Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-04-06 / 7-8. szám

Az emberek érdeklődésüknek, hivatásuknak megfelelően szívesen jellemzik az általuk legfontosabbnak ítélt i jelenséggel a kort, amelyben élnek. m. A mi korunkat nevezik a biológiai robbanás korának, az elektronika mindenhatósága korának, atomkornak, de nem is kevesek szerint, korunkra mindinkább jellemzőek a nagy tudományos eszmeáramlások, információcserék, a széles körű szakmai találkozások; s e szempontból elmondható, hogy a nemzetközi kongresszusok, konferenciák korszakában is élünk.

Hazánkban a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) Tájékoztatási Tudományos Társasága néhány éve felmérést készített a „konferenciajelenségről”. Az adatok ismeretében leírta az ideális konferencia, illetve kongresszus megszervezésének-megrendezésének modelljét minden számításba vehető igény, követelmény alapján. Nem véletlenül tartanak számon „konferencia-országokat” „konferenciavárosokat”, ahol már kialakult a házigazdaországok, városok arculata. Helsinkit és Stockholmot a béketárgyalások „fémjelzik”; Bécs a politikai, leszerelési konferenciák színhelye; Genf a megegyezés reményének szimbóluma lett.

Mindezt azért jegyzem meg elöljáróban, mert mostanában teremtettük meg a feltételeket ahhoz, hogy a konferencia-városok közé soroljuk Budapestet is. Köztudott, hogy e feltételek szigorúak, és az igen erős nemzetközi versenyben meg kell felelni valamenynyinek: legyenek a városban turisztikai értékek, nevezetességek; legyenek a konferencia tárgyához kapcsolódó egyetemi fakultások; a városi hatóság tegye szívélyessé a fogadó légkört; rendelkezzék a város nemzetközi repülőtérrel; az arra hivatott épület, terem legyen felszerelve a legkorszerűbb technikával ... és így tovább.

Nos, a mi februárban átadott Kongreszszusi Központunk révén a főváros immár valamennyi alapkövetelménynek megfelel.

Célja, rendeltetése nyilvánvaló: a hazai tudományos, műszaki, kulturális élet számára fontos összekötő kapocsszerepet tölthet be a nemzetközi tudományos, kulturális élettel. Örömünk, amelyet a legújabb nemzeti értékünk felett érzünk, hajlamossá tesz az elfogultságra és lelkesedésre. Nos, akár a Kongresszusi Központ célszerű berendezését, akár esztétikumát, harmonikus díszítéseit nézzük, azt hiszem, elégedettek lehetünk.

Az elismerésen túl, ismerkedve az épülettel, a vezetők elképzeléseivel, terveivel, felmerül a kérdés: vajon a határozott céllal megépített intézmény működtetése kifizetődő lesz-e?

A központ vezetői — Bocsák László és Lengyel Judit — szerint egy-egy nagy kongresszus előkészítése négy-öt évet vesz igénybe — és itt az első, azaz az 1985-ös esztendőre mindössze két éve kezdték meg a szervezőmunkát. De így is 40—50 kongresszusra számítanak már ebben az évben. Hazánkban megalakult a Kongresszusi Tanács, tagjai politikusok, egyetemi tanárok, külkereskedők, szervezési szakemberek, s e tanács feladata a kongresszusok szellemi előkészítése. Ami a pénzügyeket illeti, a hiteltörlesztésekhez hozzájárulnak a különféle állami szervek, köztük Budapest Főváros Tanácsa, a Művelődési Minisztérium, továbbá utazási irodák, és szállodai vállalatok. Ök hozzájárultak a beruházás költségeihez is. A „költségmegtérülési idő” előirányzata tizenöt év.

Az épület terveit az Európa-szerte ismert állami-díjas Finta József építész készítette. A sok szép díszítőelem Herrery Cézár belsőépítész munkája, a kivitelező az osztrák Avimpex cég.

A központ legnagyobb helyisége a Pátria-