A jogszabály készítői azt várták, hogy a vélhetően gyengébb importáruk helyett a fogyasztók több hazai terméket vesznek majd. A valóságban ép­pen az ellenkezője történt: a vá­sárlók keresni kezdték a jobb né­met acélárut, vagy a francia di­vatárut. Addigra azonban az ere­detmegjelölésnek ez a formája már elterjedt a világkereskedelem­ben. Magyarország a két világhábo­rú között már rendszeresen al- 1 * ,\S kalmazta a Made in Hungary megjelölést. — A vásárló többnyire már az eredetmegjelölés alapján is tájé­kozódik. Vannak „jó” származá­si országok, amelyekben bízik a vevők többsége — vannak, ame­lyek olvastán akaratlanul is a bóvli jut az eszünkbe. Magyaror­szág hol áll ebben a mezőnyben? — Az eredetmegjelölés nem­zetközi tekintélye sokban függ az ország általános „image”-ától. Ha valamely országban jó a politikai helyzet, kiegyensúlyozottan mű­ködik a gazdaság és a vezetés nemzetközi tekintélyt élvez, ak­kor a piacon is nagyobb a biza­lom az illető ország árucikkei iránt. Természetesen, ez fordítva is igaz. Gyakran előfordul, hogy egy­­egy ország és termék neve tartó­san összekapcsolódik. A francia konyak és parfüm; az olasz cipő; a svájci zsebkés és óra; az ameri-22 kai és japán számítógép már ön­magában is minőségjelző. (Nincs persze arról szó, mintha ezek a termékek egyben a világon a leg­kelendőbbek is lennének. A ja­pán óragyártás üzleti eredményei jobbak a svájciénál; az amerikai parfümből több fogy, mint a franciából.) A mi esetünkben ilyen hímévre tett szert a magyar szalámi, a tokaji bor, a paprika és reméljük, hogy a jövőben má­sok is — mint például a software — felkerülhetnek a listára. — ön az előbb egy félmondat­ban utalt arra, hogy személyisé­gek nemzetközi tekintélye tükrö­ződik az ország piaci megítélésé­ben is. Hogyan érti ezt? Kifejtené bővebben? — Erre mondok néhány ma­gyar példát. Görögországban Türr István koncepciója alapján, magyar mérnök tervei szerint építették meg a korinthoszi csa­tornát. Ebben az országban egy hasonló profilú vállalkozásnál természetesen támaszkodhatunk erre. Anatólia villamosítását Ata­­türk idején magyarok csinálták — ennek kedvező hatása kivite­lünkre a mai napig érződik. S egy friss példa: nemrégen Svéd­országban jártam, a malmöi ma­gyar napokon. Ott láttam, hogy egy cég a standját a Nobel-díjas Békésy Györggyel fémjelezte, aki a negyvenes évek végén a Karo­­linska-egyetemen dolgozott. — A most világpiacra kerülő termékeink hírnevét nyilvánvaló­an befolyásolja az is, hogyan sze­repeltünk áruinkkal korábban. — Persze, a vásárlóknak világ­szerte jó az emlékezetük. A Ganz Müvek mintegy háromszáz erő­művet exportált 1878-tól a szá­zadfordulóig. Ezzel ismertté tet- 2 ték a nevüket mindenütt, ahol erőműveik dolgoztak: Bécsben, Rómában, Rio de Janeiróban, Sydneyben, Montevideóban. Lon­donban a földalatti magyar mo­torvonattal működött; Hollandiá­ban, Belgiumban magyar vasúti kocsik futottak. Ezeknek óriási a referenciaértéke. Egyiptomban a motorvonatot a mai napig „ma­­gyari”-nak hívják, mert mi szál­lítottuk az elsőket. De ugyan­ilyen ismert volt világszerte a Tungsram márka is. — És ma? — Természetesen ma is élvez­zük a hagyományosan bevezetett márkanevek előnyeit. Beszéltünk már az erőművekről. Nos, vagy 40 magyar felszerelésű erőmű dolgozik Finnországban, Török­országban, Görögországban, a Közel- és a Közép-Kelet néhány országában. 1984-ben Új-Zéland­­ba is szállítottunk vízi erőművet. Ugyancsak Üj-Zélandban ma­gyar motorvonatok is futnak. A Tungsram több mint száz ország­ba szállított. — Ugyanaz a „Made-jelzés” szerepe ma, mint száz évvel ez­előtt, keletkezése idején? — Egy dolgot nem szabad el­felejteni. Az utóbbi évtizedekben soha eddig nem tapasztalt mére­tűre nőtt a nemzetközi termelési kooperáció. Ebből mi is kivesszük a részünket. A termelés ma már nagyon sok készterméknél nem­zetközi jellegűvé vált: nemcsak a know-how vagy a licenc kerül más országba, de az alkatrészek is más-más gyárakból, országok­ból származnak. Jó példa erre a nyugat-európai Airbus: annak még az összeszerelését is több or­szágban végzik. Léteznek olyan termelők és kereskedők, akik külföldön rendelik a saját már­kájuk alatt forgalmazott áruk egy részét. Ma már nehéz volna eredeti NSZK-beli Adidast ven­ni. (Gyártják nálunk is.) Nagyon sok kempingcikket szállítunk például az USA-ba, ahol azok a Winnebaggo cég márkajelzése alatt kerülnek piacra. Vagyis úgy tudunk termelni, hogy az megfe­lel egy jónevű cég minőségi köve­telményeinek. Hűtőszekrényeket tik ' a' ’ 1 * jk

Next

/
Thumbnails
Contents