Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-01-19 / 1-2. szám
A nyolcvanas évek sok változást hoztak a hazai idegenforgalmi kínálatban. Elkészültek az osztrák hitelből épített reprezentatív szállodák. 1982-től pedig országszerte megindult a magánpenzió-, )gadó- és „miniszálloda”-építés. K több milliót érő beruházások, persze új gondokat is jelentenek. A HUBERTUS MÉG UNIKUM Két év alatt 45 magánfogadó létesült, ősziesen 2800 férőhellyel. Budapesten pillanatyilag négy, Eger környékén ugyancsak négy an. Nyílt néhány a Balaton környékén, jelentősebb kirándulóhelyeken is. Nagy jbbségük április 1-től november 1-ig tart yitva. Központi értékesítő irodájuk még incs, így szobát foglalni csak levélben vagy ilefonon lehet. E magánfogadók általában lesók, egy kétágyas szoba ára naponta 180— 30 forint. Szolgáltatásaik a hasonló kategóájú külföldi fogadókéval azonosak, légkörik családias. A fogadók, penziók legalább 6 szobásak, de jbbségük ennél nagyobb. Meglehetősen nagy özöttük a szóródás, az egyszerű parasztházjl a felújított kastélyig, az öreg épületektől szupermodemekig, az egyszintestől a többmeletesig sokféle található. Nem ritkaság az szoda, szauna és a szolárium sem. Egyikíásik fogadó lakókocsival és kempinggel is iegészül. Többségük nemcsak szállást és lapvető szolgáltatásokat kíván nyújtani, haem speciális programokat és sportolási leheíséget is. Van olyan penzió, amely teniszpárákkal is rendelkezik, de akad olyan is, melyhez istálló is csatlakozik. Felvetődhet: miből telik erre? Ha meglevő pületet alakítanak át, egy szoba költsége í)—-100 ezer forint (1000—-2000 USA dohárak megfelelő összeg). Új épület esetén azonan a költségek elérhetik a negyedmilliót >000 dollár) is. A fogadók értéke 2—5 millió mint között váltakozik. Az újabbak építési öltsége — a magánépítési árak évi 10 száilékos, és a telekárak 25 százalékos áremelkedését figyelembe véve — nemsokára a fenti összeg dupláját is elérheti. A jelen és jövő penziósai főleg a vendéglátás és szállodaszakma területén már tapasztalatokat szerzett emberek köréből kerülnek ki. S ez a réteg nem éppen a legtőkeerősebb. Egy kisebb penzióhoz — főleg ha családi összefogással, magánerőből épül — elegendő eladni egy villát, jó helyen fekvő nagyobb családi házat, vagy balatoni nyaralót — s már összejön a szükséges befektetés egy része, a 2—3 millió. A többit az Országos Takarékpénztár 1984. január 1-én alakult Vállalkozási Irodájától kölcsön formájában lehet igényelni. A hitelt természetesen egyedi elbírálás alapján adják, a sokat ígérő vállalkozáshoz akár több milliót is. A megtérülési idő 5—6 év, s a kezdeti időszakban a hiteltörlesztés és az adó elviszi a nyereség nagy részét. A csak főfoglalkozásban űzhető penziós, fogadós szakma nem olyan aranybánya, mint sokan hiszik, s nem nyújt gyors meggazdagodási lehetőséget. Tény, hogy megfelelő vendégforgalom esetén jó megélhetést nyújt. Mint például: a szentendrei Hubertus fogadó, a budai Trió penzió, Egerben az Egri Csillagok fogadó. Az idegenforgalmi hatóságok eleinte nem szabtak felső határt, arra gondolva, hogy a saját tőkeerő és a hitelpiac eleve korlátokat szab a nagyságrend tekintetében. Egyesek azonban mégis „kilógtak a sorból”. Már kezdetben feltűnt például Kecskemét közelében a Magony Tanya huszonegynéhány szobájával, lovardájával. Jól menő idegenforgalmi kuriózum lett belőle. 1984-ben megjelent az első magánszálloda, a háromcsillagos Hotel Victoria is. Ha az ötemeletes, döntő részben füstüvegborítású modern építmény valahol egy eldugott helyen épül, talán senki sem figyel oda. De a mindennel felszerelt Victoria Budapest szívében van: szemben a Duna Intercontinentallal, Budán, az Erzsébet híd közelében. A 3—4 milliós fogadók ma már létjogosultságot nyertek, mindenki elfogadja őket. A Hotel Victória azonban 30—40 millió forintba került (átszámítva: háromnegyedmillió dollárba). A Hotel Victoria Queen, ahogy külföldön nevezik, egy nem mindennapi vállalkozás eredményeként született. Tulajdonosa, menedzsere, Pálmay Zoltán csak a szükséges tőke kisebb részével rendelkezett, de tőkéstársakat keresett és bevette őket az üzletbe. Találni kellett ehhez egy olyan formát, ami minden résztvevő számára elfogadható. Az épülő Victoriát szobák szerint „felparcellázták”. Akarva-akaratlanul egy „magánrészvénytársaság” alakult, amelyben egy-egy szoba egymillió forintot (azaz egy részvényt) jelentett, s ezek arányában állapították meg a haszon felosztását is. A „főrészvényes” természetesen, a legfelső emeletet magának megtartó, s a szálloda üzemeltetését is vállaló menedzser, Pálmay Zoltán maradt. A jogi kapocs a közös telekkönyvi bejegyzés lett, a tagok a bevitt tőke arányában egy vagy több ingatlanrész birtokosaivá váltak. Aztán mintha fizetővendégszoba-tulajdonosok lennének, szerződés alapján átadják szobáikat a Hotel Victoria menedzserének, aki a szobákat hasznosítja, üzemelteti. Tekintettel arra. hogy fő-12
